Ösztönösen az orrom elé kaptam a kezem, de már mimdegy volt, mert aki akart le fotózott.
-Igazak a hírek, miszerint Nagy Márka vert meg? - kérdezte egy újságíró. Szívem szerinte azt válaszoltam volna, hogy MIATTA vertek meg. De nem foglalkoztam az újságírókkal. Memtem Körte után, aki minden újságírót arréb lökött, hogy utat törjön magunknak.
-Beka! - kiáltotta Márk. A megszólítás hallatán egyből oda kaptam a fejem hang irányába. Márk rohant utánnam. Meg ráztam a fejem, és el indultam Körte után.
Ki értünk a tömegből, és egyből Körte kocsija felé mentünk. Be szálltunk, és el imdultunk haza.
Egy nap
múlva
Reggel korán keltem, mert azért nem könnyü fjáó orral aludni, de nem panaszkodhatok. A telefonom felé nyúltam, és végig pörgettem a friss híreket. A szemem meg akadt valamin. Pontosabban egy képen. Csak meredten pislogtam, és nem értettem miért fáj látni Nagy Márkot egy másik lánnyal.
A képen Márk egy khm.... Rib... Rinocérosz derekát öleli át. A lány szőke, barnított bőrén egy testhez simuló piros ruha, és a lábán egy magassarkú van.
A fájdalom egy csapásként sújtott le rám, és hirtelen gondolkodni sem tudtam. Tárcsáztam Márk telefonszámát.
-Halllllló! - szólt bele az a szőke ribanc. Vaggy lehet hogy egy másik. Kit érdekel?
-Bocsi téves. - motyogtam.
-Ki az akit úgy van bennt a telefonodban hogy életem, hmm? - halottam újra annak a cdajnak a csámcsogását.
Ez meg adta az utolsó döfést is a szívembe, kinyomtam a hívást, és az ágyamra borultam.
