A Rosszfiú

Menjünk Vásárolni

Reggel kómásan ébredtem, nagyon elfáradtam a tegnap este.
Nagy nehezen kikeltem az ágyamból és a konyha felé vettem az irányt.
Sehol senki, oda léptem a hűtőhöz amin egy cetli állt.
Anya hagyott egy üzenetet, ma elmentek bevásárolni.
Szuper..
Oda sétáltam a kávéfőzőhöz és elkészítettem a reggeli kávémat.
Ki kerestem egy kis tojást a hűtőből amit majd el tudok készíteni reggelinek.
Rezgett egyet a telefonom amit gondosan a pultra helyeztem.
Esther írt egy üzenetet, megkérdezte hogy hova tűntem tegnap este.
Nem igazán szerettem volna neki elmondani hogy a tegnap estét Dylannel töltöttem.
Így hát annyit írtam neki hogy sürgősen el kellett mennem.
Remélem nem kezd faggatni...
Végre elkészültem a reggelimmel.
Így hát helyet is foglaltam és elkezdtem enni, közben a telefonomat bámultam.
Dylan új képet töltött fel..
Ez a buliban készült, csak egyedül van rajta.
Gondolkoztam rajta hogy reagáljak e rá.
Kissé félénken de rá nyomtam a szívecske reagálásra.
Végülis.. Dylannel elég jó barátok lettünk.
Gondolkoztam rajta hogy írjak e neki hozzászólást, de inkább nem tettem.
Be fejeztem a reggelimet, a tányéromat és a csészémet alaposan elmostam.
El indultam a fürdőszoba irányába, jól fog esni egy forró fürdő..
Kéne mára valamilyen program...végül is vasárnap van..
Hallottam hogy nyílik a bejárati ajtó, majd meghallottam anya lágy hangját amint épp apával beszélgetett.
Ki másztam a kádból majd gyorsan fel is öltöztem.
-Sziasztok! - köszöntem majd megálltam a konyha ajtajánál.
-Szia kicsim! - köszönt vissza anya miközben a szatyrokból pakolt ki.
-Mikor értél este haza? - kérdezte apa.
-Öhm..nem is tudom, nem maradtam túl sokáig.. - Hazudtam.
-Ennek örülök. - mondta anya majd helyet foglalt az egyik széken.
-És ti? Mikor értetek haza? - kérdeztem.
-Sajnos elég későn, nem akartunk már zavarni. - mondta anya.
-Jaj semmi baj. - mosolyogtam anyára.
-Na és milyen volt a buli? - kérdezte anya egy kis szünet után.
-Hát.. Nem volt rossz. - feleltem mosolyogva.
-Át hívhatnád.. Esther a neve ugye? - kérdezte anya.
-Igen
-Át hívhatnád. - mosolygott anya.
-Majd megkérdezem tőle. - feleltem.
-Jó lenne megismerni az új barátnődet. - mondta anya.
Bólintottam egyet és vissza sétáltam a szobámba.
Kezembe vettem a telefonomat és már írtam is Esthernek az üzenetet.
Végül is, úgy is vasárnap van. És én nem szeretnék egész nap unatkozni.
Pár perc múlva már érkezett is a válasz, Esther nagyon szívesen át jönne.
Megbeszéltem vele hogy hol és mikor találkozzunk.
Ki sétáltam a konyhába hogy anyáékkal közöljem a hírt, anya és apa arca hirtelen mosolygóssá vált.
El kezdtem készülődni és már indultam is.
Oda kint a hűvös szél megcsípte az arcomat.
Közeleg a tél, vennem kéne már egy téli kabátot.
El indultam a hosszú úton, kezembe vettem a telefonomat és rá mentem a térképre.
Még nem igazán ismerem a várost, csak az iskolába vezető utat ismerem.
Pár perc múlva már meg is érkeztem, Esther még nem volt itt.
Nem kellett sokat várnom, körülbelül öt perc múlva meg is jelent Esther.
Gyönyörű egy lány, kissé irigy is vagyok rá.
-Na szia! - köszönt Esther és szorosan megölelt.
Vissza öleltem őt, annyira jó hogy ilyen hamar lett egy barátnőm.
-Még mielőtt el megyünk hozzánk, el jössz velem gyorsan kabátot venni? - kérdeztem Esthert.
-Hát, tényleg rád férne egy vastag téli kabát. - mondta Esther és a vékony bőrdzsekimet két ujjal megfogta.
Egymásra mosolyogtunk és már indultunk is.
-Tudok egy jó helyet, ahol olcsón de nagyon klassz kabátokat tudsz venni. - mondta Esther.
-Az szuper lenne. - nevettem rá.

Út közben nagyon sokat beszélgettünk, Esther el mondta hogy tegnap este elég sokat ivott.
Szóba jött az is hogy én hova tűntem tegnap este.
Természetesen nem szeretném még neki elmondani hogy Dylannel voltam.
Kis séta után meg is érkeztünk egy ruha bolthoz. Elég nagynak tűnik, és rengeteg a ruha választék.
Nagy nehezen megtaláltuk a kabátokat, tényleg nagyon jó árban voltak.
-Ez jól áll nekem? - kérdezte Esther akinek a fején egy hatalmas kalap volt látható.
Mind a ketten nevetésben törtünk ki.
-És ez rajtam milyen? - kérdeztem miközben magamra kaptam egy hatalmas bunda kabátot.
-Neee. - nevetett fel Esther.
-Azt hiszem meg is veszem. - nevettem fel én is.
-Ha ezt meg mered venni, soha többé nem állok veled szóba.
Mind a ketten fel nevettünk egy nagyot, majd vissza helyeztem a kabátot a helyére.
Esther elő vett két egyforma kissé kivágottabb felsőt.
-Csináljunk ezekben egy közös képet. - mondta Esther és felém nyújtotta az egyik felsőt.
Be vonultunk az egyik öltözőbe ahol magunkra is kaptuk a felsőket.
-Pózolj! - mondta Esther a tükör előtt ahol csináltunk is egy közös képet.
-Tényleg keresnem kéne egy jó kabátot. - mondtam miközben próbáltam magamról le venni a szűk felsőt.
-Hagy segítsek. - mondta Esther aki oda is lépett hozzám és a fejemre tapadt felsőt próbálta rólam leszedni.
Sok nevetés és szenvedés után végre sikerült együtt leszednünk a rám szorult felsőt.
-Felvenni sokkal könnyebb volt. - mondtam miközben vissza vettem magamra a ruháimat.
-Menjünk, keressünk egy kabátot. - mondta Esther és már el is indult a kabátok irányába.

Pár perc keresgélés után azt hiszem megtaláltam azt a kabátot amit kerestem.
Egy egyszerű fekete parka kabát.
-És még akciós is. - mondtam miközben az árcédulát vizslattam.
-Akkor haladjunk. - felelte Esther.
Oda sétáltunk a kasszáshoz és ki is fizettem a kabátot.
Majd ki léptünk az utcára, ma nincsenek valami sokan a városban.
Még szerencse.
Estherrel az oldalamon indultam el a haza vezető úton.
-Eddig hogy tetszik a város? - kérdezte Esther.
-Szebb mint ahonnan jöttem. - feleltem.
-Na és.. Tetszik már valaki? - kérdezte Esther.
Még mindig nem szeretnék Dylanrol beszélni neki..
-Hát láttam egy két helyes fiút, de úgy igazából egyik sem fogott meg. - válaszoltam.
Esther bólintott egyet.
-Na és neked? Tetszik valaki? - kérdeztem.
-Az a helyzet hogy az egyik srác eléggé magába bolondított az iskolában. - mondta Esther és egy kissé lehajtotta a fejét.
-Na és hogy hívják? - kérdeztem.
-Azt hiszem Alex a neve.. De nem vagyok benne biztos.. - mondta Esther.
-Miért nem beszélgetsz vele? - kérdeztem.
-Nem tudom hogy kezdeményezzek.- felelte.
-Segíthetek ha gondolod.
-Azt tudom, hallottam a kis szerelmi akciódról.- lökött oldalba Esther.
-Hát igen.. - vakargattam meg a fejem.

Pár perc múlva már meg is érkeztünk a házunk elé.
Lassan kinyitottam a bejárati ajtót, majd Estherrel be is léptünk rajta.
Anyáék a nappaliban tevékenykedtek.
-Sziasztok! - köszöntem anyáéknak mikor bentebb léptünk.
-Ah sziasztok! - köszönt vissza anya és apa.
-Csókolom.. - motyogott Esther mellettem, láttam rajta hogy zavarban volt.
-Tegeződjünk nyugodtan, azért annyira nem vagyunk öregek. - mondta anya és oda lépett Esther mellé.
Anya és Esther kezet fogott egymással.
Apa csak tovább ült a kanapén, nem igazán társaság kedvelő ember. Persze ezt nem úgy értem hogy nem szereti az embereket, hanem ő nem igazán foglalkozik a vendégekkel.
Anyával és Estherrel le ültünk a konyhába kicsit beszélgetni.
Úgy tűnik, anya kedveli a barátnőmet.