Reggel mikor felkeltem. Még mindenki aludt. Mivelhogy nem akartam senkit sem felkelteni ezért kimentem a teraszra. Kint megpillantottam Jeant, ahogy lázasan a rituálét bújja.
-Jó reggelt! – Meglepetten felnézett, felmérte a helyzetet utána folytatta tovább.
-Jó reggelt! Nem kéne aludnod. Főleg neked.
-Nem tudok.
-Tudod most már megértem Victort, hogy miért is fél. Ez az egész folyamat konkrétan a használójának az energiájának a 89%-át használja el. De ez nem minden. A 89%-ért kapsz öt percet. Szóval, ha csak három percig idézzük meg őket akkor kevesebb energiát igényel, de ha több percet használsz, logikusan több kakaó is kell hozzá. -Öt perc. Az iszonyú kevés. De még így is több mint a semmi. Viszont, így egy kérdésbe kell belesűrítenem mindent.
-És mi történik túl lépem, mondjuk hat vagy hét vagy akár tíz percre? – egyszerűen muszáj volt megkérdeznem. Muszáj felkészülnöm mindenre.
-Eszedbe ne jusson! – Lépett ki fáradtan Jack az ajtón. Komolyan, hogy neki is mindig a legrosszabbkor kell megjelennie.
-Hát, ha egy perccel léped át, már az energiádnak több, mint a 100%-át használod fel. Pontosan mondva 106,8% lesz így. A tíz perc, meg nem is kell mondanom az jóval durvább.
-Sarah felejtsd el. Most csak gondolj bele. Ha megtudtad, amit akartál és utána meghalsz akkor mi értelme? -Az a baj, hogy ebben meg nagyon is igaza van...
-Ne aggód tudom, hogy mit csinálok.
-Ja, én is pont ettől félek.
Reggel, amíg a többiek nem ébredtek fel addig hárman csak a szertartásról beszéltünk. A többiek idővel felébredtek és kapcsolódtak a teraszon folytatott beszélgetésbe. Egy váratlan pillanatban valaki elordította magát, hogy együnk. Kérdés nélkül bementünk és neki is láttunk. Jeannel megbeszéltük, hogy este, mikor a hold és a csillagok is fent lesznek az égen, akkor csináljuk, mert hogy azok is adnak némi energiát. Addig ki kell találnunk, hogy hogyan juttassuk ki innen az 5-et.
-Jean valamivel meglehet törni a falat? -Kezdte el Mark.
-Ahhoz sajnos több tapasztalt boszorkányra lenne szükség. Direkt erős falat kértek, mivelhogy féltek, hogy akik szerették, esetleg megtalálnák ezt a helyet és kiakarnák szabadítani. -Ahogyan elmesélte látszott rajta, hogy szégyelli, amit fajtája tett. De ő is ugyanolyan akárcsak mi. Nem szólhat bele a „nagyok" dolgába.
-Nem is lehet valahogy kijátszani a rendszert? Nincsenek kiskapuk vagy ilyesmi? -Lépett elő Jessica egy újabb megközelítéssel.
-Nem. Ez az egyik legerősebb falunk. Ha volt is régebben, mára már biztos, hogy kijavították.
-És mi lenne, ha megmutatnám nekik, hogy tényleg igaz minden, amit mondott Victor. -Nekem is muszáj valamivel előállnom. Még ha ez veszélyes is. Hiszen, ha azt nézzük akkor a fajtám miatt van ebben a helyzetben.
-Tudják, hogy igazam van. Csak szimplán nem akarják, hogy ezt más is megtudja. Mert akkor már nem ők lennének a legerősebbek, és akkor nem biztos, hogy úgy is fogják őket tisztelni. Lehet akkor le akarnák őket váltani arra, aki tényleg a legerősebb. Egyszerűen féltik a pozíciójukat. – Világosított fel minket Victor.
-A franc vinné el ezeket! -Az éles hangra mindenki oda kapta a fejét. Jimmy volt az. Ökölbe szorított kezét a falnak támasztotta. Mindenki egyből levette, hogy mi is történt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívén hordozza Victor sorsát.
-Kell lennie valamilyen megoldásnak! Muszáj!
-Jimmy higgadj le. Találni fogunk. Csak egy kis idő kell mire rájövünk. -Veregette meg a vállát Dave. Erre Jimmy leverte magáról a barátja kezét és kiviharzott. Senki sem tudott megszólalni. Mindenki gondolkozott a megoldáson, de nem igazán jött az ihlet.

ŞİMDİ OKUDUĞUN
Egy újabb fehér farkas --Javítás alatt--
Kurt AdamA nevem Sarah Moon. 16 éves vagyok. Az eddigi életem mondhatni nyugodt volt addig amíg el nem költöztünk apámmal. És lehet hogy nem volt véletlen hogy pont ebbe a városba költöztünk.....?