Korlátok Nélkül || Lando Norris

||the car,the track and me||

Június 15.

Ajtó dörömbölésre ébredtem fel,nem tudom hánykor mert rögtön az ajtóhoz szaladtam.

- Jézus Charles!Mit akarsz ilyenkor?-nézek rá,de választ nem kapok csak magához húz és megölel.-Jól vagy?

- Én vagyok-e jól?Inkább te hogy vagy?Sajnálom hogy nem vártalak meg a hotelben,mindent sajnálok!

- Őszintén kurva szarul vagyok.-ültünk le az ágyam szélére.- Hugo,Jules,Apa... Az összes emlék újra és újra lejátszódik a fejemben.Jules balesete,apa amikor a kórházi ágyon fekszik.Én ezt nem bírom.Hiányoznak!-azt el se mertem mondani ,hogy attól félek hogy vele vagy Arthurral lesz valami.

- Ne csináld Cate!Tudod hogy nem tudom mit kell csinálni ilyenkor amikor sír valaki!- igaza van,tényleg nem tudta sose mit kell csinálni ilyenkor.- De tudom te mit csinálnál szívesen!

- Hát ha tudsz olyat mondani,akkor le a kalappal előtted...

- Kimegyünk a pályához és...-mondta volna de nekem már a pálya szónál jobb lett egy fokkal a kedvem.

- Indulhatunk!-ugrottam fel az ágyról.Nem vagyok jobban,de remélem hogy amit csinálni fogunk eltereli a gondolataimat.- Hány óra van amúgy?

- Reggel fél 6.-mondta teljes nyugodtsággal.Mindig is irigy voltam erre a tulajdonságára.Minden helyzetben teljesen nyugodt tud maradni és van ,hogy a körülötte lévő emberek is lenyugodnak.Én ennek a szöges ellentéte vagyok.

•••

A pályához érve átjár egy adrenalin hullám.Ha nekem nem ez az életem akkor semmi.Mint ,ahogy a focisták nem tudnak focizni labda nélkül,én nem tudok élni az autók nélkül.

- Itt is lennénk!-állunk meg pár sportkocsi mellett.

- Ez mind szép és jó de mit tervezel csinálni ezekkel?

- Tessék.-ad egy kulcsot a kezembe.- A fehéré.-majd visszasétált a garázsok elé.Mivel bármi jobb annál hogy gondolkozzak hogy következőnek ki fog meghalni,ezért egy kis hezitálás után bele ültem és odahajtottam Charles elé.

- Na mire vársz?-a fejével a pálya felé int.-Menjél.

-Nem lesz baj ebből?

- Ha most elindulsz akkor,nem.

- Hát te tudod.-majd beletapostam a gázba és elkezdtem körbe körbe menni a francia pályán.Egyszerűen felemelő érzés,ilyenkor minden problémámról megfeledkezek és csak a sebesség számít.Most arra se kell figyelnem hogy ne menjek neki senkinek,csak magamra és az autóra.Igaz hogy nem ilyen autókkal szoktam versenyezni,de ezért az élményért ölni tudnák.A pálya,az autó és én.

Bele se gondoltam hogy amíg nyáron a bátyám versenyeire megyek,addig nem tudok minden nap kimenni a gokart pályára pár haverommal és órákon át gokartozni.Egy egész nyár Formula4,versenyek és gokart nélkül.De most csak élvezem a sebességet amíg lehet,mert ki tudja mikor lesz következőnek ilyenre lehetőség.

Amikor már éreztem hogy a nap kezd feljönni,és ezzel kiégetni a retinám,jobbnak láttam leparkolni.

- Ez eszméletlen volt!-ugrottam a bátyám nyakába.- Köszönöm..