Örök Kötelék {+18}

17.

Luke:
- Ugye nem fogsz átugrani az asztalon és megfojtani Luke-ot? - kérdezi vigyorogva Ashton Calumtól, amikor leülünk egymással szemben a stúdióban.
Hirtelen üresedett meg ez az időpont, mi pedig azonnal lecsaptunk rá. Hálás vagyok a srácoknak, hogy minden zokszó nélkül jöttek, bár ha őszinte akarok lenni, akkor ma én is nehezen vettem rá magam arra, hogy elinduljak ide. Ha nem szólnak, hogy mégis üres a stúdió, akkor valószínűleg még mindig Violet mellett feküdnék az ágyamban és őt magamhoz ölelve beszélgetnénk mindenről, ami éppen az eszünkbe jut és feljön témának. De mindannyian szeretnénk haladni az új albummal és időben végezni vele, így ez a plusz lehetőség eléggé jól jött. Minden értékes pillanat számít, amikor az ember nem csak egy új számon, hanem egy komplett új albumon is dolgozik.
Viszont azt nem gondoltam át, hogy mire vállalkozom úgy, hogy Violettel tegnap volt a randink. A két nem érintett barátunk viszont már-már pofátlanul élvezi a dolgot.
- Tényleg, ez engem is érdekelne - száll be Michael komoly képpel. - Calum, számítsunk bármiféle verekedésre, vagy életben hagyod Luke-ot?
Szívem szerint bemutatnék nekik, de uralkodom magamon.
- Mindketten hülyén viselkedtek - mutat be helyettem is viszont Calum. - Luke és én megbeszéltük ezt az egészet és Violettel is beszéltem, áldásom adom rájuk, amíg Luke nem bántja meg a húgomat.
- Ez pedig nem szerepel a listámon - teszem hozzá, bólintva Calum szavaira.
- Vagyis akkor mind biztonságban vagyunk, a stúdió sem fog károkat szenvedni egy esetleges verekedés miatt? - biccenti oldalra a fejét Ashton, mire csak felmordulok.
- Seggfej!
- De most viccet félretéve - szólal meg Michael. - Milyen volt a tegnapi randi?
- Ez engem is érdekelne - néz rám Calum. - Nem volt sok időnk beszélni ma Violettel, mielőtt ide kellett jönnöm - teszi hozzá az értetlen arcomat látva. - De egyébként boldognak tűnt. Ezek szerint jól éreztétek magatokat kettesben tegnap este?
- Igen, nagyon jó volt. Ugye nálam vacsoráztunk, így csak mi voltunk ketten. Nem volt tömeg, nem voltak rajongók és lesifotósok, akik titokban lekapnak minket és már töltik is fel az Instagramra, hogy vajon kivel voltam és mit csináltam, vagy eladják valami pletykalapnak. Nem kellett azon stresszelni, hogy sikerült-e tényleg az asztalfoglalás és ha igen, akkor milyen asztalt kapunk, jó helyen van-e az asztal, jó lesz-e az étel és a többi. Csak mi voltunk és ez hihetetlenül megnyugtató volt. Nem voltak üres csendek, sem kellemetlen hallgatások. Violettel minden olyan könnyű, mintha már ezer éve ismerném, mintha mindig is az életem része lett volna. 
- Tényleg olyan, mintha nem csak most csatlakozott volna a társaságunkhoz - helyesel Ashton.
Ezek szerint nem vagyok egyedül az érzéssel. Bár nem meglepő, mert Violet egyszerűen csak bevonzza az embert és könnyűvé tesz mindent. Nincs a közelében stressz vagy aggódás azzal kapcsolatban, hogy tetszik-e neki, amit mondok. És bár nincs nagy tapasztalata az élettel kapcsolatban a múltját figyelembe véve, mégis nyitott mindenre, ami üdítően hat az emberre.
- Igen - mosolyodom el, de aztán Calum szemébe nézek. - De nem történt köztünk semmi olyan. Vagyis, megcsókoltam - vallom be, s ahogy eszembe jut a csók, a mellkasomban melegség indul meg - és együtt aludtunk, de amúgy nem volt semmi olyan jellegű dolog. Sőt, én a földön akartam aludni eredetileg, de Violet nem hagyta.
- Micsoda úriember, büszke vagyok rád! - jegyzi meg Michael, de csak fél füllel figyelek rá, mert egyébként minden idegszálam Calumra fókuszál és arra, hogy vajon ő hogyan reagálja le a tényt, hogy a húgával aludtam már az első randin és csókolóztam vele.
Külsős szemlélőnek ugyan furcsa lehet, hogy Calum már ennyi idő után félti a lányt, de én tökre megértem és bár tényleg az áldását adta ránk és nagyon jól érzem magam Violettel, komolyan szeretnék folytatást, azt nem akarom, hogy bármi is éket üssön a barátságomba vele.
- Abbahagyhatod a folyamatos aggódást a reakcióm miatt, tudom, hogy nem vagy seggfej, aki ráerőlteti magát egy lányra - mosolyodik el halványan a fiú. - És tudom, hogy vigyázol Violetre. Fejben pedig már felkészültem, hogy mivel fog járni, ha komolyabbra fordul köztetek a dolog esetleg, igyekszem megbékélni a tudattal, hogy az egyik legjobb barátom és a húgom szexelnek majd egymással. Ráadásul Violet tényleg nagyon boldognak tűnt, amikor hazaért, szinte méterekkel lebegett a föld fölött és te is kivirultál - szélesedik ki a mosolya. - Örülök nektek, komolyan, szóval nincs mitől tartanod. Nektek pedig nincs min annyira élvezkedni - pillant a másik két barátunkra - nem lesz bunyó, sem semmi más a zenélésen kívül, amit akár el is kezdhetnénk.
- Benne vagyok - bólintok, s elkezdek felállni a helyemről, de Ashton megint megszólal.
- Mikor találkoztok legközelebb?
Ezúttal nincs idétlen vigyor a képén, ami azt sugallná, hogy megint szórakozni akar rajtunk, hanem komolyan érdeklődik. A hangjából is őszinte kíváncsiság hallatszik és ugyanez az érzelem sugárzik a tekintetéből is, amikor összeakasztom az enyémmel.
- Nem beszéltünk semmi konkrétat, de majd úgy is alakul. Találkozunk, amikor csak van egy kis időnk és randizunk, amint ráérünk egy rendes együttlétre - felelem és a puszta gondolattól is bizseregni kezdek, hogy megint megcsókolhatom. - Lehet, hogy már ma este, lehet, hogy csak holnap. Bármikor benne vagyok, amikor neki is jó és szeretne találkozni.
- Nagyon odavagy ezért a lányért - jegyzi meg Michael, s bár a szája felfelé görbül, a szemében őszinte öröm látszódik.
Jól esik, hogy a barátaim örülnek nekem és ahogy a szavaikból kiveszem, szurkolnak is annak, hogy ez komolyabbra változzon Violet és köztem.
- Tényleg nagyon jól érzem magam vele - vonom meg a vállam és érzem, hogy kezdek zavarba jönni, megint előjön az érzés, mintha ismét tinédzser lennék. - Komolyan kedvelem őt - nézek fel rájuk ismét a kezemről, mire mind a hárman elmosolyodnak.
- Akkor számíthatunk pár szerelmes számra is az új albumra? - érdeklődik Calum udvariasan, de kissé bizonytalanul megrázom a fejem.
- Már megvan, hogy mi lesz az albumon, de új számként lehet, hogy igen és majd később rákerülhet egy albumra, ha mind úgy ítéljük meg, majd meglátjuk. De a te lánykérő akciód hogy halad? - nézek Michaelre, ha már ennyire ennél a témánál vagyunk.
- A hétvégén tervezem feltenni a nagy kérdést - kezdi az alsó ajkát rágni. - Mindent elterveztem, ott teszem fel neki, ahol minden elkezdődött köztünk, már csak az kell, hogy a tervek szerint is alakuljon az egész. Meg, hogy Crystal a jó szót mondja.
Michaelből sugároznak a vegyes érzelmek. Leginkább mondjuk pozitívak, hiszen teljes szívéből szereti ezt a lányt és szerintem valahol pontosan tudja, hogy Crystal is bármit megtenne érte, de érthető az is, hogy mennyire izgul a végkimenetel miatt. Egy lánykérés nagy dolog, nem is tudom, hogy én vajon milyen állapotban lennék a helyében. 
De minden izgalom, félelem és aggódás ellenére, a legerősebb érzelem benne az őszinte szeretet és mérhetetlen boldogság. És ezt nagyon jó látni, őszintén örülök neki, hogy megtalálta azt a személyt, akivel le akarja élni az életét.
- A jó szót fogja mondani - nézek a szemébe és teljesen biztos is vagyok abban, amit mondok.
Ashton is egyetérthet velem, mert hevesen bólogatni kezd.
- Így van, kizárt, hogy nem, Crystal odavan érted, csak rátok kell nézni és látszik, hogy mennyire szeretitek egymást.
- Az egyetlen kérdés, hogy a sírástól ki tudja-e majd mondani, hogy igen - mosolyodik el Calum, de aztán felnevet.
- Minek örülsz ennyire?
- Csak belegondoltam a dolgainkba. Te most kezdesz valami új, komoly valamibe, odavagy a húgomért, Michael pedig meg fogja kérni a lánynak a kezét, akivel le akarja élni az életét. A következő album tényleg tele lesz szerelmes, heves érzelmekről szóló dalokkal.
- És ne feledkezzünk meg arról, hogy te is fülig szerelmes vagy Livbe - szól be neki Ashton, majd elvigyorodik és kihúzza magát. - Jobb lesz, ha én azért a józanság talaján tartalak titeket, mielőtt túl rózsaszínné válik a stúdió a szerelmes ködötöktől - kacsint ránk a dobosunk, amitől én is felnevetek.
Érdekes, hogy néha tényleg mennyire kiszámíthatatlan az élet és miket tud alakítani egy ember személyes dolgaival kapcsolatban. Az egyik nap még a stúdióban görnyedve dolgoztam ki a belem és hajtottam a srácokat, hogy haladjunk, alig volt kedvem elmenni velük bulizni este. Aztán ezen a bizonyos bulin összejöttem egy lánnyal, aki másnapra felszívódott mellőlem, hogy az élet az enyémbe sodorja Violetet, aki szinte azonnal elcsavarta a fejem. Már az első pillanatban olyan volt, mintha ismerném és eddig is az életem része lett volna. Most pedig... alig várom, hogy megint vele lehessek, mert nem bírok betelni vele és a megismerésének izgalmával. Jelen pillanatban jobban érdekel, hogy megint a karjaimba zárhassam, mint az, hogy egy egész napot eltöltsek a stúdióban, pedig nem is olyan rég még éjjel is bent maradtam volna, ha lehetett volna. Szóval néha tényleg váratlanul történnek meg a dolgok, egyik pillanatról a másikra és teljesen felborítják az addig megszokott mindennapokat. És igen, néha padlóra küldenek ezek a változások, máskor pedig a fellegekbe repítenek. Jelen pillanatban Violet az utóbbit teszi velem és remélem, hogy ez nem is fog megváltozni, de ha mégis bekövetkezne, akkor ő bármikor összetörheti a szívemet.
- Remélem, hogy egy nap te leszel az, akit le kell állítani, mert csöpögni fog a szerelemtől - néz rá vigyorogva Michael a dobosunkra.
- Ha ez megtörténik, akkor biztos, hogy halálra fogunk szekálni a több évnyi cseszegetés után - közlöm vele vidoran, s a másik két barátunk hevesen bólogatva helyesel nekem.
- Már alig várom, barátaim, hogy ezt megtapasztalhassam általatok - áll fel még mindig vigyorogva Ashton. - Már alig várom - ismétli, mint egy idióta, bölcs nagypapa valami gagyi katonás filmből, s elindul az üveg mögé, hogy végre tényleg elkezdjük a munkálatokat.
Senki nem firtatja tovább a dolgot, hanem nekiállunk a munkának, amiért igazából idejöttünk ma.