Korlátok Nélkül || Lando Norris

||she hates me||

Akárhogy próbálkoztam az alvással,nem ment.A gondolataim Landon jártak.Miért csinálta azt amit csinált?Lehet megbánta az egészet...Bár remélem,hogy nem,hisz az tönkre vágná ezt az egész barátságot vagy micsodát ami köztünk van.

Még egy órán keresztül forgolódtam az ágyamban össze-vissza.Sehogy se jött álom a szememre.Ezért úgy döntöttem,hogy kimegyek a hotel kertjébe kiszellőztetni a fejemet.Magamra húztam egy melegítő nadrágot és az Ő pulcsiját - igaz,még vizes volt,de egyáltalán nem érdekelt - és elindultam a kertbe. Kiérve rá kellett jönnöm,hogy hideg van.Egyedül legalább egyedül vagyok,de hideg van. Negyed órát tudtam maradni kint a hűvösben,utána inkább bementem.Hisz elvileg bent is tudok ülni.
Éppen sétálok át a hallon keresztül a lifthez,amikor megszólít egy nagyon ismerős hang.Bárhonnan felismerném a német akcentussal mondott nevemet,még ha már vagy 5 éve nem hallottam csak tv-n keresztül.

-Elisabetta?

-Szia Mick..- igen.Mick Schumacher.Gyerekkori énem egyik legjobb barátja.8 éves voltam amikor megismertem egy német gokart versenyen.Ő nem versenyzett,csak az egyik barátja,hisz ekkor 11 éves volt. A pályán volt egy kisebb balesetünk a haverjával.Ez igazából annyit takart,hogy oldalról belémentem,ő kisodródott a pályáról én meg az ijedtségtől rosszul vettem be a kanyart és ugyan úgy jártam mint ő.Együtt mentünk be az orvosiba,aztán itt találkoztunk Mickkel. De ez nem csak a barátságunk kezdetének a napja volt,hanem a nap amikor találkoztam az egyik legnagyobb versenyzővel.Michael Schumacherrel. Ahogy kijöttünk az orvosiból nevetve,majd megpillantottam az aggodalommal teli tekintetét. Megkérdezte,hogy jól vagyunk-e. A fiúk egyből köszöntek neki,én meg meg se tudtam szólalni.Aztán végülis magamhoz tértem és válaszoltam neki,hogy igen,jól vagyunk. Tisztán emlékszek rá,ahogy ezt mondta:

Nagyon ügyes voltál kislány!Így tovább!Egyszer még nagy dolgokat fogsz elérni.

Ez a három mondat 2010.április 6. óta motivál.

-Álmodok vagy tényleg itt vagy?Jó,tudod mit?Nem is érdekel!Csak gyere ide!- tárja szét a karját,amibe én szó nélkül belevetődtem.Olyan erővel csapódtam neki szegény fiúnak,hogy az egyensúlya is megingott . -Tudod te mennyi mindent kell kiveséznünk?

-Én még azt se fogtam fel hogy itt vagy!Mármint de,tudtam hogy itt vagy!Hisz a Haas-nál vagy pilóta,de nem gondoltam volna,hogy találkozunk!Vagy hogy egyáltalán emlékszel még rám!

-Lehetetlen elfelejteni azt a lányt,aki csak röhögött azon,hogy kiesett a versenyből! - kuncog egyet,miután elengedett az ölelésből. - Holnap,reggel 10-re legyél itt.

-Mármint itt a hallban?- meg se kérdezem,hogy miért,hisz öt év kihagyás után is megbízok a srácban.Na meg így nem csak Landon fogok gondolkodni egész nap.

-Igen.Ne késs lehetőleg!- ezek után még beszélgettünk egy kicsit,majd mindketten mentünk a saját szobánkba aludni.Lehet kicsit túlzok az alvás szóval,mert zenével a fülemben bámultam a plafont.

07.14.
Szerda

Mick kérése miatt kelnem kellett kilenckor.Mivel este soká tudtam elaludni,úgy nézek ki mint egy másnapos.Felnyitottam a telefonom képernyőjét,hátha írt valaki valami egetrengető dolgot,de senki semmit. Titokban egy ember üzenetét vártam mindennél jobban és az illető nem más,mint Lando.Remélem,hogy ő nem gondolta azt,hogy megcsókol aztán mintha mi sem történt volna felszívódik.Na mindegy is.Most Mickkel fogok bepótolni 5 évnyi kihagyott beszélgetést.Kikeltem az ágyból és egyből a fürdőbe mentem fogat mosni,fésülködni,színt varázsolni az arcomnak meg ilyenek.Mivel nem bízok a londoni időjárásban,inkább egy fehér,magas derekú,enyhén bő,de nem egy skinny farmert vettem fel egy fekete croptoppal. Mikor 9:50-et írt ki a telefonom képernyője,felkaptam a fekete-fehér Nikeomat,magamhoz vettem egy kockás ingkabátot és indultam is a hallba.