Blood Sweat & Tears (Vkook)

🌞2.fejezet🌛

Előzmények :
-Biztos hogy nem hagylak itt. Gyere a hátamra majd én elviszlek. Mondta ingerûlten majd megsem várva válaszom felkapott a hátára persze csak óvatosan és amint megbizonyosodott arról hogy nem fogok leesni futásnak eredt. Én nem tudtam mást csinálni csak kapaszkodni belé és rábízni magam. Tudtam jól hogy addig nem lehet bajom amig mellettem van Tae..

Tae szemszög:

Életembe nem féltem ennyire mint most. Jungkook egyre rosszabbul volt, már a fogai,karmai is kinôttek ami annyit jelentett hogy nemsokára teljesen árváltozik. Úgy szedtem a lábaimat mint még eddig soha. Nem változhat át itt. Minnél elôbb lekell láncolni hogy ne tudjon senkinek se ártani. A falunkban emberek is élnek igaz nem sokan de élnek. Nem lenne szerencsés ha Kook rájuk támadna.

-Tae nem bìrom...nyôszôrôgte fájdalmasan Kook. Én pedig próbáltam mégjobban rágyorsítani

-Bírd ki még egy kicsit életem mindjárt ott vagyunk. Mondtam neki biztatóan. Éreztem a fájdalmát pontosan tudtam mennyire fáj neki. Kb 1hónapja kezdôdôtt ez az egész. Egyszer csak arra ébredtem hogy rohadtul fáj a lábujjam. Nem értettem mi történhetett amig meg nem láttam az ágyunk mellett Kookot összegörnyedve mikôzben a lábujját szorongatta amit egyértelmûen az ágy sarkába verhetett be. Nem értettem hogy nekem miért fájt de akkor nem is nagyon foglalkoztam vele inkább segítettem Kookienak felállni és enyhiteni a fájdalmán. De mikor az elkôvetkezendô hetekben is történtek ilyen furcsa dolgok velünk mint pl Kook reggeli kèszítés közben megvágta az ujját nekem is ugyan ott fájt pedig én nem vágtam meg semmivel. Vagy amikor játszás kôzben felhorzsolta a térdét és nekem is elkezdett fájni. Ès még sorolhatnám az ilyen furcsa történéseket. Azt hiszem akkor telt be a pohár végleg mikor Kook belázasodott és engem is ledöntött a láz pedig én a közelêbe sem voltam a megbetegedésnek. Akkor szóltam apánknak és megkérdeztem hogy miért történik ez velünk.

Vissza emlékezés.

Éppen csak kigyógyultam a 2napig tartó lázból és máris siettem atyánkhoz hogy megkérdezzem ezekrôl a fura történésekrõl. Apánkat a dolgozó szobájában találtam meg. Bekopogtam majd mikor meghallottam a mély hangját ahogy azt mondja hogy 'szabad' benyitottam oda ahová ha nincs vészhelyzet be sem tehetjük a lábunkat. Egyszer kiskorunkba Kookkal kiváncsiak voltunk arra hogy mi van bent igy bementünk de ez egy másik történet. Szóval óvatosan beléptem majd meghajolva atyánk elôtt köszöntem neki illedelmesen. Sosem volt túlságosan szoros a kapcsolatunk, miután megtaláltak az erdőben és befogadtak,akkor még nem voltak tisztában azzal hogy mi is vagyok pontosan. Mikor megtudták hogy hybrid vagyok  sokáig féltek tőlem ,viszont nem volt szìvük kidobni engem. De sosem éreztették velem hogy nem tartozom a családjuk köze.
Nem tudom én sem, ahogy mások sem hogy, hogy lehetsèges hogy hyridnek szûlettem. Arról hogy kik a szüleim azóta se tud senki semmit.És mivel rajtam kivûl nincs más hybrid igy félnek tôlem a falkában. Ahogy atyám is. Fél hogy bántanám Kookot vagy anyánkat. De sose tennék ilyet ,legalábbis remélem hogy sose fog megtõrténni.

-Mit szeretnél Taehyung? Ha nem fontos ,nagyon kikapol amiért munka kôzben mersz zavarni. Mondta rideg hanggal. Velem mindig is ilyen volt igy már megszoktam tõle ezt a hangnemet.

-Ne haragudj atyám hogy zavarlak ,csak szeretnék valamit kérdezni. Mondtam mikôzben újra meghajoltam elôtte bocsánat kérés képpen.

-Komolyan egy kérdés miatt mertél megzavarni?? Mihaszna kölyke.csapott az asztalta mérgében.

-De atyàm...ez fontos. Mondtam neki magabiztosan. Kookról van szó, szóval ha kell szembe szállok vele hogy meghallgasson.