Korlátok Nélkül || Lando Norris

||the "perfect"bday||

Ott állt az udvaron az összes pilóta,meg még egy csomó ember.Szétnéztem de a bátyám nem volt sehol.Legszívesebben visszamentem volna a szobámba Netflixezni de az nagyon köcsögség lenne,ezért kerestem egy eldugottabb sarkot ahol eltölthetek egy órát majd szépen felosonok.Még mindig kerestem a szememmel a bátyám de csak azt a helyes,szomszéd srácot aki ma fellökött.Igazából az is nagyon érdekelne hogy ki az a két srác aki a szobámtól egyenesen idáig kisért.Egy fél órája itt állok a sarokban és egy kibaszott ember se szólt hozzám,tehát úgy döntöttem iszok valami feszültség oldót.Épp kinéztem magamnak egy pincért aki egy tálcán kínálgatta a feleseket a vendégeket.Odasétáltam hozzá és levettem róla kettőt.Igen,kettőt.Majd feltűnés mentesen próbáltam visszaállni a helyemre.

- 2 feles egy embernek?- kérdezte a hátam mögött egy ismerős hang,majd megfordultam és ott állt előttem Hamilton. Az egyik óriási példaképem . Mély levegő Cate.

- Oké,akkor lebuktam!-na ilyen kínos helyzetet senkinek se kívánok.- Szoktál inni?Ha igen,könyörgök vedd el hogy ne legyek még ennél is gázabb.- ő csak bólintott és elvette tőlem az egyik felest.- Baj hogy tegeztelek?

- Azért ilyen öreg még nem vagyok!-mondta majd lehúzta a felest.

- Te voltál az egyik aki lekísért.-jöttem rá abból amit mondott.- Ugye?

-Boldog szülinapot Liz!-majd megölelt és elindult a többiek felé. Megölelt!

- Ki volt a másik?-szóltam utána még mielőtt teljesen elnyelte volna a tömeg.

- Egy korodbeli !-hát kösz Lewis ezzel sokra mentem.Őszinte leszek ez a feles nem dobott a kedvemen ezért kerestem egy másik pincért akit sikeresen meg is találtam és elvettem megint 2 felest. Visszavonultam másodjára is a sarokba és egyből lehúztam mindkettő feleset,nem érdekelve az se hogy bárki láthatta.

- Ilyenkor az emberek fancsali képet szoktak vágni hogy milyen rossz  a pia.-lépett mellém a bátyám.

-vEgy fél órája téged kerestelek!-és kezdődik a Lizzie féle dühkitörés- Egy kibaszott embert nem ismerek rajtad kívűl,ebben a több mint fél órában egy nyavalyás ember szólt hozzám és koccintott velem a szülinapom miatt.Míg te fogalmam sincs hol a picsába voltál és ne gyere azzal hogy odamehettem volna a Mclarenesekhez beszélgetni,mivel hogy az egyik egy 32 éves felnőtt a másikat meg rühellem!- na ezt jól esett kimondani csak azzal nem számoltam hogy mindenki hallja.- Ezt meg,- nyúltam az asztalon lévő vodkás üveghez- felviszem.

Ahogy odaértem az ajtómhoz feleszméltem hogy lent hagytam a táskámat amiben a kulcsom van.Ahhoz hogy lemenjek érte se erőm se kedvem sincsen ezért inkább leültem az ajtóm elé.

Már körülbelül a fele hiányzott a bontatlan vodkásüvegnek amit egy fél órája felhoztam.Egy fél óra után először jön fel valaki a lifttel.Már csak remélem hogy ez a valaki normális lesz és megsajnál,majd lemegy a táskámért.A liftből a helyes szomszédsrác lépett ki. Az arca honnan ilyen ismerős? Göndör haj, zöld szem, brit akcentus..

- Pont te kellesz nekem!- próbáltam olyan gyorsan felállni amilyen gyorsan csak tudtam,de a bennem lévő pia nem nagyon engedte.

- Jézusom!- majd felsegített a földről- Te mennyit ittál?- célzott a mögöttem lévő üvegre. - Mondd hogy azt nem te mind ittad meg!Várj,szólok inkább a bátyádnak.-nyúlt a telefonjáért.