Egy újabb fehér farkas --Javítás alatt--

Pletyi parti

Sorban szálltunk ki az autóból és csaptuk be magunk mögött az ajtókat. Ahogyan az utolsó csattanás is elhalkult, hallottuk ahogyan egy autó közeledik. Mindannyian megvártuk, hogy kik azok. Persze valószínűleg Jessicaék azok, de biztos, ami biztos. A gondolatunk be is igazolódott. Megvártuk őket és közösen mentünk be a csapat utolsó feléhez. Belépésünkkor mindenki hangosan köszönt és helyet foglaltunk a nappaliban. Miközben mindenki kényelembe helyezte magát, addig Jack kiált és elkezdte a mondanivalóját.

-Rendben akkor beszéljük át, hogy ki mit talált. David kezditek?

-Persze. -Vágta rá David.

-Sajnos nem találtunk olyan sokat. Sőt mondhatnám úgyis, hogy semennyit. -közölte szomorúan a tényeket David.

-Csak egy két fehérfakas észlelést. Meg pár dolgot egy biológia könyvben, de azok a tények igazából arról szolt, hogy azért fehér mert albínó és hasonlók. Viszont lehet, hogy csak paranoiás vagyok, de folyamatosan éreztem, hogy figyelnek. – Jessicának az utolsó gondolatát teljesen megértem. Hiszen mégis csak a másik falka területén járkáltak.

-Értem.

-Azért ez is több, mint a semmi. -Bíztatóan mosolyogtam rájuk, hátha egy kicsit jobb lesz a hangulat. Bár nem hinném, hogy teljesen sikerült.

-Mark ti mit találtatok? -Vezette a tekintetét Jack az itthon kereső csapatra.

-Mint már korábban is mondtam nem megy ez olyan gyorsan. De találtam öhm találtunk egy feljegyzést, miszerint régen elraboltak gyereket. Két napra rá meg eszméletlenül találták az otthona elött. A szülők elkezdték keresni szemtanúkat, hogy hátha láttak e valakit, aki visszahozta a gyermeküket. Mert megakarták jutalmazni. Nem is telt el olyan sok idő mikor találtak egy idős embert, aki azt állította, hogy látta ki, vagyis mi juttatta vissza. A férfi azt állította, hogy egy hatalmas fehér farkas volt. Persze a szülők ezt nem nagyon akarták elhinni. Ráadásul az idős úr aznap éjjel részegre itta magát. A vége a sztorinak az az, hogy nem találták meg az illetőt az egyetlen szemtanút meg nem vették komolyan így nem lett végül semmi.

-De még mindig keresgélünk hátha ráakadunk valami jobb dologra. – Tette hozzá bizakodva Alice.

Őszintén nem tudom, hogy mit mondjak rá. Lehet, hogy ha majd többet tudunk akkor értelmet fog nyerni ez a sztori. Addig csak egy érdekes történet marad. Viszont mikor Marknak az elején volt egy kis bakija a toldalékokkal, Alice nem igazán volt boldog. Sőt csak úgy fortyogott a dühtől. Ezek szerint nem igazán jól sikerült a kettesben töltött idejük.

-Rendben. Majd akkor, ha lesz valami akkor szóljatok. – Alice és Mark bólogatva egyetértettek.

-És ti mit találtatok? – tette fel a kérdést David.

-Mi a könyvek között semmit. Ellenben találkoztunk Jeannel.

-A boszorkánnyal? -Nézett furán Jessica.

-Látszik, hogy nem igazán jársz a könyvtárba. -Nevette el magát Alice.

-Hát most na. Nem lehet mindenki könyvmoly. -Vette fel a kesztyűt Jessica is. Azonban még mielőtt bármi is érdekessé vált volna Jack végett vetett neki.

-Igen vele találkoztunk. És mivel Sarah megbízik benne. Jimmy pedig Sarahban, így el lett döntve, hogy beavatjuk...

-Most komolyan egy boszorkányt. Nektek elment az eszetek. Megbeszéltük, hogy senkinek nem mondjuk el, ha nem muszáj. – Botránkozott meg David. Amit valamilyen szinten megértek, de ha nem kockáztatunk akkor most sehol nem lennénk ennyi információval, amit a többiek szereztek.