A Rosszfiú

Imádom A Mosolyodat

Dylan felé sétálok, már el értem az ágyat.
Négykézlábra helyezkedtem és el kezdtem Dylan felé kúszni.
Dylan meredten nézett végig a szemembe, egy szót sem szólt.
Mikor el értem Dylant, fölé hajoltam majd rá ereszkedtem a csípőjére.
Dylan résnyire ki nyitotta a száját, viszont egy szó sem jött ki rajta.
Mélyen Dylan szemeibe néztem miközben lassan fel egyenesedtem rajta, most már Dylan ölében ülök.
Meg fogtam Dylan kezeit és a csípőmre helyeztem őket.
Dylan kezei megfeszültek, erősen rá markolt a csípőmre.
Arcomat lassan közelíteni kezdtem felé.
-Mit művelsz? - suttogta Dylan.
Nem szóltam egy szót sem, ajkaimat erősen Dylanére helyeztem.
Dylan még mindig a csípőmet markolta, majd jobb keze lassan el indult a hátam felé, lágyan végig simított rajta majd el indult lefelé, meleg ujjai végig szántották a bőröm, végig simította a gerincemet.
Jobb keze tovább haladt lefelé, majd meg állt a fenekemen.
Finoman megharaptam Dylan alsó ajkát mire jobb keze megfeszült és egy erőteljeset bele markolt a fenekembe.
Halkan nyögtem egyet, nem tudom mitől, vagy a fájdalomtól vagy az élvezettől.
Dylan keze ismét vissza került a csípőmre, erősen megfeszült és egy egyszerű mozdulattal fordított a helyzetünkön.
Most már Dylan alatt fekszem.
Dylan egyik keze az oldalamon pihen, a másikkal magát tartja.
Kezeim Dylan nyaka köré fonódnak, egyik kezemmel lassan végig simítom a tarkóját.
Dylan egyre erősebben és szenvedélyesebben kezd csókolni.
Csípőjét megdönti, teljesen hozzám simul.
Dylan ekkor abba hagyja a csókolást, fejét lassan fel emeli, arcomat kezdi vizsgálni.
-Mi a baj? - kérdeztem ziláltan.
-Mit csinálunk? - kérdezte.
-Szerinted? - kérdeztem értetlenkedve.
Dylan fel egyenesedett és le szállt rólam.
-Most tényleg, mi a baj? - kérdeztem miközben lassan fel ültem az ágyon.
-Nem kéne ezt tennünk. - felelte halkan miközben maga elé bámult.
-Most mégis miről beszélsz? - kérdeztem már egy kissé idegesen.
Dylan nem szólt semmit, csak lassan fel állt az ágyról és el indult az ajtó irányába.
-Itt ne merj hagyni! - kiáltottam utána de Dylan hátra sem nézett.
Idegesen dőltem vissza az ágyra, szemeimben ismét könnyek gyűltek össze.
-Mit akarsz tőlem Dylan?.. - suttogtam és zokogni kezdtem.

Nem tudom mikor aludhattam el, de az biztos hogy ma éjjel Dylan nem velem aludt.
Nehézkesen de fel ültem az ágyon majd egy nagyot nyújtóztam.
Álmos szemeimmel lassan körbe vizslattam a szobát, a redőny résén beszűrődik a napfény amely egyenesen a szemembe világít.
Sóhajtottam egyet majd ki másztam a meleg ágyból és el indultam az ajtó irányába.
A lépcső felé tartok, hangos kiabálásra leszek figyelmes, ijedten torpanok meg a lépcső kellős közepén.
Dylan veszekszik éppen az apukájával, nem hallom tisztán hogy mi is ennek az oka.
Mind a kettő torka szakadtából üvölt, majd egy éles női hang teremt csendet.
Elena volt az, erős hangjával megdermeszti a levegőt is. Hirtelen csönd.
Nem tudom mit kéne tennem, ha most le megyek lehet hogy nagy hibát követek el, hiszen nekem semmi közöm ehhez.
Vettem egy mély levegőt, és lassan tovább sétáltam a lépcsőn.
El értem a nappalit, mind a hárman a nappali közepén állnak egy kört alkotva.
-Jó reggelt.. - köszöntem halkan, mire mind a hárman Ijedten felém fordultak.
Dylan az apjára nézett, majd lassan el indult felém.
Mi történik itt?
Elenára pillantottam, arca vörös, szemeiben könnyek gyűltek össze.
Dylan meg ragadta a karomat és el kezdett a konyha felé húzni.
-Dylan? - kérdeztem szakaszosan, szinte már levegőt is alig kaptam.
-El megyünk. - felelte egyszerűen mikor már maga felé fordított.
-De.. Mi történt? - kérdeztem értetlenkedve.
Dylan nem szólt egy szót sem, csak lassan megnyalta ajkait és sóhajtott egyet.
-Pakolj. - felelte.
-Mi? - kérdeztem vissza.
-Mondom pakolj! - kiáltott rám Dylan, hangja dühös amitől teljesen pánikba estem.
Próbáltam vissza tartani az érzelmeimet, és mint egy jó kislány lassan fel sétáltam a szobánkba.
Hallottam ahogy Dylan újra veszekedésbe kezd, nem cselekedtem semmit, próbáltam nem bele folyni ebbe a csatába, talán jobb is így.
A szobánkba be érve elő vettem a bőröndömet és kapkodva bele dobáltam a cuccaimat.
Lépteket hallok, az ajtó ki vágódott majd Dylan sietős léptekkel indult el felém.
-Dylan.. - szólítottam meg újra, viszont választ ismét nem kaptam.
Dylan is elő vette a bőröndjét és idegesen pakolni kezdett.
Az lesz a legjobb ha majd később próbálok meg vele beszélni..

Körülbelül fél óra telt el.
Dylannel össze szedtük az összes holminkat.
Azóta szerencsére nem volt kiabálás, úgy tűnik kicsit enyhül a feszült hangulat.
Dylannel sétálok a bejárat felé.
Elena és Dylan apukája viszont nincs itt, valószínűleg nagy a baj.
Dylan ki nyitotta előttem az ajtót és már el is indultunk a hosszú úton.
Nem próbálok meg Dylannel beszélgetni, nem is szeretném erőltetni, pedig iszonyatosan vágyom arra hogy elmondja nekem a történteket.
Érzem hogy Dylan még mindig feszült, bár már nem annyira mint a házban.
Sietős léptekkel haladunk át a városon.
Eszembe jut az itt töltött idők emlékei.
Ahogy együtt elmentünk kikapcsolódni, a masszázs, az együtt fürdőzés, a sok vásárlás, és persze az ajándékok amiben szerepel a tetoválásom és az ékszer amit Dylan apukájától kaptam.
Hiányozni fog ez a hely, sőt nem csak a hely hanem az emberek is.
Bár nem sok időt töltöttem Dylan apukájával és Elenával, mégis úgy a szívemhez nőttek.

A repülőtéren ülünk, Dylan lába idegesen jár, fel és le...
Nem tudom hogy szólíthatnám meg, nem szeretnék bele avatkozni de annyira fáj ezt látni, hogy Dylan szenved.
Be mondták a repülőnket, Dylannel egyszerre felpattantunk a székünkből és bőröndünket magunk után húzva indultunk el a repülő irányába.
Hosszú a sor, ma is rengeteg ember utazik.
Dylanre pillantottam, már nem ideges hanem inkább szomorú.
Óvatosan Dylan keze felé nyúltam, mire Dylan erősen megmarkolta azt.
Erősen szorítom Dylan kezét s közben folyamatosan az arcát figyelem.
Jól eső sóhaj hagyja el a száját, majd szemei át vándorolnak rám.
Egymás arcát vizslatjuk, miközben kezeink egyre jobban szorítják egymást.
Dylan arcán egy halovány mosoly jelenik meg, mire a szívem egy hatalmasat kezd dobbani.

Mennyire imádom a mosolyodat....