Örök Kötelék {+18}

21.

Violet:
Nem terveztem előre, hogy a napomat egy pizsamapartival zárom, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök neki. Egyrészt, mert még soha életemben nem voltam olyan igazi csajos ottalvós bulin, másrészt meg, mert így van, aki eltereli a figyelmem az egész napos káoszról.
Mielőtt bárki azt hinné, nem hazudtam Luke-nak, amikor azt mondtam, hogy kibírom ezt az egészet, hiszen vannak ennél sokkal rosszabb és nehezebb dolgok az életben, nem hazudtam. Tényleg vannak. Ha csak a saját múltamba tekintek vissza, akkor kapásból igazolást nyernek a szavaim. Hiszen ha nincs az az anya által angyalnak nevezett személy, aki megmentette az életem, most nem is lenne ez az egész felfordulás, mert én magam sem lennék. Vagyis lehet, hogy a felfordulás lenne, csak Luke nem velem élné át, hanem egy másik lánnyal, akivel sok szempontból lehet, hogy jobban járna. Például nálam biztos, hogy csak tapasztaltabb nővel tudna összejönni, ha nem lennék, de mivel túléltem mindazt, amit az élet a nyakamba rakott tehernek, ezért nekem kell megküzdenem ezzel a rám váró újabb feladattal. És meg is fogok. Ahogy többször is hangsúlyoztam, van ennél rosszabb. Viszont ettől még ha magam vagyok, az agyam hajlamos bepörögni és elfelejteni azt az alapszabályt is, hogy nem nézem meg a kommenteket és az újabb cikkeket. Így, hogy a lányok itt vannak velem, ez még véletlenül sem történhet meg, mert eszem ágában sincs telefonozni a jelenlétükben. Plusz ha a kezembe venném is az eszközt és ők meglátnák, hogy a híreket nézegetem, valószínűleg azonnal kikapnák a kezemből, hogy még véletlenül se jöjjön velem szemben semmi olyan, ami árthat a lelki állapotomnak.
És ezért nagyon hálás vagyok nekik.
Ez az összejövetel nem volt előre megtervezve, de Sophie amint tudott, meglátogatott egy rakat édességgel és egy kis alkohollal, hogy megtudja, hogy vagyok. Mali pedig nem sokkal később érkezett meg és amint meglátta a váratlanul összeverődött párosunkat, azonnal csatlakozott hozzánk ugyanazzal az indokkal, mint Sophie: hogy kiderítse, milyen állapotban vagyok. Jól esik az aggódásuk és az is, hogy képesek velem tölteni az estéjüket, hogy lássák, minden rendben van velem, de nem akarom, hogy minden körülöttem forogjon. Az nem az én stílusom, még ha a jelenlegi helyzet miatt ez nem is jön le egy kívülállónak.
- A srácok végeztek már a stúdióban? - érdeklődik Sophie, amikor megjegyzem, hogy beszéljünk valami másról a cikkeken túl.
Igyekszem összeszedni magam és holnap már arra is rá akarom venni magam, hogy megint ki merjek menni az utcára, de ahhoz az kell, hogy úgy tudjak tenni, mintha mi sem történt volna. Lehet, hogy nem a legjobb taktika, de életemben először vagyok ilyen helyzetben - ha nem számoljuk, amikor anya fantasztikus küzdeni akarása miatt rengeteg ember az én egészségemért küzdött a neten megosztásokkal - és egyelőre nem jut eszembe jobb megoldás. Ehhez viszont arra van szükségem, hogy el tudjam felejteni a dolgot és ne minden pillanatban erről beszéljünk vagy gondolkozzunk.
- Igen, nem is olyan régen - pillantok egy másodpercre a telefonomra - Luke írt, hogy átmentek Michaelékhez egy kicsit kiengedni a fáradt gőzt. Elég sokáig ott voltak - nézek az órára.
Na jó, talán egy kicsit mégis telefonoztam a lányok jelenléte mellett, de mentségemre legyen mondva, hogy csak arra használtam, hogy kommunikáljak Luke-kal. Erre még Sophie és Mali is engedélyt adott, sőt, szinte rám szóltak, amikor nem akartam válaszolni Luke-nak, mert éppen beszélgettünk.
Na jó, a rám szóltak talán egy kicsit erős kifejezés, de azért mind a ketten közölték, hogy Luke-nak egészen nyugodtan válaszolhatok attól még, hogy velük vagyok. Sophie még valami olyat is bedobott, hogy a pizsamaparti egyik alapja, hogy kibeszéljük a pasi ügyeinket és ha a párunk ír valami aranyosat, azt felolvassuk, hogy a többiek is hallhassák. Őszintén nem tudom, hogy ez mennyire igaz, de azt nem bánom, hogy felhívták a figyelmem arra, hogy bátran üzengessek Luke-kal. Emiatt tudom, hogy alig egy órája végeztek a stúdióban és úgy mentek át Michaelék házába. Őszintén örülök annak, hogy egyikőjük sem tölti egyedül az estét. Hívtam Luke-ot ide hozzánk és nyilván Calumot is szívesen láttam volna, ha van kedve jönni, de Luke azt írta, hogy nem zavar bele a lányos estébe, Calumnak pedig végül nem is szóltam, mert szinte biztos voltam benne, hogy Livvel tölti az estéjét. Ezek szerint tévedtem, de ha a lelkének segít az, hogy a srácokkal van, akkor csak örülök. Neki is kell a társaság, mert tudom, hogy ő is emészti magát a cikkek miatt, amiről egyébként a legkevésbé tehet. Nem az ő hibája, hogy lefotóztak velük és nem ő döntött úgy, hogy az apukája beleszeret anyába, akit ma egyébként elvitt vacsorázni, úgyhogy duplán jó, hogy itt vannak a lányok velem. Így senki nincs egyedül és egy kicsit mind kiönthetjük a szívünket valakinek.
- Elég sokáig bent voltak - követi a tekintetével az enyémet Sophie. - Gondolom hulla fáradtak már ezek után.
- Tény, hogy valószínűleg nem kell majd altatni őket este, ha ágyba kerülnek. Mázli, hogy Luke-ra ráerőszakoltam azt a szendvicset ebéd gyanánt, különben simán rosszul lett volna ennyi ideig a stúdióban kaja nélkül - rázom meg a fejem visszagondolva, hogy Luke eleinte mennyire nem akart enni.
Vagyis inkább azt nem akarta, hogy ugráljak, miután ő átjött, hogy megnézze, hogy viselem a mai napot.
- Várjunk csak! - néz a szemembe Mali kortyolva egyet a borából. - Luke itt volt ma nálad, miközben a stúdióban töltötték az egész napot?
Nem tudom miért, de ahogy most a nővérem néz rám, égni kezd az arcom. Akaratlanul is elgondolkozom, hogy vajon a vérszerinti testvérek között is ilyenek-e a beszélgetések és reakciók, amikor feljön a párkapcsolati téma.
- Az ebédszünet alatt átjött, mert tudta, hogy megviselt, hogy kint az utcán minden ember bámult. Tudni akarta, milyen állapotban vagyok ezek után, így amíg a többiek bent a stúdióban ebédeltek, Luke átjött, hogy megnyugtasson kicsit. Szerencsére anya előtte szintén hazaugrott emiatt és sikerült feldobnia, így amikor Luke megjött már sokkal jobb állapotban voltam. Azt hiszem emiatt is lett az a vége, hogy inkább én vigasztaltam őt, mint ő engem, de ez nem baj - iszom én is a boromból, bár őszintén nem tudom eldönteni, hogy ez az én italom-e vagy sem. - Mondtam, hogy csinálok neki szendvicset, hogy egyen valamit, ha már a rendes ebédről lemarad a srácokkal, de ő nem akarta, hogy miatta pattogjak. Végül azért beadta a derekát és hajlandó volt elfogadni pár melegszendvicset - mesélem a lányoknak, de Mali olyan bambán néz rám, hogy nem tudom eldönteni, hogy megcsapta a bor, nem is figyel rám, vagy esetleg valami rosszat mondtam, amivel kiakasztottam.
- Egyre jobban kedvelem ezt a srácot - jelenti ki mosolyogva Sophie, de aztán neki is feltűnik Mali döbbent arca és finoman meglöki a lányt. - Minden rendben van? - kérdezi tőle, mire az újdonsült nővérem végre összeszedi magát.
Pislog párat, mintha valóban ki kellene tisztítania a tudatát, de aztán elindulnak felfelé az ajkai.
- Persze, csak meglepett. Mármint nem az, hogy Luke tudni akarta, hogy hogy vagy, ez pontosan rávall és azt is látom, hogy milyen csillogó szemekkel néz rád - biccenti oldalra a fejét engem nézve. - Csak Calum mesélte, hogy Luke az utóbbi időben extra komolyan veszi a stúdióban eltöltött időt. Folyamatosan egész napokat vannak bent és nagyon szigorú magával szemben. Meglepett, hogy otthagyta őket az ebéd alatt. Bár valahol várható is volt - biccent egyet elgondolkodva. - A lényeg, hogy a jelek szerint tényleg nagyon kedvel téged. Bár ez nem meglepő. Ahogy mondtam, látom, hogyan néz rád, ahányszor csak lehetősége van rá.
- Violet Baker - gondolkodik el Sophie a borával játszva - a semmiből bukkantál fel mindannyiunk életébe és olyan színt vittél bele, amiről nem is tudtuk, hogy kell nekünk. Örülök, hogy odamentem hozzád a könyvesboltban az első találkozásunkkor - jelenti ki, s a nyomatékosítás kedvéért még bólint is egyet határozottan. - Örülök, hogy megismertelek akkor.
- Beütött a bor? - kérdezem mosolyogva, de igazából csak a zavaromat igyekszem leplezni.
Nem hiszem, hogy valóban szín lennék az életükben, amire szükségük volt, de az biztos, hogy én is örülök, hogy megismerhettem őket. Viszont a bókok fogadása és a nyilvános érzelemnyilvánítás még nem az erősségem. Nem tudom, hogy valaha az lesz-e, de egyelőre biztosan nem tartozik az erélyeim közé, úgyhogy valamivel muszáj elütnöm a dolgot.
- Vagy inkább azért hálálkodsz, mert így megismerted Ashtont is - cukkolom tovább, mire a sötét lila sminkű barátnőm kiölti rám a nyelvét.
- Én neked örülök, te dinka!
- De azért Ashton miatt sem panaszkodsz - jegyzem meg tovább húzva az agyát, mire Mali helyeslően bólogatni kezd.
- Én is láttam, hogy valami megindult köztetek a klubban a múltkor - jelenti ki kihúzva magát. - Határozottan nem csak beszélgetettetek egymással, ott valami bizony elindult - mutat a barátnőmre, akinek mintegy végszóra, felvillan a telefonja és kiírja az új üzenetének íróját is. - Megadta neked a számát?
- Ő kérte el az enyémet - mentegetőzik Sophie és fel is kapja a készüléket az asztalról. - Utána rám írt, hogy épségben hazaértem-e és így én is elmentettem a számát, hogy egyszerűbb legyen.
- És te megadtad neki a számod, miután elkérte - állapítom meg, miközben Sophie feloldja a telefonját, gondolom, hogy válaszoljon Ashtonnak.
- Mert egy társaságba kerültem vele - vág vissza. - Nem akartam bunkó lenni.
A tekintetem találkozik Maliéval, akinek a szemébe van írva, hogy egy szavát sem hiszi el Sophie-nak ezzel kapcsolatban. Az ajkaim elindulnak felfelé, mert én is láttam, hogy valami igenis megindult közte és Ashton között aznap este, még ha ezt ő nem is hajlandó elismerni nekünk.
- És most mit akar? - érdeklődöm óvatosan.
- Válaszolt valamire, amit még korábban írtam neki, nem fontos - legyint egyet, de én nem bírom ki, hogy ne kérdezzek rá:
- Mi lett azzal, hogy fel kell olvasni, ha valakinek a pasija ír valamit?
Sophie a zsebébe csúsztatja a telefonját ahelyett, hogy visszarakná az asztalra, miután válaszolt Ash-nek, majd tölt még nekem bort és szigorú tekintettel rám szól:
- Inkább csak igyál!
Akaratlanul is felnevetek, miközben élvezem életem első csajos pizsamapartiját.