Örök Kötelék {+18}

3.

Luke:
A háttérben zene harsog, a barátaim valahol táncolnak, a levegőben parfümök és izzadtság szaga keveredik, én pedig állok a pultnál és várom az italom. Már annyira nem érzem jó ötletnek azt, hogy eljöttünk.
Talán tényleg bezárkóztam az utóbbi időben.
Nem tudom, hogy pontosan mi az oka ennek, de szívesebben lennék most otthon és dolgoznék a dalon vagy írnék újakat. Pedig maga a buli nem rossz és, ahogy hátra pillantok, látom, hogy Ashton és Micheal jól is érzi magát, de én ezt most annyira nem érzem. Eleinte Calum üzeneteire válaszoltam, de már ő sem ír. Az utolsó sms-e szerint minden rendben és a család új tagjai nagyon rendesek. Elméletben jól érzi magát, vagyis akkor igazunk volt és feleslegesen stresszelt előre. Majd, ha találkozunk, akkor meg is jegyzem neki, hogy mi megmondtuk. De persze ez nem olyan meglepő, mert Calum remek srác és az apukája is csodálatos ember. Biztos voltam benne, hogy akkor az új párja is olyan lesz és a lánya sem akármilyen.
- Elég magányosan álldogálsz itt - lép mellém egy lány.
Van egy olyan érzésem, hogy fiatalabb nálam, de a smink, ami rajta van, öregít rajta egy pár évet. Nem túl erős, amolyan "ha bedobom a vízbe, akkor leázik az arca" stílus, de azért tény, hogy valamennyivel biztos, hogy idősebbnek tűnik, mint amennyi valójában. De egyébként nagyon csinos lány. A ruhája kiemeli az adottságait, a magas sarkúja meghosszabbítja a lábát, ami amúgy is hosszúnak ígérkezik. Alapjáraton nem tűnik szuper magasnak, de nem is picike. A telt ajkai mosolyra görbülnek és sötét szempárja is csillog., ahogy rám néz.
- Eddig táncoltam, de most kell a hidratálás - emelem meg a poharam, amit ebben a pillanatban tesznek elém, s kicsit megmozgatom.
- Milyen felelősségteljes hozzáállás - dől a pultnak, s olyan, mintha nem lehetne letörölni a mosolyát a szép arcáról.
- Ugye? Szerintem is - biccentek, s az én ajkaim is felfelé indulnak, ahogy körbenézek az italok között. - Meghívhatlak valamire?
- Fogadjak el italt egy idegentől, akinek mégcsak a nevét sem tudom? - Kap a mellkasához komolyan, de a szemében huncutság csillog.
Nem tudom, hogy tényleg nem tudja-e, hogy ki vagyok vagy a játék kedvéért nem buktatja le magát, esetleg csak rohadtul nem érdekli, hogy a Five Seconds of Summerben játszom, de egyáltalán nem rossz ez. Félreértés ne essék, imádom a zenét, a bandát és a rajongóinkat is, de néha jól esik kikapcsolni és normális embernek érezni magad. Normális fiatalnak. Ma, amikor megjöttünk ide, egy csomóan elkaptak minket egy fotó vagy egy aláírás pillanatáig, miközben azt kérdezgették, hogy Calum hogy-hogy nincs velünk. Már előre látom a holnapi szalagcímeket a pletyka rovatokban: "Zavar a bandában? A 5SoS is a One Direction sorsára juthat? A fiúk Calum Hood nélkül mentek el bulizni. A rajongók csak találgatnak. Vajon megismétlődhet a szívszorító esemény?"
Viszont most nem akarok a holnappal foglalkozni, pláne úgy, hogy a cikkeknek valószínűleg semmi valóságalapja nem lesz azon kívül, hogy Calum ma nincs itt velünk. Csak szeretném jól érezni magam és úgy néz ki, hogy ez a lány remek partner lehet hozzá és ahhoz, hogy embernek érezzem magam, ne csak a híres zenésznek.
- Igazad van, sajnálom - teszem le a poharam -, Luke vagyok - nyújtom a kezem felé halvány mosollyal.
A lány ránéz arra, majd éjsötét pillái alól vissza rám. Nem tudom, hogy csak az időt húzza vagy tényleg habozik, de nagyon remélem, hogy az előbbi. Eddig nem volt kedvem itt lenni, viszont ahogy megjelent, valahogy a hangulatom is más lett. Van egy bizonyos kisugárzása, ami jobb kedvre derített és nem szeretném, ha ezek után elmenne és faképnél hagyna. Ahogy mondtam: jó néha normális fiatalnak érezni magunkat és komolyan ismerkedni, vagy csak szimplán beszélgetni valaki olyannal, aki nem az internet alapján ítél meg minket. De ez tényleg nem a rajongóink ellen szól, mert nagyon szeretem őket. Nélkülük gyakorlatilag sehol nem lennénk. Csak azért...néha belebújhatna más is a bőrömbe, hogy tudja milyen érzés.
- Leticia - rázza meg végül a felé nyújtott testrészem, s ajkaira megint mosoly szökik.
Ebben a pillanatban hatalmas szikla esik le a mellkasomról. Úgy néz ki, hogy tényleg csak az időt húzta és nem azt mérte fel, hogy hogyan tudna valami ürüggyel lerázni és elmenekülni. Csak remélni tudom, hogy nem hallotta, ahogy az a bizonyos szikla földet ért. Csakmert az én fejemben baromi hangos volt.
- Leticia - ismétlem, ízlelgetve a nevét -, nem sok ilyen nevű emberrel találkoztam még. Ez olasz?
- Igazából spanyol eredetű. Édesanyám kubai és arról az oldalról kaptam.
- Akkor tudsz spanyolul is?
Leticia szeme ismét megcsillan, ahogy bólint.
- Igen, két anyanyelvem van gyakorlatilag. Anyu már kicsi koromtól kezdve spanyolul is beszélt hozzám, hogy két alapom legyen. Néha nagy konfliktusaink voltak ebből, amikor már kicsit idősebb lettem, de ma már baromi hálás vagyok neki ezért. Így leszek, ha minden jól megy egy éven belül spanyol tanár az egyik helyi gimnáziumban.
- Lefogadom, hogy a te órádra sok fiú fog bejárni - jegyzem meg, s egyszerűen képtelen vagyok letörölni a mosolyt az arcomról.
Főleg azután, hogy feltűnik, hogy Leticia arca elpirul.
- Bízom benne, hogy szeretni is fogják, nem csak miattam járnak majd be.
- Szerintem fogják - vágom rá. - Biztos vagyok benne.
- Dehát nem is ismersz - nevet fel csilingelőn -, honnan tudod, hogy jó tanár leszek?
- Megérzés - reagálok megint azonnal. - Amíg nem jöttél ide, gondolkoztam rajta, hogy szólok a barátaimnak és lelépek. Viszont most semmi kedvem nincs elmenni innen. Legalábbis egyedül biztosan nem - pillantok rá az italomról sokat mondón. - Viszont én elárultam a neved, te meg nem válaszoltál a kérdésemre, hogy meghívhatlak-e valamire.
Leticia megint húzza az időt, miközben a kezemet figyeli, amiben a poharamat forgatom, de aztán megint bólintást kapok válaszul.
- Egy Sex on the beach koktélt.
- Már intézem is - felelem, majd intek a pultosnak és amint hozzánk ér, leadom a rendelést és ki is fizetem.
- Egyébként, mi a helyzet veled?
- Velem? - Vonom fel a szemöldököm meglepetten.
- Igen. Hiszen, én elmondtam, hogy anyukám kubai és, hogy két anyanyelvem van, meg, hogy tanárnak készülök. De rólad csak azt tudom, hogy Luke-nak hívnak.
- Elég titokzatos vagyok, nem gondolod? - Kacsintok rá, ami ismét pírt szöktet az arcára.
- Egy-két dolgot azért csak elárulhatsz - lép közelebb hozzám és finoman megérinti a karom.
- Nekem csak egy anyanyelvem van - felelem, mire ő édesen felnevet.
- Hülye - ingatja meg a fejét.
- Nem szép dolog lehülyézni valakit, aki most vett neked italt - húzom el a szám, s igyekszem nem megint elmosolyodni.
- Igazad van, sajnálom.
- Nos, én itt születtem, van két testvérem és egy zenekarban játszom. De csak egy nyelven beszélek.
- Egy zenekarban? - Szaladnak fel a szemöldökei, mire bólintok. - Úristen - kap a szájához -, basszus, ne haragudj. A Five Seconds of Summerben, igaz? Istenem, de hülye vagyok, én tényleg s...
- Ne kérj bocsánatot - teszem a kezem a kezére, amitől azonnal belé fagy a szó. - Jó olyannal beszélni, aki nem rögtön ezzel indít.
Leti mintha habozna egy darabig. Eközben az arcomat fürkészi. Nem tudom, hogy mi járhat a fejében, csak tippelni tudok, hogy épp azt kutatja nem kamuzom-e.
- Biztos nem haragszol, amiért nem esett le? - Harap az egyik körmére.
- Ugyan miért haragudnék? Én is csak ember vagyok.
- Egy híres énekes - jegyzi meg, mire közelebb hajolok hozzá.
- Lehet, hogy ma csak Luke legyek? A srác, aki magányosan álldogált a pultnál, amikor te feltűntél?
Hallom, ahogy a lány lélegzete elakad és feltűnik az is, hogy a tekintete az ajkaimra siklik, főleg, amikor megnedvesítem azokat, majd hatalmasat nyel.
- Persze - suttogja, amitől alig hallom a zenének köszönhetően, de a szájáról leolvasom a szót.
Elhajolok tőle, majd körbenézek a tömegen. Sok ember, viszonylag hangos zene és abszolút semmi személyes tér a rengeteg összepréselt testtől. Ettől pedig a szám magától húzódik el.
- Mondd csak - pillantok vissza rá -, nagyon kell az a koktél neked?
Leticia látványosan meglepődik a kérdéstől és hirtelen hátrál is egy kicsit.
- Kifizetted.
- De nem ez volt a kérdésem - rázom meg a fejem mosolyogva.
- Hát - néz a barista felé, aki még vagy húsz embert próbál egyedül kiszolgálni -, azt hiszem, hogy ha neked nem baj, akkor nem ragaszkodom hozzá.
- És a helyhez ragaszkodsz?
Újabb meglepettség suhan át az arcán, de aztán megingatja a fejét.
- Nem.
- Remek - nyúlok a kezéért, de ekkor elrántja azt és magabiztosan kihúzza magát.
- De nem megyek sehova, amíg nem mondod meg, hogy mit forgatsz a fejedben.
Az arca komoly, de a szemeiben megint huncut fény csillog. Biztos vagyok benne, hogy tetszik neki a helyzet.
- Lépjünk le innen - felelem tartva a szemkontaktust.
- És hova?
- Te hova szeretnél?
A lány ajkai elindulnak felfelé, ahogy átgondolja a válaszát, majd közelebb lép hozzám, lábujjhegyre áll és a fülemhez hajol.
- Hozzád - suttogja bele, amitől engem kiráz a hideg.
Nem terveztem, hogy ma bárkivel is távozom innen. Sőt, ahogy azt be is vallottam, nem olyan rég még azon gondolkoztam, hogy elmegyek innen, de most, határozottan benne vagyok ebben az ötletben. Eddig jól érzem magam Letivel és basszus, azért csak pasiból vagyok. Miért hagynék ki egy ilyen lehetőséget, ha ő mondta ki az igazán bűvös szót. Nem azt mondom, hogy feltétlen az ágyban kell majd kikötnünk, de nem vetem el az ötletet, ha esetleg úgy alakulna a dolog.
- Oké - felelem, s megfogom a kezét, amit ezúttal simán hagy -, akkor menjünk hozzám - kezdem el az ajtó felé húzni, s közben még intek Michealnek és Ashtonnak, akik vigyorogva megtapsolnak.
Nem így terveztem, de határozottan jóra fordult az este.