Előző rész tartalmából:
"Az orvos beadott valami altatót, de nem aludtam el azonnal. Hallottam, hogy most fognak megműteni. És ez volt az utolsó dolog amit hallottam.... Elnyelt a sötétség"
Csillagokat láttam. Sok csillagot. Eleinte nem hallottam semmit. De egyszer csak elkezdtem hallani pár hangot. Azt nem tudom, hogy kiét, de azt tudom, hogy valakik beszéltek.
-Mikor fog felkelni?
-Adjanak neki időt. Kimerült.
-Időt? 5 órája várunk?
-Lesz az 15 is. Mondtam, hogy kimerült. Stressz érte?
-Mondhatni.
-Vigyázzanak rá.
Próbáltam kinyitni a szememet, de nem sikerült. Hirtelen megint elhalkult minden, és ismét láttam valamit.
Csillagok. Egy idő után megint hallottam valamit.
-Takarodj innen Nádor!-hallottam meg egy férfi hangját. Geri itt van? Ha igen vigye el a hiúz.
-Nem! Verj meg, gyerünk! De tudd, hogy te jössz ki szarul!-válaszolt valószínűleg Geri.
-Takarodj!
Majd egy pár másodpercig semmit sem hallottam.
-Ne csináld! Márk, az istenért nyugodj le!-kiabálták Körte. Istenem! A vérnyomása! Muszáj felkelnem!
Hiába erőlködtem. Próbáltam megszólalni, megmozdulni, kinyitni a szememet, de nem sikerült. Basszus. De mit mondhatott Geri, ha ennyire felhúzta magát Márk? Koncentráltam, így megint érzékeltem a körülöttem lévő történéseket.
-Esküszöm neked, ha még egyszer, akár egy pillanatra is Gyerek közelébe kerülsz úgy összeverlek, hogy anyád rendőrséget hív amint meglát. Felfogtad?-sziszegte valószínűleg Körte, mert csak ő hív Gyerek-nek. Majd egy újabb hangot hallottam.
-Itt mi a franc történt? Nádor mi a retkes faszomat keresel itt? És miért nem verhettem meg én?-hallgatóztam. Oké, ez csak Daniella lehet, mert ez egy női hang. De most én vagyok víz alatt vagy ők?
-Mi történt? Mit csinálnak? Miért van összeverve az a fiú? És ezt miért egy betegszobában kell?-hüledezett... valaki.
-Mert ez a patkány itt van. Bejött a beteghez, úgy hogy nem hozzátartozója. Az illetőnek semmi köze a lányhoz!-magyarázta egy másik lány. Oké ez most vagy Lili, vagy Anyu, vagy Betty vagy... áh nem is sorolom tovább. De miért hallok úgy mindent mintha víz alatt lennék? Ez elég idegesítő.
Majd megint elsötétültek a dolgok. Jaj de jó!
Egy kicsit több idő telt el, mint az előtt, csak most... olyan volt, mintha reggel felébrednék és... Minden megerőltetés nélkül kinyitottam a szemem. Jelenleg senki nem volt a szobában.
Kinéztem az ablakon, sötét volt. Ott volt egy óra a falon. Felkapcsoltam a kislámpát és ránéztem. 2:17. Hát megértem, hogy miért nincsenek itt a többiek.
Mivel az álmosságnak halvány jelét sem éreztem ezért úgy döntöttem elfoglalom magam. De ez nem ment szerintem otthon is meghallották, hogy korog a gyomrom.
Szétnéztem a szobában és megláttam egy ételkupacot. Elvettem belőle egy nutellát és egy zacskó gumicukrot. Először kikanalaztam a nutellát. Aztán bekapcsoltam a kórházi TV-t. Kerestem rajta valami jó filmet, de közben gumicukrot rágcsáltam.
Egyszer csak belépett valaki az ajtón. Egy nővér.
-Jaj, miért nem szóltál, hogy felébredtél? Hozok egy orvost, hogy megvizsgáljon-kerekedett el a nő szeme. Kirohant , de gél másodpercen belül megérkezett, háta mögött egy orvossal.
Az orvos megvizsgált. Kérdezett egy-két dolgot, majd mikor lefagyasztott azzal az átkozott sztetoszkóppal rám nézett.
-Sikeres volt a műtét. Sokkal szebben egyenletesebben veszed a levegőt-közölte.-Behívjam a hozzátartozóidat?
-Nem, köszönöm. Biztos fáradtak, hagy pihenjenek-ráztam meg a fejem.
-Rendben van, de neked is pihenned kell. Ne erőltesd meg magad, oké?-ígértette meg velem a doki.
-Oké-bólintottam.
Az orvos végül kiment én pedig hátradőlve folytattam a filmnézést.
