Mikaelsont karácsonyra [✓]

December 13. Hétfő

We got into a fight at the ugly Christmas sweater party
Pictures with eyes closed, I dunno, but it wasn't pretty
Walkin' down an avenue under the lights
Somethings gotten into you, I dunno why

Ma csak 6-ra megyek dolgozni este, úgyhogy nem keltem korán.
Elhatároztam, hogy átmegyek Elijahoz és áthívom ebédre. Felöltöztem és elmentem bevásárolni az ebédhez. Azokat gyorsan felvittem a lakásba, majd újra lementem, de a kapujuk előtt megtorpantam. Egy túlságosan ismerős autót láttam a járda mellett parkolni. Hátrafordultam és a szívem is kihagyott egy ütemet. A ház előtt ugyanis egy '62-es Chevrolet Corvette állt, a rendszámtábláján pedig ennyi volt: FALLIN1

All of our lies are covered in tinsel now
Thought we could hide, thought the carols would drown it out
This city's cold, but we getting colder
Wrapped in a bow, we're getting nowhere
Oooh oooh
Left out in the snow, we're getting nowhere

Bementem a kapun és körbenéztem odalent, de senkit sem találtam sehol. Odafentről hangokat hallottam, így felmentem a lépcsőn. Kerestem a hang forrását, de a szívem a torkomban dobogott. Úgy éreztem magam, mintha valami bűnöző lennék, aki éppen tilosban jár. Egy hatalmas kétszárnyú barna ajtó előtt álltam meg. Az ajtónak mind a két szárnya nyitva volt, de egyelőre úgy döntöttem, nem megyek be, hanem a falnak lapultam az ajtó mellett és hallgatóztam egy kicsit.
- Uraim félreértenek! Semmi okom sincs Dove-ot bántani! Egy egyszerű üzenetet akarok csak átadni! Higyjék el, hogy bárhol szívesebben lennék, mint itt!
Ledermettem. A szám elé kaptam a kezem, ahogy meghallottam a férfi hangját. Lucifer... Itt van... Tényleg itt van...
- Ugyanmár! Ha bármit akarna üzenni neki, ott a telefon!
Ez Elijah. Mérgesnek tűnik.
- Sajnálom mr., de ez nem egy olyan dolog, amit egy sms megoldana.
- És az apja? Miért küldte a nyakára?
Micsoda? Az apám? Mi köze ennek hozzá? Évek óta nem hallottam felőle. Bűzlik ez az egész, úgy, ahogy van.
- Szívességet kért. Én pedig ezt csinálom. Szívességeket teljesítek, hiszen ez az ördög dolga. Hallották már az "eladta a lelkét az ördögnek" kifejezést?
Hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Talán önnek is segíthetek. Szóval? Mr. Mikaelson, mondja. Mi az ön legmélyebb vágya?
Elijah felnevetett.
- Egy ősvámpírt nem tud megigézni.
Ősvámpír?! Elnyíltak az ajkaim. Egyre bizarrabb ez az ügy. Édes Istenem Dove Hastings, mibe keveredtél megint? Ezek megőrültek! Az egyik az ördögnek hiszi magát, a másik meg vámpírnak. Nem bírtam tovább, berontottam hozzájuk. Válaszokat akartam. Tudni akartam mit keres itt Lucifer és mi ez az egész.
- Mi folyik itt? - szegeztem nekik a kérdést.

Flash back to Halloween, Oh ya we should seen it coming
(I was Dennis the Menace, you were good at being Ted Bundy)
You were way too good at being Ted Bundy
And now I'm walkin' down an avenue under the lights
Thought that we were bulletproof, I dunno why

- Dove!
Elijah szólalt meg legelőször, teljesen ledöbbenve.
- Áhh, kedves Dove, örülök, hogy újra látlak!
- Mit keresel itt, Lucifer?
- Hát, már tegnap is elmondtam volna, ha a kedves barátaid nem zavartak volna meg minket!
Összeráncoltam a homlokom.
- Miről beszélsz? Nem is találkoztunk tegnap! - nem értettem miért mondja ezt, tisztán emlékszem minden egyes részletre a tegnapi napról.
- Jaj, dehogynem, még táncoltunk is, nem emlékszel? Ezügyben talán kérdezd a kis barátodat. Ő az illetékes.
Kérdőn néztem Elijah-ra, aki csak a testvéreire tekintett.
- Nem titkolhatod örökké, Elijah! Főleg, ha komolyak a szándékaid vele...
- Persze, hogy komolyak! - csattant fel és mélyen a húga szemeibe nézett.
- Rebekah-nak igaza van fivérem. Nem törölheted ki az emlékeit, újra és újra, valahányszor valami olyan történik.
- Ne merészeld ezt pont te mondani Niklaus! Hányszor is csináltad ezt Camille-el? - mutatott az említettre Elijah, aki csak lehajtotta a fejét. - mi is volt az első kérésed, amikor megjelent Marcel az ostoba fenyegetőzésével?
Ekkor néztem végig a szobán. Itt volt Cami, Josh, Abigail, Rebekah, Kol, Klaus és a legidősebb testvér, Freya is.
Értetlenül néztem rajtuk végig. Elijahn állt meg a tekintetem, ő csak a cipője orrát bámulta.
- Mondjátok már el, hogy mi folyik itt? - csattantam fel.
- Bár roppantul szórakoztató ez az egész, mielőtt bármibe is belekezdtek, hadd adjam át az üzenetet, amiért jöttem és Ördög, pá! Már mentem is. - szólalt fel Lucifer, majd közelebb hajolt. - vetted ugye? Isten, pá helyett - nevetett a saját poénján.
- Lucifer, csak bökd ki végre!
- Ő, keresett fel, Dove. - nézett sokat mondóan a szemeimbe. - Olivia. Szívességet kért.
- Nem... - nyíltak el döbbenetemben az ajkaim. - nem, nem, nem, nem. Az nem lehet. - hátráltam egy lépést és éreztem, hogy minden vér kifut az arcomból. A szám hirtelen kiszáradt, míg a szemeim megteltek könnyel, a torkomban pedig hatalmas gombóc növekedett.
- Azt kérte derítsem ki a lakcímed. Ide tart. Csak azért jöttem, hogy figyelmeztesselek. - ezzel felállt a székből és elkezdett felém jönni. Az ajtóban a vállamra tette a kezét. - Vigyázz magadra! - és itt hagyott.
- Képtelenség... - nyögtem ki kétségbeesetten.
- Dove... - tett felém egy lépést Elijah.
Ráemeltem a tekintetemet. Kiegyenesedtem és minden érzelmemet elrejtettem az arcomról, de a szemem árulkodott. Dühös voltam és kétségbeesett.
- Magyarázatot követelek! Mi volt ez a sok sületlenség, amit itt összehordtatok?
- Zaklatott vagy, talán nem ez a legjobb pill-
- Elijah! - kiabáltam rá. - itt és most elmondjátok, hogy mi ez az egész agybaj!
- Mielőtt bármit is teszek, azt tudnod kell, hogy mindent a te érdekedben tettem! - egészen közel jött hozzám és a vállamra tette az egyik kezét, egyenesen a szemeimbe nézett.
- Emlékezz mindenre, amit elfelejttettem veled!
A fejembe özönlöttek az emlékek, minden az eszembe jutott, Marcel, az apám, a tegnapi táncom Luciferrel.
Hitetlenkedve néztem fel rájuk.
- Mi? Ezt, hogy? De... Nem... Nem értem.
- Dove. Vámpírok vagyunk.
Körbenéztem. Mindenki lehajtott fejjel állt a helyén, egy valakit kivéve.
- Cami... Igaz ez?
Ő bólintott.
- És te tudtad ezt?
- Igen.
- De... Akkor te is...?
Nemlegesen megrázta a fejét.
- Mindenki vámpír ebben a szobában. Kivéve Abbyt és Freyát, ők boszorkányok. Én pedig csak egy egyszerű halandó ember, aki valahogy belekeveredett ebbe az egészbe.
Megsemmisülten álltam ott előttük. Újra könnyek szöktek a szemeimbe.
- Dove... - szólalt meg aggódva Elijah.
- Nem! A közelembe se gyere! - léptem tőle hátrébb. Nem féltem, inkább mérhetetlenül dühös voltam. Mindenkire. - tudjátok mit? Csesszétek meg! Csesszétek meg mindannyian! - kiabáltam elkeseredve - de főleg te, Elijah! Én pedig már azt hittem, hogy találtam egy normális pasit, de túl szép volt, hogy igaz legyen... És te Cami... - fordultam felé. - hihetetlen, hogy még csak nem is figyelmeztettél, hogy ne kezdjek velük.
- Dove, ők nem olyanok... - kezdett bele.
- Ne fáradj! - fojtottam belé a szót. - ne várjatok este, holnap beadom a felmondásom! - azzal sarkon fordultam és a könnyeimmel küszködve lefelé siettem.
Már a lépcső közepén voltam, mikor megláttam, hogy Elijah hirtelen a lépcső aljánál állt.
- Lehetetlen! - döbbentem le ismét.
- Dove. Még egyszer, utoljára meg kell tennem. A te érdekedben. - nézett rám szomorúan.
- Felejtsd el, Elijah! Emlékezni akarok mindenre! Hogy még véletlenül se akarjak közeledni feléd ezek után. - mondtam neki, de ekkor már patakokban folytak a könnyeim. Kikerültem őt és átsiettem a lakásomba. Az összes reteszt, és kulcslyukat bezártam. Elhúztam minden függönyt és az összes lámpát lekapcsoltam. Csak a karácsonyi fények világítottak.
A kanapén ültem, teljesen megsemmisülve és megalázva éreztem magam. Eleredtek a visszafojtott könnyeim és hangos zokogásban törtem ki. Nem értettem az egészet. Én csak akartam végre valakit, aki mellett biztonságban vagyok. Erre kiderül, hogy végig manipulálta a kapcsolatunkat. Vajon igaz volt egyetlen pillanat is, amire emlékszem? Igaz volt egyetlen szó is, amit nekem mondott?
Felbontottam egy üveg vodkát és nem törődve holmi poharakkal beleittam az üvegbe.
Mérges voltam. Nem Elijah-ra, nem is Camire elsősorban, hanem saját magamra. Hogy nem vettem észre, hogy a történelem megismétli önmagát?
Magához édesgetett szép szavakkal, ahogyan Lucifer is tette, majd kiszakította a szívemet és darabokra tépte.
Soha életemben nem éreztem még ennyire elcseszettnek magam. És ez nem volt elég, még ott volt a Liv probléma is... Hogy a francba fogok ebből kimászni anélkül, hogy megsérüljek újra?

All of our lies are covered in tinsel now
Thought we could hide, thought the carols would drown it out
This city's cold, but we getting colder
Wrapped in a bow, we're getting nowhere
Oooh oooh
Left out in the snow, we're getting nowhere