Egy újabb fehér farkas --Javítás alatt--

A két esemény között

Megvédett. Egy állat. Miért? Amikor csak egy állat akivel még sohasem találkoztam. De most ha a történteket bárkinek is elmondanám, hogy legalább valakivel megbeszélhesem ezt a dolgot, hát szerintem elkűldene a mosolygóba.

De nem hagyhatom ott. Ahogy láttam mély sebeket kapott.

Oda megyek.

Ezzel az elhatározással félve, de elindultam. A lépteim egymást követték. A szívem is egyre hevesebben vert. Gondolataim meg össze vissza cikáznak a fejemben. Hogy mi miért történt. Ugyanis bármi magyarázott próbáltam keresni. Nem találtam.

Megálltam tőle egy lépésnyire és vártam, hogy megtámadna e vagy sem. Mikor már egy jó ideig csak ott álltam és bámultam azokat a szép sötétbarna szemeit, amik szomorúan tekintettek vissza rám. És várva, hogy tesz e valamit. De nem. Így lassan elkezdtem közeledni a sérült lábához. Közben pedig a sálamat leszedtem magamról, hogy bekösem a lábát. De mikor megpróbáltam elhúzta a lábát és megpróbált fel állni, ami nem sikerült ugyanis vissza zuhant a földre, ami egy nagy puffanás követett.

-Nem akarlak bántani... Had segítsek.- emeltem fel a kezemet, hogy segítsek neki de mintha semmibe vett volna, talpra állt. A bal hátsó lábát pedig felemelve tartotta.

-Hát ha nem akarod, hogy segítsek akkor nem segítek. De kö...

-Sarah! Sarah! Sarah miért nem jöttél haza már nagyon sötét van.-Jelent meg apukám. De mikor vissza néztem a farkasra, már nem volt ott. Eltűnt. De az... hogy?

-Ha?! – kiabált rám apa. Hát észre sem vettem, hogy már besötétedett. Persze ilyen helyeztbe még is ki venné észre. De apunak nem mondhatom el az igazat. Meg úgy senkinek. Az is lehet, hogy behaluztam az egészet. Ugyanis semmi bizonyítékom nincs, hogy igaz lenne.

-Épp egy... nyúlra vadásztam. De te elijesztetted.-hajtottam le a fejemet, hogy még hitelesebb legyen a színjátékom.

-Sajnálom. De lejárt az idő. Majd legközelebb. Most pedig gyere.

-Rendben.-még egy pillantást vettem a farkasnak a helyére és mentem is.

*

Egész éjjel nem tudtam aludni. Pedig fáradt voltam.

-Haj... hülye farkasok.-belenyomtam a fejemet a párnába és sikítottam, ahogyan csak a torkomon kifért. Még jó, hogy apa nincs itthon. Még az hiányzik, hogy itt magyarázkodjak a düh kirohanásomat. Ma pedig megint egyedül vagyok és nem tudom, hogy mit csináljak. Persze tanulni kéne de nincs kedvem, meg nem is tudnék koncentrálni.

*csipp*

Jessica és Alice írtak nekem.

Hogy sikerült?

Minden jól ment?

Nem féltél?

Valami baj van?

Sarah minden rendben van?

És így tovább. Rengeteg aggódó kérdést kaptam tőlük, amitől akaratom ellenére is elmosolyodtam.

Persze minden rendben van.

Akkor jó. –Alice

Eljössz ma este velünk buliba?-Jessica

Szerintem nem ártana ha most kimozdulnék. Lehet ha most itthon maradnék két napot biztosan bele őrülnék a sok kérdésbe.

Persze. Hánykor? És hol?

9-kor tali a sulinál és onnan együtt megyünk.-Alice

Rendben

Akkor most megkérdezzünk aput. De biztosan elenged.

Apa elmehetek a lányokkal bulizni az este?

Persze de VIGYÁZZ MAGADRA!

Rendben 😉

Szeretem apában, hogy olyan rugalmas ezekben a dolgokban. De most addig még is mit csináljak? Talán addig kiválaszthatnám a ruhát amibe megyek.

-Ez tökéletes lesz.-mosolyogtam miközben a hó fehér ruhát nézegettem.

Ezután meg csak úgy voltam. Ettem, ittam és csak ültem az ágyamon, magam elé meredve. Közben pedig végig éreztem, hogy valaki folyamotosan engem figyel. De valahogy már nem érdekelt. Az is lehet, hogy behalucinálom. Most már nem tudom, hogy mi a valóság és mi, csak a képzeletem szüleménye.

Az idő gyorsan, de mégis lassan telt el. Mire észbe kaptam már ott is voltam, hogy ott állok a tükör elött fehér ruhában, kisminkelve és a szőke hajam hullámokban omlott a vállamra. Ilyen kinézettel nézegettem magamat, hogy jó leszek e így?

-Nem is rossz.- felkaptam az ezüst kis válltáskámat. A magassarkúmat és a fekete bolerómat az ajtó előtt vettem fel. Így neki is vágtam az estének.

*

-Sziasztok!-Köszöntem a suli elött álló két vacogó lánynak.

-Szia!-mondták egyszerre. Majd rám emelték a tekintetüket.

-Váó!-tátva maradt a szájuk.

-Mint egy angyal.-mondta Alice.

-Ha ha, mint egy rossz angyal.-nevettem el magam. 

Sziasztok!💕💕💕💕❤️❤️
Itt a kövi rész. Bocsánat, hogy ez a rész nem lett olyan hosszú és esemény dús, de azt megigérhetem, hogy a következő sokkal izgalmasabb lesz.😍😍😍😍❤️❤️❤️❤️ ♥️♥️