Mikaelsont karácsonyra [✓]

December 26. Vasárnap

Feliz Navidad
Feliz Navidad
Feliz Navidad
Próspero año y felicidad

Elijah simogatására ébredtem. Nagyot nyújtóztam, mielőtt kinyitottam volna a szemem.
Az ágyon ült mellettem és rám mosolygott. Nekem is mosolyra húzódott a szám.
- Bújj vissza - nyafogtam és az ölébe fektettem a fejem. Simogatni kezdte a hajam és az arcom.
- Meglepetésem van a számodra.
- És mi az? - dünnyögtem a hasába fúrva a fejem.
- Ülj fel és megtudod.
Nyűglődtem még egy jó darabig, tudni illik ugyanis hogy a korán kelés nem az erősségem és ahogy éreztem magam még bőven 8 óra előtt járhattunk. Végül megembereltem magam és felültem az ágyban, mire Elijah elém tolt egy tálcát és az ölembe helyezte. Minden volt rajta. Omlett, palacsinta,narancslé, egy bögre kávé, gyümölcsök és egy pici vázában egy szál vörös rózsa. Elmosolyodtam és ránéztem, ő ugyancsak mosolyogva nézett vissza rám.
- Kitett magáért a személyzet... - mondtam és bekaptam egy falat palacsintát. Magasra szökött a homlokomon a szemöldököm. - úristen ez isteni... - mondtam teli szájjal.
- Örülök, hogy ízlik, ugyanis nem a személyzet csinálta. - mosolyodott el hamiskásan.
- Azt akarod mondani, hogy te csináltad?
Bólintott.
- Talán hihetetlen? - húzta fel az orrát sértődötten.
- Hát egy kicsit igen. - nevettem fel.
- Na szépen vagyunk...
- Hé meg sem hallottad, hogy azt mondtam, isteni?
Elmosolyodott.
- De igen.
- Akkor ne hisztizz. - vigyorogtam pimaszul.
- Na várj csak mit fogsz ezért kapni...
Kuncogtam egy sort, majd megettem a tálca tartalmát.
- Köszönöm szépen, minden nagyon finom volt, kedves séf úr. - pimaszkodtam vele továbbra is.
Elvette az ölemből a tálcát, majd újra ott termett előttem és elkezdett csikizni.
- Neee... Hagyd... Abba... - nevettem és már a könnyem is kicsordult.
- Pimaszkodsz még? - nevetett.
- Nem... Séf úr. - nevettem el újra magam.
- Te akartad. - újra csikizni kezdett.
- Neee... Fáj már a hasam... - fészkelődtem alatta, próbáltam kiszabadulni, de természetesen kihasználta, hogy sokkal erősebb nálam.
Tapogatóztam az ágyon és a kezembe akadt az egyik kispárna, amivel fejbe is vertem.
- Hé! - nevetett. - párnával nem ér!
- Vámpír erővel nem ér! - nyújtottam ki rá a nyelvem.

Feliz Navidad
Feliz Navidad
Feliz Navidad
Próspero año y felicidad

A nagy viháncolásunknak kopogás hangja vetett véget. Elijah ajtót nyitott és beengedte Liv-et.
- Csak akartam szólni, hogy tőlem mehetünk. - mosolygott és leült az ágyra.
- Pár perc és én is kész vagyok.
Gyorsan felöltöztem Elijah fürdőszobájában és csúnya szokásomhoz híven kicsit hallgatóztam, mielőtt kimentem volna. Annyira jól esett, hogy ilyen jól megvannak.
Bár még új volt ez az egész dolog, amibe belecsöppentem. Először a költözés, aztán Elijah, majd Liv felbukkanása. Bevallom még nem is sikerült felfogni a történteket teljes egészében.
Visszamentem hozzájuk és elköszöntünk Elijah-tól, ez az utolsó nap, amit Liv itt tölt és minden percét ki akartam használni.
Átmentünk hozzám egy gyors zuhanyra és át is öltöztünk, majd elindultunk a városban.
- Reggeliztél már? - kérdeztem, miközben elhaladtunk egy zenész mellett.
- Igen. Kol és Elijah csinálták a reggelit, de szerintem jobbára csak Elijah - kuncogott.
- Elbúcsúztatok? Vagy még átmész este?
Liv csendben meredt maga elé.
- Liv?
- A búcsúzkodás nem az erősségem... - mondta halkan.
- De ugye tudja, hogy elmész?
Egy pillanatra rám nézett, könny csillogott a szemében.
- Olivia... - sóhajtottam. - nem hagyhatod itt így...
- Úgysem vezetett ez sehova. Csak pótlék voltam... És nekem is ő. - rázta meg a fejét. - kérlek te se szólj neki...
- Valamikor úgy is rá fog jönni és keresni fog téged...
- Tudom.
Nagyot sóhajtottam és realizáltam, hogy ezt nekem kell majd elsimítanom, ha elmegy.
- Kérlek hadd ne kelljen erről beszélnünk ma.
Megértően bólintottam.