Egy újabb fehér farkas --Javítás alatt--

Megoldás

Hogy hogyan is érzem magam, hogy végre megtudtam egy csomó választ? Őszintén vegyes érzelmeim vannak. Mert nagyon boldog és hálás vagyok a többieknek, hogy segítettek ezt mind elérni. Viszont a sok válasz, amit sikerült megkapni, ezáltal rengeteg új kérdés is felmerült bennem. Így hát még mindig van cél, amit el kell, hogy érjek. És mindenképp úgy szeretném elérni, hogy közben az utat is élvezzem. Aztán hogy utána mi lesz? Az a jövő zenéje. Egyelőre...

-És önnek van ötlete, hogy amikre nem sikerült felelnie, azokra hol tudnánk válaszokat találni? – Biztos vagyok benne, hogy a többieknek ennyi válasz is elég lett volna. Ellenben én rendesen tudni szeretném, hogy ki is vagyok valójában.

-Hogy őszinte legyek veled... Két dolgot tudnék neked javasolni. Inkább csak másfelet. Az egyik az az, hogy elengeded a dolgot és csak úszol az árral és közben felfedezed magad. Avagy..., nem-nem inkább csak elégedj meg ennyivel és törődj bele oké?! – A végére már az idegességtől fel is pattant. Nem is gondoltam volna, hogy igy fel tudna állni. Persze azért nem azt mondom, hogy ha nem érsz hozzá egy picit, akkor nem billenne ki az egyensúlyából. De meg is lepődtem az energiájától.

-Azt mondta, hogy másfél dolog van. Szóval mi az a fél lehetőség? -Éreztem, hogy bennem is tör fel az adrenalin. Olyan közel vagyok. Ha idáig eltudtam jönni, akkor egy kis infó kinyerés egy öreg bácsiból, csak nem buktathat el.

-Gondolom nem most jött le a falvédőről, ugye? Szóval tisztában vele, hogy úgysem fogom feladni, amíg el nem érem a célomat. Szóval mi az a fél dolog? – A végén már én is felálltam és oda mentem hozzá. Ő végig nézett rajtam és sóhajtott egyet. Ezt ismerve azt jelenti, hogy nyertem. Nem is volt olyan nehéz.

-De ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek. Régen mikor nagyban kutattam a fajtád után, rátaláltam egy régi naplóra. Abban le volt írva egy rituálé, amivel meg lehet idézni az előzőket. Anno ezt sokszor használták, hogy ha kellett segítség vagy valami más. Konkrétan nem tudom mire is használhatták. Azt viszont rendesen megértettem, hogy akár a használó, életébe is kerülhet. Gondolom ezért lett elkopva ennek az alkalmazása, az évek alatt. -Ennen hallatára nem igazán tudtam megszólalni. Ha bele megyek akkor lehet meghalok. Az pedig önzőség lenne tőlem. De nem tudnék úgy élni, hogy nem tudom, hogy ki vagyok. Különben is mondott valami olyat az egyik farkas, hogy erősebb vagyok a többieknél. Szóval remélem, hogy igaza van.

-Rendben. Megcsinálom! – Egy pillanat alatt válaszoltam. Végig sem gondolva mire is jelentkeztem. A többiek mihelyt válaszoltam ők minden idegeikkel megfeszítve álltak fel és mondták a magukét.

-Meg még mit nem! Nem fogsz te semmit sem csinálni! Felejtsd el! Nem hagyom, hogy a vesztedbe rohanjál! Megértetted?! – Jack közelebb jött és egyenesen a szembe nézett és ingerülten, majdnem hogy csak kiabálva közölte velem a dolgokat. Miközben beszélt mindenki csendben maradt és csak minket figyelt. Eléggé kínos volt.

-De...

-Nincsen semmi de! Nem nyitok erről több vitát. Holnap reggel indulunk, addig is kitaláljuk hogyan tudjuk magunkkal vinni az öreget. – Ezzel kiment és becsapta maga mögött az ajtót.

-Hé! Mi az, hogy öreg!? Gyere vissza te kis...!

-Haddja. Most nincsen magánál. -Nyugtatta le David még mielőtt súlyosbodta a helyzet.

Amint mindenki feldolgozta a történteket, elindultak a saját dolgukra. Valaki a hűtőben keresgélt valami ehető után. Volt olyan, aki csak ült és nézett ki a fejéből. De Mark például az 5-től kért még egy italt is. Ahogyan elnéztem őket elég rosszul éreztem magam. Bűntudatom lett az önző viselkedésem miatt. Ellenben nem is tudom, hogy mit mondhatnék nekik. Na most aztán nagyon elintéztem...