Mikaelsont karácsonyra [✓]

December 17. Péntek

Its the most wonderful time of the year
With the kids jingle belling and everyone telling youll be of good cheer
Its the most wonderful time of the year

Kora hajnalig voltunk a bárban, ezért elég későn keltem, de mivel ma nem vagyok beosztva, így nem volt baj. Viszont le kell mennem tejért és a kávém is elfogyott, így a közeli boltba mentem bevásárolni. Vettem reggelinek valót is. Útközben összefutottam Elijah-val, ezért együtt mentünk vissza, meghívtam reggelire.
- Na és mit szólnál, ha reggeli után... - kezdett bele a mondandójába miközben átkarolt a vállamnál és a többit a fülembe sutyorogta, mire kuncogni kezdtem.
- Na de mr. Mikaelson, miféle nőnek néz maga engem?
Már majdnem a lakásnál voltunk, mikor megláttam a kapu előtti lépcsőn egy lányt üldögélni. Mellette egy rikító pink bőrönd árválkodott, mindenféle matricával telebiggyesztve. A lánynak világos barna, vállig érő haja volt, ami hullámolban omlott a vállára. Fehér sapkában, fekete, hosszított, kabátban volt és magassarkú bokacsizmában. Gondolkodás nélkül oda léptem elé.

Its the hap- happest season of all
With those holiday greetings
And gay happy meetings when friends come to call
Its the hap- happest season of all

- Szia! Segíthetek esetleg? - mosolyogtam rá.
A lány megrezzent a hangra és rám emelte a tekintetét. Furcsa érzés fogott el, mintha ismerném valahonnan. Felpattant a lépcsőről és ő is elmosolyodott. Nagyon kis kedves, barátságos arca volt és az egész kisugárzása bizalomkeltő volt.
- Öhm heló, igazából keresek valakit, aki elméletileg itt lakik, de eddig még nem jött erre senki, a kapucsengő meg nem működik.
- Ó igen, hetek óta könyörgünk a gondnoknak, hogy csinálja meg. Kit keresel? Itt lakok, hátha tudok segíteni.
- Egy bizonyos Dove Hastings-t. - idegesen elmosolyodott, majd szórakozottan felém nyújtotta a kezét. - ó, egyébként Liv vagyok. Olivia Andrews.
Azonnal elnyíltak az ajkaim a döbbenettől és kiestek a szatyrok a kezemből.

There be parties for hosting
Marshmellows for tosting
And caroling out in the snow
There be scary ghost stories and tales of the glories of Christmases
Long long ago

- Minden rendben? - nézett rám aggódva, majd Elijah-ra, aki csak szótlanul figyelte az eseményeket. - evett ma már valamit? Biztosan leesett a cukra, gyere, ülj le.
Megráztam a fejem és megteltek könnyel a szemeim.
- Bízz bennem, nővér vagyok. - mosolygott rám kedvesen, majd újra Elijah-hoz fordult. - előfordult ez már máskor is?
Elijah elmosolyodott.
- Nem. Ez egy különleges alkalom.
Nyugalmat erőltetve magamra nyeltem egyet és kihúztam magam.
- Örülök, hogy megismerhetlek Liv. Dove Hastings vagyok. - nyújtottam felé a kezem.
Most ő döbbent le és kifutott az összes vér az arcából. Kedvesen rámosolyogtam.
- Azt hiszem magatokra hagylak. - mondta Elijah és homlokon puszilt, majd Livhez fordult. - remélem majd megismerhetlek. - mosolygott rá és ott hagyott minket.
Egymásra néztünk Livvel. Felkaptam a földről a szatyraimat és a bőröndjét.
- Gyere. - mosolyogtam rá. Beütöttem a kapukódot Liv azonnal ott termett és megfogta a kaput, hogy betudjam vinni a csomagokat. Szótlanul mentünk fel a lépcsőn.

Its the most wonderful time of the year
There be much misoltoeng
And hearts will be glowing
When loved ones are near
Its the most wonderful time of the year

Leraktam a pultra a csomagokat és a bőröndöt is a konyha előtt állítottam meg. Szembe fordultam Livvel, aki könnyes szemekkel figyelt engem, majd hirtelen odarohant és megölelt. Azonnal visszaöleltem, bár furcsa volt, nem igazán tudtam, hogy viszonyuljak hozzá, mit szeretne egyátalán ő, nem-e tolakodó, hogy ilyen közvetlen voltam. Percekig így öleltük egymást és mind a ketten könnyeztünk.
- Nem tűnsz meglepettnek. - mondta remegő hanggal.
- Tudtam, hogy jössz. Lucifer szólt. - mondtam halkan. - csak úgy tudtam, hogy Karácsony hetén jössz.
Liv lassan elengedett.
- Úgy volt igen, csak aztán így alakult.
Bólintottam.
- Ülj csak le. - böktem mosolyogva a pult előtti bárszékre. - kérsz valamit? Én most készültem kávézni, ha esetleg kérsz.
- Ó igen! - sóhajtott fel - az most nagyon rám férne. - rogyott le fáradtan az egyik székre.
Elkezdtem a kávét megcsinálni.
- Szóval nővér vagy? - fordultam felé, amíg vártam, hogy lefőjjön a kávé.

There be parties for hosting
Marshmellows for tosting
And caroling out in the snow
There be scary ghost stories
And tales of the glories of Christmases long long ago

Liv bólintott.
- Igen az vagyok. Tegnap ügyeltem éjszaka, szóval bocsi, ha esetleg használhatatlan leszek.
Elmosolyodtam.
- Na és foglaltál valahol szobát?
- Igen, pár utcácal lejjebb.
Megköszörültem a torkom.
- Akár maradhatnál is... Megkapod az ágyat én meg elalszok a kanapén.
- Ez nagyon kedves tőled, de nem akarok a terhedre lenni.
- Ugyan! Ez a legkevesebb... - motyogtam. - na és hogy van Tom és Cindy?
Liv arca elkomorodott.
- Azt hittem kiértesítettek téged is.
Összeráncoltam a homlokom.
- Miről?
- Tom elment 3 éve. Előrehaladott gégerák. Semmit sem tehettünk... Cindy 2 éve követte őt. Egy ideig tartotta magát, de hiába voltam mellette, sajnos a depresszió elhatalmasodott rajta.
Kiesett a kezemből a kiskanál, amit forgattam. Gyorsan felvettem és megöleltem Liv-et.
- Borzasztóan sajnálom. Remek emberek voltak. - mondtam halkan.
- Igen, azok. - sóhajtotta.
- Hogy iszod a kávét? - léptem el tőle és kitöröltem egy könnycseppet a szememből.
- Öhm... Bögrébe, negyede kávé a többi tej és 4 cukor.
Elmosolyodtam és levettem két bögrét, mind a kettőbe ugyanúgy csináltam meg, mivel én is ugyanígy iszom. Odavittem neki és leültem mellé.
- Bocsánat kéréssel tartozom. - néztem szomorúan a szemeibe. - sajnálom, hogy magadra hagytalak. De tudtam, hogy Cindyéknél jó helyen leszel.
- Dove semmi baj. Elmondták, hogy mi történt, nem hibáztatlak, valószínűleg én sem tettem volna másképp.
- Jó, de 20 év alatt... Illendő lett volna, hogy keresselek. Cindy többször is fel akarta velem venni a kapcsolatot, de én menekültem a múltam elől...
- Haragszol, amiért felkerestelek?
- Nem, dehogyis ne butáskodj! Nagyon örülök, hogy itt vagy, csak nem tudom, hogy viselkedjek...
- Tom és Cindy sokat mesélt ám rólad. Mindig azt mondták, hogy nehéz gyerekkorod volt, ennek ellenére tisztelettudó és kedves voltál. - mosolygott.
- Mióta tudod, hogy nem ők a szüleid?
- 8 éves korom óta. Elmondtak őszintén mindent. Azt mondták úgy szeretnek, mintha az övék lennék, de jogom van tudni az igazságot.

Its the most wonderful time of the year
There be much misoletong
And hearts will be glowing
When loved ones are near

- Na és ki volt az a faszi, a pasid?
- Valami olyasmi. - pirultam el. - Tudod, elég friss ez a dolog.
- Szimpatikusnak tűnt, volt valami előkelő a kisugárzásában.
- Igen... Határozottan van. - mosolyodtam el.
Liv nagyot ásított.
- Mi lenne, ha lefeküdnél aludni és majd beszélünk, ha kipihented magad?
- Azt hiszem ezt nem utasítom vissza.
Vettem ki másik párnát és paplant az ágyneműtartóból és húztam fel rá huzatot. Lecseréltem a lepedőt is neki és az én ágyneműmet a kanapéra tettem.
- Ott van a fürdő - mutattam az ajtóra. - érezd magad otthon. - mosolyogtam rá.
Ő is elmosolyodott és elment lezuhanyozni.
Le sem tudtam vakarni a mosolyt az arcomról. Nem is tudom miért féltem ettől ennyire.
Igazából kavarogtak a gondolataim. Örültem, hogy itt van, mégis féltem ettől az egésztől. Mi van, ha csalódni fog? Ha nem olyan vagyok, amilyennek elképzelt? Ezernyi kérdés kavargott az agyamban, viszont boldog is voltam, hogy végre megismerhetem és eltölthetek vele egy kis időt.
Miután lefeküdt neki álltam főzni valamit. Az egész napot átaludta, ami érthető, tekintve, hogy egész éjszaka fent volt, utána meg még utazott is.
Este beszéltem még Elijah-val, majd lefeküdtem én is aludni.

Its the most wonderful time
Yes the most wonderful time
Its the most wonderful time of the year