Korlátok Nélkül || Lando Norris

|| astrafobia ||

Nem tudom hova tenni Lando viselkedését. Egyik pillanatban,mintha én és Ő... Másik pillanatban pedig más lány puszilgatja. Mérges vagyok rá,de egyben csalódott és szomorú is.
De senki se ér annyit,hogy elvonja a figyelmemet a húsz száguldó autóról és a benne ülő pilótákról,így a boxban lógó kivetítőre szegeztem a tekintetem..

10:45

Mick egy 10 perce szállt ki az autóból,beszélt egy pár szót a mérnökökkel,beállítókkal majd idejött hozzám.

- Na mesélj mi volt a baj,amikor megláttad Norrist. - áll meg előttem. - Ne mondd,hogy semmi!

- Neked ilyenkor nem kellene interjúzni,pihenni vagy bármi mást csinálni? - nézek rá kérdően.

- A barátaimra mindig van időm. - rántja meg a vállát. - De közbe mehetünk?

- Ki mondta,hogy el fogom mondani? - kezdek el sétálni mellette.

- Érzem. - rántja meg a vállát.

12:17

Mick nagy nehezen,de kiszedte belőlem az egészet. Így már két ember tudja. Először úgy nézett rám,mint aki szellemet látott.Aztán az aranyos részeknél mosolygott,majd az utolsó résznél elkomorodott. Fejben biztosan szét átkozta - velem együtt.
Mivel csak az egyik szabadedzést néztem a Haas garázsból,a másodikat már fentről ,a paddock épületéről fogom nézni. 12:30-kor kezdődik,ezért már most elindultam elfoglalni a helyemet.
Útközben köszöntem Oscarnak, Pierrenek. A Mclaren motorhome előtt próbáltam gyorsan elhaladni,hogy véletlenül se kelljen látnom Landot. Nos,ez sikerült is,de Daniel szembe jött velem.

- Liz! De rég láttalak! - ölelt meg gyorsan.

- Szia! Csak sok sikert akartam kívánni!

- Lando is jön egy perc,ha akarod várd meg nyugodtan. - és már indult is el.Az ajtóra pillantottam,de eszemben se volt megvárni.

Felérve a paddockba Charlotteot pillantottam meg Carmennel és Isaval. Legyek társasági ember vagy üljek külön. De még mielőtt választhattam volna,Charlotte közbe szólt.

- Lizzie! Gyere! - kezd el a kezével hívogatni.

- Sziasztok! - köszönök nekik mosolyogva. Lottet, Carment megölelem,Isanak meg bemutatkozok. Ismerem őt,szinte az összes pilóta barátnőjét ismerem.

- Elisabetta Caterina Leclerc. - nyújtok kezet.

- Isa Hernáez. - viszonozta a tettem.

<<<

18:25

A pocakom már egy fél órája üresen korog. Rá kellett vennem magamat az evésre. A pólóm alá vettem fel egy melltartót,kicsit megfésülködtem és indultam is le.
Útközben már gondolkodtam,hogy mit is kéne ennem. Végülis a választásom a tésztára esett.

18:45

Az adagom végén járok már,amikor felvillan az asztalomon lévő telefonom képernyője.

landonorris:
engedj be kérlek

lizzie_leclerc:
szia Lando,éppen vacsorázok.

landonorris:
de attól beengedhetsz

lizzie_leclerc:
lent eszek

landonorris:
oh
akkor utána gyere át,145-ös szoba

lizzie_leclerc:
majd még meglátom