Blood Sweat & Tears (Vkook)

🌞18.fejezet🌛

Előzmények:
magamhoz szorítottam tökéletes testét majd nagy nehezen magunkra szenvedtük a takarót és egymást ölelve át is adtuk magunkat a sötétségnek. Viszont nekem nagyon furcsa álmom volt....

Tae szemszög :

Egy erdőben vagyok ,de fogalmam sincs ,hogy hogyan kerültem ide. Álmodom , vagy ez a valóság? Egyedül vagyok és fogalmam sincs merre menjek. Percekig vagy akár órákon keresztül sétálgattam az erdőben hátha kitudok jutni innen de mindig vissza kerülök oda ahonnan indultam. Igy egy idő után feladtam. Csak leültem az egyik fa alá és vártam. Hogy mire? Azt magam sem tudom. Ahogy telt az idő ugy lettem egyre álmosabb igy egy kicsit elszunditottam. Majd arra keltem hogy valaki csókolgat.

-hmm Kook mennyi az idő? Kérdeztem csukott szemekkel élvezve a puszikat amiket mindig más helyre kapok.

-Ki az a Kook édesem? Szólalt meg egy ismerős lány hang. Mi a fasz? Egyből kipattantak a szemeim amit pedig láttam attól teljesen ledermedtem. Jennie volt előttem. Aki állapotos volt. Hogy kerül ő ide? Amikor utoljára láttam akkor nem volt még terhes. Hová kerültem??

-Mit keresel itt? És én miért vagyok itt? Hol van Kook? Bombáztam kérdésekkel a látszólag összezavarodott lányt.

-Taehyung te miről beszélsz? Ki az a Kook? Kérdezte értetlenül és aggódóan miközben az arcomra simitott de én ellöktem a kezét majd feláltam.

-Ez valami rossz vicc igaz? Kook a párom. Hol van? Emeltem meg a hangom egy kicsit. Mi folyik itt??

-Nem tudom miről beszélsz drágám. Én vagyok a párod már 5éve és soha nem hallottam még erről a bizonyos Kookról. Mondta látszólag őszintén a farkas lány.

-Miről beszélsz? Mi nem vagyunk együtt. Sosem voltunk. Mondtam zavarodottan és egyben bizonytalanul.

-De. 5éve együtt vagyunk és 3éve házasok is vagyunk. Lassan pedig megfog születni a kisfiúnk. Tényleg nem emlékszel semmire? Kérdezte szomorúan. Mi van?? Nem, ez nem lehet igaz

-Nem ez nem lehet igaz. Én Kookkal vagyok együtt. Mondtam kéttségbeesetten.

-Ki az a Kook, Taehyung? Kérdezte szomorúan.

-A párom. Aki egyben az öcsém is. Kiskorunkban bevésődtünk egymásnak. Magyaráztam zavarodottan.

-Neked nincs testvéred Taehyung. Mondta aggódóan a barna hajú lány.

-De. Jungkook. Ő a testvérem. Igaz hogy csak befogadtak de ő a testvérem. Akadtam ki. Miért mondja hogy nincs amikor van? Mi folyik itt???

-Ugy tűnik nagyobb a baj mint hittük. Kérlek menjünk vissza a faluba hogy megtudjanak nézni téged a gyógyitóink. jött közelebb óvatosan az állítólagos feleségem.

-Nem tudok innen elmenni. Próbáltam de mindig itt kötöttem ki. Tártam szét a kezeimet körbe mutatva mire egy értetlen nézést kaptam válaszul.

-Szívem nálad jobban senki sem ismeri az erdőt. Kiskorod óta minden szabad idődet itt töltöd olyan nincs hogy nem találsz ki. Na de sebaj gyere én vissza viszlek. Mondta kedvesen miközben a karomra simitott. Majd belém karolva indult meg az egyik írányba.

-Nagyon aggódtam érted Taehyung mióta történt az a balesett azóta fura vagy és most is.... Eltűntél 2napra csak úgy, múszáj voltam magam utánad jönni hisz senki sem talált meg de én tudtam hogy itt leszel. De kérlek ne csinálj többet ilyet nagyon aggódtam ami pedig nem tesz jót a picinek. Simitott szeretetteljesen a hasára.