Felelsz Vagy Mersz?

1.9K 40 1
                                    

Ma péntek van, végre.. Már csak a mai napot kell túl élnem és végre pihenhetek.
Ma ismét egyedül mentem suliba, amit őszintén nem is bánok, be dugtam a fülesem és egész úton zenét hallgattam, így legalább kicsit elmerülhettem a gondolataimban.
Már majdnem az iskola előtt voltam amikor valaki megfogta a vállam.
Ijedten kikaptam a fülest a fülemből és az illetőre néztem.
Dylan volt az, aki lihegve állt előttem.
-Neked aztán lehet kiabálni. - mondta Dylan majd tenyereit a térdeire helyezte és tovább lihegett.
-Ne haragudj, csak éppen zenét hallgattam. - mondtam, majd a kezemben lévő fülesre mutogattam.
Dylan legyintett egyet majd rám mosolygott.
-Akkor, megyünk? - kérdezte Dylan és az iskola felé vezető irányra mutatott.
Bólintottam egyet és már el is indultunk.
Már nem volt messze az iskola, körülbelül egy utcányira.
Ez idő alatt Dylannal nagyon sokat beszélgettünk.
Szóba jött a tegnapi kis mentőakcióm is.

Pár perc múlva már be is érünk az iskolába, fel siettünk a lépcsőn.
Majd Dylannel az oldalamon be mentünk a termünkbe.
Ma nagyon sok a hiányzó, körülbelül hatan vagy heten lehettünk az osztályban.
Helyet foglaltunk mind a ketten majd elő vettem egy tollat és egy füzetet.
Már réges rég becsöngettek de a tanár sehol sem volt.
-Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel az egyik lány.
Mindenki kérdőn nézett rá.
-Az első óránk elmarad! - mondta a lány kissé ingerülten.
-És erről csak most szóltak? - kérdezte egy másik lány.
-Igen.. Ez nem lehet igaz.. - mondta.
-Hát.. Ha már így össze gyűltünk.. Nincs kedvetek felelsz vagy merszezni? - kérdezte az egyik lány.
Mindenki nevetésben tört ki majd egy kis körbe rendezőttek a többiek.
-Hé Rachel te is gyere! - szólt rám az egyik lány.
Sóhajtottam egyet, majd helyet foglaltam a többiek körében.

Szerencsére ezidáig nem kerültem sorra.
Most éppen Dylan pörgeti meg a kis üdítős üveget.
Félve figyeltem ahogy az üveg pörög majd lelassít és végül megáll nálam.
Hallottam ahogy a többiek kuncognak én pedig meredten bámultam a felém mutató üveget.
-Rachel, felelsz vagy mersz? - kérdezte Dylan miközben tenyerével megtámaszkodott maga mögött.
-Felelek. - mondtam kissé félénken
-Meg mernél csókolni engem? - kérdezte Dylan egy széles vigyorral az arcán.
Éreztem ahogy arcomba szökik a vér, a teremben síri csönd keletkezett, mindenki engem bámult.
Kis hezitálás után erőt vettem magamon.
-Meg.. - feleltem.
Mindenki kuncogni kezdett körülöttünk.
Dylan arca hirtelen elkomorodott, arcán egy amolyan "úgyse mered" nézés keletkezett rajta.
Inkább nem is nézek rájuk, meg fogtam az üveget és teljes erőmből megpörgettem azt.

Ez után szerencsére nem kerültem többet sorra.
Kicsöngettek.
Mindenki fel kelt a földről majd el indultak a folyosóra.
Dylan rám nézett, majd szó nélkül fel állt.
Úgy döntöttem nem megyek ki a folyosóra, ezért inkább helyet foglaltam a helyemen.
Kezembe vettem egy üveg vizet majd egy jó nagyot bele kortyoltam a hideg vízbe.
Kiszáradtam teljesen, még mindig zavarban voltam.
Pár perc után az osztály társaim vissza tértek a terembe majd helyet foglaltak ők is.
Nem sokra rá megérkezett a matematika tanárunk is.
Így hát el is kezdtük az unalmas órát.

Ma szerencsére csak öt óránk volt, magamra kaptam a hátizsákomat és már indultam is ki a teremből.
Már a kapunál jártam amikor Dylan utánam szaladt.
-Menekülsz előlem? - kérdezte Dylan miközben elállta előlem az utat.
-Miért menekülnék? - kérdeztem.
Dylan megvonta a vállát, majd elindult.
Szorosan mögötte lépkedtem.
El értük azt az útszakaszt ahol általában el szoktunk válni.
Dylan szembe fordult velem és arcomat kezdte fürkészni.
-Te még jössz nekem egy csókkal.. - motyogta Dylan majd egyre közelebb merészkedett hozzám.
Mélyen szemeibe néztem, aztán feleszméltem.. Mit művelek?
El löktem magamtól Dylant.
-Kíváncsi vagyok hogy tényleg meg mered e tenni. - mondta Dylan.
Meg ráztam a fejem majd faképnél hagytam.
Nem néztem hátra, de éreztem ahogy figyel engem.
Sietős léptekkel indultam meg a haza vezető úton.

Mikor haza értem egyből a szobám felé vettem az irányt, le ültem az ágyamra majd fejemet kezdtem fogni.
Mi volt ez az egész?
Nem tehetem ezt meg... Hiszen Dylan csak egy rosszfiú....


A RosszfiúWhere stories live. Discover now