Blood Sweat & Tears (Vkook)

🌞7.fejezet🌛

Előzmények :
-Jungkook pedig boldog lesz egy olyan személlyel aki meg is érdemli ôt talán még a lelki társát is megtalálja. Mindenki nyer rajtam kivûl de hát egy ilyen fattyú csak a magányt érdemli nem igaz? Nevettem fel kínomban majd csalódottan hagytam ott mindnyájukat. Aznap már nem tértem vissza a házba...

Tae szemszög:

Aznap már nem mentem haza egész éjjel az erdõt jārtam és minden állatot megöltem aki szembe jött velem. Nagyon sokat gondolkodtam és arra jutottam hogy nekem màr ugyis mind1 szóval adok egy esélyt Jungkooknak legalább egy kicsit még mellette lehetek...nagyon fáj hogy ô nem szeret engem úgy ahogy én ôt. Pedig olyan kibaszottul biztos voltam abban hogy szeret engem hisz úgy tûnt hogy igy van de hát néha a látszatt csal nem igaz? De akkor miért volt olyan hatással rá az érintésem? Miért kötödött hozzám ennyire? Csak a bevèsôdès tehetett mindenrôl.amiatt volt minden. Szólt egy hang a fejembe. Igaza van hogy nem jôttem rá hamarabb. Csak ezért volt szüksége rám. A kibaszott bevésôdés miatt... màr abban is kételkedem hogy egyáltalán testvérileg szeretne-e ha nem lenne a bevèsôdés... Annyira elmerengtem a gondolataimban hogy èszre sem vettem hogy valaki leült mellém. Ez a valaki nem más volt mint az egyik legjobb barátom Baekhyun. Meglepett hogy ilyenkor itt van hisz ô nem pont a bátorságáról híres de nem tudtam most panaszkodni a társaság miatt szükségem van arra hogy valakivel megtudjam beszélni a dolgokat.

-Mit csinálsz ilyenkor itt TaeTae? Kèrdezte azt amit én is megakartam kérdezni mikor megláttam hogy itt van.

-Ezt én is kérdezhetném Baekie. Hogyhogy ilyenkor kimerészkedsz az erdôbe? Kezdtem szívozni vele mosolyogva.

-Nem tudtam aludni na de te miért vagy itt? Valami baj van igaz? Kérdèsère meglepetten néztem rá. Ennyire egyértelmû hogy van valami?

-Ne nézz igy rám a kisírt szemed ès a megtört tartásod mindent elárul.kuncogott mikôzben válba bokszolt.
-Na mesélj mi törtènt? Simitott hátamra kedvesen. Szeretem Baeket hisz vele mindig mindent meglehet beszélni és sosem ítélkezik hanem inkább  próbál megfelelô tanácsot adni.

-Jungkookról van szó.sóhajtottam fel szomorúan.

-Mi történt? Ugye nincs semmi baja? Kérdezte ijjedten amin nem tudtam nem mosolyogni.

-Nem. Csak mint tudod mindig is elég közel álltunk egymáshoz.Kötödünk egymáshoz.Azt is tudod hogy bevésôdôtt nekem az öcsém igaz? Kérdésemre bólintott egyet.

-eléggé nyilvánvaló volt amugy is. Na és mi van ezzel? A szüleid nem örültek neki? Kérdezte aggódva.mint mondtam ô sosem itélkezik pedig ez nem normális. Szeretni a saját öcsèdet.

-Ma kiderült hogy én is bevèsôdtem neki hamarabb mint azt én gondoltam. Egy pillanatra elmosolyodtam utána eszembe is jutott a szomorú könnyes szemei és egybôl leolvadt a mosolyom.

-De hát ez jó hír akkor miért vágsz ilyen elkeseredett fejet? Kérdezte zavarodottan.

-Azért mert õ nem szeretem engem Baek. Láttad volna a szomorú könnyes szemeit amikor rájött hogy már születése óta hozzám van láncolva. Sírtam el magam mikôzben a kezembe temettem arcomat. Annyira fáj még mindig.mièrt nem lehetek én is egyszer boldog? Miért nem kaphatok meg soha semmit?

-Ha ô nem szeret téged akkor senki. Nevetett fel mintha valami viccet mondtam volna neki.

-Ez komoly Baek. Õ csak testvérileg szeret engem. Éppen ezért elkell mennem egy idôre. Sóhajtottam fel szomorúan.