Örök Kötelék {+18}

22.

Violet:
Igaza volt Luke-nak és a srácoknak, az, hogy eljöttünk ide és végihallgattam, hogy a többiek hogyan élték meg mindazt, amit Luke-nak és nekem most kell, tényleg segített. Ráadásul a többiek biztosítottak arról, hogy itt vannak nekem, nekünk, amit - bár korábban is éreztem és tudtam - kifejezetten jó volt most megint hallani. A fiúk eddig is mellettem álltak, bár nem ismerem őket régóta, de tudom, hogy ha baj lenne, jönnének és segítenének. Livvel és Crystallal eddig nem volt alkalmam úgy elmélyíteni a kapcsolatunkat, mint Calum barátaival, de most ez a beszélgetés adott egy új kapcsolódási pontot.
Amennyit korábban tapasztaltam a lányokból és általuk, szimpatikusak voltak, minden találkozásunk alkalmával jót beszélgettünk, de mélyebben sosem tudtuk megismerni egymást. Legalábbis egyelőre. Most viszont azt éreztem, hogy ez is változik, átalakul. Azt hiszem, az, hogy egy csónakban evezünk, valahogy tényleg összehozza az embereket. Azt sajnálom, hogy a mi csónakunknak éppen ennek kellett lennie, de szeretném inkább arról az oldalról megközelíteni, hogy legalább a lányokkal is összehozott. És bízom abban is, amit Crystal mondott, hogy nem sokára úgy is csinál egy celeb valami hülyeséget, amivel majd új csontot dob az embereknek, amin csámcsoghatnak. Túlleszünk ezen és ebben biztos vagyok, ez a beszélgetés pedig a többiekkel, segített kiszakadni kicsit az ideiglenes mélypontból, amibe kerültem a ténytől, hogy az utcán is vadidegenek bámulnak, csak mert felkerültem a netre pár ember által.
Ezzel a pozitív gondolkodással megyek ki a konyhába, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet, amikor látom, hogy Ashton a pultnak támaszkodva, nagyon ír valakinek a telefonján. Szeretnék úgy tenni, mint aki ezt nem látta, de nem bírok magammal.
- Megint a barátnőmet zaklatod? - kérdezem elhaladva mellette, amire felkapja a fejét.
Ártatlan képpel sétálok tovább, mint aki nem tudja, hogy Ashton Sophie-val üzenget a buli óta, amin együtt voltunk. Pedig pontosan tudom, hogy ez folyik a háttérben. Sophie igyekszik úgy tenni, mint akire semmilyen hatással nincs az, hogy Ashton Irwin minden figyelmével bombázza őt és udvarol neki - bár Sophie szerint ez nem igaz -, de láttam már, ahogy mosolyog Ashton üzeneteit látva, és bár tény, hogy szerelem terén nincs nagy tapasztalatom, van egy olyan érzésem, hogy azért Sophie valahol élvezi a dolgot. És azt is pontosan tudom, hogy most is üzengetnek egymással, ugyanis Sophie nem rég írta nekem, hogy nem tudja elképzelni, Ashton mennyit tesz hozzá a beszélgetésünkhöz, mert nem száll le róla, folyamatosan írogat neki.
Ashton ajkaira mosoly szökik, miközben hevesen megrázza a fejét.
- Én nem zaklatok senkit - közli.
- Akkor nem Sophie-nak írtál épp? - kíváncsiskodom tovább, pedig ez alapjáraton nem jellemző rám.
Vagy legalábbis eddig nem volt jellemző, de ha jobban belegondolok, a kórházban nem is igazán volt okom kíváncsiskodni. Jelenleg viszont szinte minden új inger és ezek adnak okot az ilyesmire, még ha alapvetően tiszteletben is tartom mások magánéletét, mert az utóbbi időben jócskán megtapasztaltam, hogy milyen, ha az enyémben vájkálnak. Ha azt mondja, nem Sophie-nak írt, békén is hagyom, ez az infó is csak a barátnőm miatt izgat. És ha kiderül, hogy mégis neki írt, akkor sem feszegetem tovább a dolgot, mert semmi jogom nincs kideríteni, miről beszélnek. Majd, ha Ashton vagy Sophie beszélni akarnak róla, akkor szívesen meghallgatom őket, de most csak cukkolom mindkettőjüket ezzel, viszont nem tolakszom be valóban a kettőjük ügyébe. Csak is rájuk tartozik, hogy mi folyik kettőjük között, de egy kis cukkolás belefér. Főleg Sophie esetén, aki sosem fogja magát vissza, ha rólam és Luke-ról van szó.
- Azt mondják, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik - szól vissza, de ahogy ránézek, látom, hogy még mindig mosolyog, vagyis ő is csak cukkol.
- Csak egy egyszerű kérdés volt - vonok vállat, levéve egy poharat magamnak. - Egy egyszerű kérdés, miután Sophie megkérdezte, hogy te mennyire veszel részt a beszélgetésünkben, mert folyamatosan üzengetsz neki - pillantok a fiúra felvont szemöldökkel, s a szavaimtól a mosolya még szélesebb lesz és a szemében nevető fény csillan.
- A beszélgetés alatt nem írogattam neki - közli és abból, ahogy a szemembe néz, tudom, hogy igazat mond. - Ez a beszélgetés arról szólt, hogy megnyugtassunk téged és Luke-ot, fontos volt, nem telóztam közben.
Igen, ezt én is tudom, láttam, hogy még csak elő sem vette a telefonját, így tudom, hogy amikor mélyebben számított, nem írogatott az újdonsült legjobb barátnőmnek. Mióta viszont vége van a beszélgetés komoly vonalának, azóta nem fogja vissza magát, ahogy olvastam Sophie üzenetét.
- De az előbb neki válaszoltam - teszi hozzá beismerőn és mellém lépve, ő is levesz egy poharat. - Válaszoltam neki valamire, amit írt, ez minden.
- Ahogy hallottam, mostanában sokat kommunikáltok egymással. Vagyis - gondolkodom el - Sophie azért igyekszik tagadni a dolgot. Azt mondta, hogy a számát is csak azért adta meg neked, mert a bulin egy társaságba kerültetek és nem akart bunkó lenni.
- Mondogassa ezt magának, ameddig csak szeretné - bólint tettetett komolysággal Ashton. - De mind a ketten jól éreztük magunkat ott a buliban, tudom jól. Utána csak az épsége miatt írtam rá, hogy biztonságban hazajutott-e, de azóta folyamatosan van valami témánk. És nem hiszem, hogy Sophie tartana attól, hogy megírja, nem akar velem többet beszélni, ha nem élvezné ő is a beszélgetéseket.
Ebben azt hiszem, hogy igaza van. Ha valamit megtanultam már Sophie-ról, akkor az az, hogy bár van egy nagyon gyengéd és kifejezetten sebezhető oldala, amit valószínűleg a nem hétköznapi ruhákkal és erős sminkjével rejt el, egyáltalán nem tart attól, hogy kimondja a véleményét. Nem fél idegenekkel ismerkedni - például egy könyvesboltban odalépve egy lányhoz, hogy ajánljon neki egy könyvet szerelmes hokis fiúkról - és nem tart attól sem, hogy bevállalja a saját véleményét. Ahogy az is biztos, hogy másokéra viszont magasról tesz, kivéve, ha az illető fontos a számára.
Ezt a tulajdonságát irigylem. Nem bánnám, ha én sem aggódnék folyton mások véleményén, hanem csak átsiklanék mondjuk a rosszindulatú kommentelők szaván. Biztos vagyok abban, hogy Sophie is kap negatív véleményeket, például az extrás öltözete és sminkjei miatt, de őt ez egy cseppet sem hatja meg. Elengedi a füle mellett és én bármit megadnék azért, ha ezt a képességét meg tudná tanítani nekem. Nem jönne rosszul, amikor véletlenül újra és újra találkozom egy Luke-kal készült fotóval az interneten, vagy ami még rosszabb, egy olyan képpel, amin csak én vagyok.
- Ezt a pontot megadom - ismerem be hangosan is a dolgot végül. - Valószínűleg tényleg megírná, ha elege lenne belőled. Vagy csak szimplán lezárná a dolgot. Hogy őszinte legyek, nekem már a bulin is feltűnt, hogy megindult köztetek valami - töltök magamnak vizet, Ashton arcát fürkészve és azon kapom magam, hogy mosolygok a dolgon.
Nyilván tudom, hogy egyetlen találkozásból még nem születhet perzselő szerelem és azt is tudom, hogy még Ashton és Sophie is friss barát a számomra, így nem tudhatom, nekik mi kell egy partnerben. És nem is akarom őket erőszakkal összehozni. De az biztos, hogy Sophie és Ashton nagyjából öt perc alatt hangolódtak egymásra és ha a többiek elmondása nem csal, akkor, amíg Luke és én táncoltunk, ez a ráhangolódás minden pillanatban egyre jobb lett. Azt nem tudom, hogy történt-e köztük valami a beszélgetésen kívül, amikor senki nem látta őket, de az biztos, hogy mióta ismerem a lányt, senkinek az üzenete nem csalt még olyan széles mosolyt az ajkaira, mint amikor Ashton ír neki valamit.
- Jót beszélgettünk - bólint Ash és ő is önt magának vizet. - És elég gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Sophie klassz lány, sok a közös pont is nálunk, ahogy így hallgattam és figyeltem őt. Az eddig tapasztaltak alapján, bírom őt, kíváncsi vagyok, mi sülhet ki ebből - ismer be és a szája sarka megint felfelé indul. - De ha azt hiszed, hogy veled csak azért találkozom, hogy hátha őt is magaddal hozod, akkor nagyon morcos leszek - vonja össze a szemöldökét, mint aki próbál mérgesen nézni, de mivel a szeméből nem tűnik el a nevető csillogás, így nehéz komolyan venni a szigorú nézését és a mondandóját.
- Bizonyítsd be, hogy nem bízol abban, hogy Sophie is velem lesz a jövendőbeli találkozásoknál - vágok vissza, újra felvonva a szemöldököm, kihívás elé állítva.
- Bocsánat - emeli fel a kezeit védekezőn - én nem azt mondtam, hogy nem bizakodik egy kis részem abban, hogy mostantól Sophie-t is gyakrabban hozod magaddal az összejövetelekre. Csak azt mondom, hogy nem azért találkozom veled, hogy ez így legyen - fejti ki, de aztán hirtelen tényleg komolyra vált és összeakasztja a tekintetünket. - Komolyan beszélek, Violet, ha szükség van rám, nem hátsószándékkal jövök - mondja finoman. - Miattatok vagyok itt, nem azért, hogy Sophie-ról szedjek ki belőled infókat.
- Tudom - bólintok lassan - és jól is esik, hogy itt vagy, hogy mind itt vagytok emiatt - pillantok a nappali felé, ahol a többiek bent várnak minket. - Csak cukkoltalak, tudom, hogy nem a hátsószándék vezérel, ezt már többször is bizonyítottad. Különben is, ha erről lenne szó, Sophie-val nagyon morcosak lennénk - élek az ő szavaival, amitől egy kicsit látványosan megnyugszik, de még nem engedi el a komoly vonalat.
- Mondd csak, hogy érzed, jobb most, hogy egy kicsit kiadhattátok magatokból? - kérdezi az arcomat fürkészve, mire újra bólintok.
- Igen, határozottan. Hálás vagyok, hogy ilyen emberek közé kerültem, miután kijöttem a kórházból - mosolyodom el halványan. - Eleinte féltem a dologtól, de most már tényleg csak hálás vagyok. Nem hittem volna, hogy valaha megtapasztalom mindezt - csúszik ki a számon akaratlanul is, mire Ashton nem mond semmit, csak magához húz és szorosan megölel, nekem pedig ez az ölelés most százszor jobban esik, mint eddig bármikor.