A Rosszfiú

Akarsz Bosszút Állni?

Ma kedd van, holnap lesz a bál.
Ma nem hiszem hogy sokat fogunk tanulni, már tegnap szóltak hogy ma be lehet segíteni a díszítésbe.
El indultam az iskola felé, nagyon izgulok a holnapi bál miatt.
Sietősen szedtem a lábaimat, már messziről láttam Dylant.
Mikor oda értem vacogva hozzá bújtam.
-Talán fázol? - kérdezte Dylan miközben hátamat dörzsölte a tenyerével.
-Szerinted? - nevettem rá Dylanre.
-Gyerünk mert elkésünk. - mondta Dylan majd a hátamnál fogva egy kicsit megtolt.
-Téged mióta érdekel az hogy elkésel? - kérdeztem.
-Eddig is érdekelt. - mosolygott rám.

Kis séta után már meg is érkeztünk a suliba, oda bent a diákok minden erejükkel a holnapra készültek.
Dylan és én le tettük a táskánkat a terembe, majd segítettünk a díszítésben.
Éppen egy létrán egyensúlyozok, próbálom felrakni a rózsaszínes díszeket.
Dylan éppen mellettem díszít.
Néha rá pillantottam, elég ügyes.
Hirtelen valaki meglökte a létrát amitől majdnem le is estem, szerencsére Dylan mellettem volt és meg fogta a létrát.
-Huppszi.. Bocsika nem láttalak. - mondta Olivia és a szája elé helyezte a kezét.
-Oda figyelhetnél jobban. - mondta Dylan aki még egyik kezével mindig a létrát fogta.
-Jajj Dylan.. Miért félted ennyire? - mondta Olivia majd közelebb lépett Dylan felé.
-Magadat kéne féltened. - mondta Dylan majd tovább folytatta a díszítést.
-Ezt vegyem fenyegetésnek? - csattant fel Olivia.
-Annak veszed aminek akarod. - mondta Dylan.
Olivia arcán hirtelen harag lett látható.
Fújtatott egyet majd tovább sétált idegesen.
Le néztem Dylanre aki hangosan nevetett, nem bírtam ki, én is elnevettem magam.

Végeztünk a díszítéssel. Nagyon fárasztó volt a mai nap, de szerencsére ma nem tanultunk.
Éppen takarítottam fel amikor Dylan oda lépett hozzám.
-Akarsz bosszút állni? - kérdezte Dylan amint oda ért mellém.
-Mire gondolsz? - kérdeztem vigyorogva.
-Gyere megmutatom. - mondta Dylan majd megfogta a csuklómat és húzni kezdett.
Az egyik szertárba vezetett be.
Elő vett egy kisebb vödröt.
-Mit csinálhatnánk egy vödörrel? - kérdeztem.
-Majd meglátod. - mondta Dylan majd elő vett egy pár kimaradt díszítő elemet.
Dylan elő vett egy nagy csomag folyékony ragasztót és a vödörbe töltötte.
-Ez már tetszik. - mondtam és fel vettem egy pár kimaradt kis papírfecnit amit bele is raktam a vödörbe.
Mindent amit csak találtunk hozzá adtuk a vödör tartalmához.
Tettünk bele egy kis csillámot, rengeteg ragasztót és kimaradt kis papír darabokat.
-A bál úgy is lent lesz az aulában.-mondta Dylan.
-Már sajnálom szegény lányt előre. - nevettem fel.
-Meg ne sajnáld. - szólt rám Dylan mire ő is nevetni kezdett.
A vödröt el rejtettük hogy ne hogy valaki megtalálja.
Dylannel kiléptünk a szertár ajtaján, oda kint egy két diák elég furcsán nézett ránk.
Dylannel mosolyogva sétáltunk végig a folyosón. Már alig várom a holnapot.
-Nem megyünk el valamerre? - kérdezte Dylan miközben kiléptünk az iskola kapuján.
-Végül is, úgy is hamar végeztünk. - mosolyogtam Dylanre.

Dylannel sétálok jelenleg egy kis utcában, nem igazán ismerem ezt a környéket.
Elég romosak errefelé a házak.
El haladtunk egy régebbi metró állomás mellett.
-Nem nézünk körül? - kérdezte Dylan miközben le nézett a lépcsőn ami a metró állomáshoz vezetett.
-Biztos jó ötlet ez? - kérdeztem miközben én is le néztem.
-Ne félj már mindentől. - mosolygott Dylan.
-Nem félek. - ellenkeztem.
-Akkor? Le megyünk? - kérdezte.
Sóhajtottam egyet és el indultam lefelé a lépcsőn.
Dylan szorosan mögöttem jött.
Nagyon sötét volt odalent, élő kerestem a telefonom és be kapcsoltam rajta a lámpát.
-Hatalmas. - mondta Dylan vigyorogva miközben körbe nézett.
-Miért szereted ennyire a régi helyeket? - kérdeztem.
-Mert menők. - mondta Dylan egész egyszerűen. - Várj, mutatok valamit. - mondta Dylan majd szét húzta a hátizsákját.
Dylan bele nyúlt és elő vett egy festékszórót.
-Komolyan? - kérdeztem.
Dylan nem szólt semmit, csak alaposan felrázta a festékszórót és a falra kezdett firkálni.
-Add ide! - mondtam és ki vettem Dylan kezéből a festékszórót és én is elkezdtem firkálni a falat.
-Ugyan már, tök béna vagy. - nevetett fel Dylan.
Dylannel nevetve rongáltuk tovább a romos falat.
-Csináljunk egy képet. - mondtam Dylannek.
Dylan elő kapta a telefonját és csináltunk egy közös képet, háttérben a mi kezünk által készített graffitivel.
-Lassan induljunk, nem hiányzik hogy megint megkergessen valaki minket. - vigyorgott rám Dylan.
Egyet értettem vele és el indultunk a kijárat felé.
Nagyon jól szórakoztam Dylannel, még a nyílt utcán is graffitiztünk.
Dylan szinte az összes plakáton lévő embernek bajúszt festett fel.
Rengeteget nevettünk együtt.
Lassacskán elértünk ahhoz az útszakaszhoz ahol el szoktunk válni egymástól.
-Holnap csini legyél. - mosolygott rám Dylan.
-Próbálj meg te is valahogy kinézni. - mosolyogtam rá vissza.
-Megpróbalok, most az egyszer a te kedvedért. - nevetett fel Dylan.
-Akkor.. Holnap találkozunk.- mondtam.
-Négykor, itt. - mondta Dylan.
Bólintottam egyet majd átöleltük egymást.
-Szia Rachel. - köszönt el tőlem Dylan.
-Szia Dylan... - köszöntem vissza, majd mind a ketten elindultunk az ellenkező irányba.
Iszonyatosan izgulok a holnap miatt. Már alig várom hogy lássam Olivia arcát.
Mosolyogva sétáltam végig a haza vezető úton, és állandóan a holnapon járt az eszem.
Egyre jobban kezdek úgy viselkedni mint Dylan...