A Rosszfiú

Az A Bizonyos Fehérnemű

Már egy hete Dylan apukájánál vagyunk, már nem igazán tudjuk mivel lefoglalni magunkat.
Dylannel már az egész környéket bejártuk.
Általában Elenával és Dylan apukájával szoktunk tevékenykedni, van hogy be segítek Elenának a vásárlásban vagy esetleg a ház körüli munkákban.
Éppen a szobámban fekszem és a telefonomat nyomkodom amikor valaki hirtelen kopogott az ajtómon.
-Igen? - kiáltottam el magam.
Az ajtó lassan nyílni kezdett és egy ismerős arc dugta be rajta a fejét.
Szélesen vigyorgott rám, majd kintebb tárta az ajtót.
-Zavarok? - kérdezte még mindig vigyorogva Dylan apukája.
Fejemet mosolyogva megráztam, majd a férfi bentebb lépett a szobában.
Csípőre tett kézzel vizslatta körbe a szobánkat s közben sóhajtott egy nagyot.
-Minden rendben? - kérdeztem tőle és telefonomat le raktam magam mellé.
Dylan apukája ekkor rám nézett és lassan közelebb sétált felém.
-Tudod... - kezdett bele mondandójába és közben helyet foglalt az ágyam szélén.
Dylan apukája ismét sóhajtott egy nagyot és szemeit megdörzsölte kézfejével.
-Inkább én szeretném azt kérdezni, hogy minden rendben? - mosolygott rám.
-Persze. - vágtam rá miközben ujjaimat csavargattam.
-Furán viselkedtek Dylannel... És... - folytatta.
-Hát... Hogy is fejezzem ki magam..- felelte és közben fejét a mennyezetre szegezte.
Fentebb ültem az ágyon és vártam hogy mit is szeretne velem közölni.
Dylan apukája rám nézett és nevetett egy kínosat.
-Szóval.. - kezdett volna bele ismét de ekkor ki nyílt a szobánk ajtaja.
-Uhh... Zavarok? - kérdezte Dylan miközben tarkóját vakarta.
-Nem.. Dehogy. - felelte mosolyogva Dylan apukája és fel állt az ágyamról.
Dylan közelebb sétált az apjához mintha magyarázatot várt volna.
Dylan apukája ekkor meg fogta Dylan vállát és villantott felé egy halovány mosolyt.
Dylan vissza mosolygott rá, még mindig várva a magyarázatra.
Dylan apukája nem szólt semmit, odébb lépett és már el is tűnt az ajtóban.
-Mi volt ez? - kérdezte Dylan mosolyogva és mutatóujjával az ajtó felé bökött.
Nevetve megráztam a fejem.
-Sokat gondolkoztam. - szólalt fel Dylan.
-Igen? - kérdeztem még mindig nevetve.
-Haza kéne mennünk. - felelte komolyan Dylan mire a nevetésem abba maradt.
-Mi? Miért? - kérdeztem.
-Már nem látom semmi értelmét hogy itt vagyunk. - felelte egyszerűen.
-De én igen. - feleltem és fel álltam az ágyról.
-Már egy hét eltelt, ott az iskola, a szüleid.. - felelte.
-Dylan engem ez már nem érdekel! - csattantam fel.
-De én azt akarom hogy érdekeljen, haza kell mennünk.
Sóhajtottam egy nagyot és idegesen végig mértem a szobát.
-Még két napot, kérlek. - feleltem s közben meg fogtam Dylan mind két kezét.
Dylan mosolyogva sóhajtott majd bólintott egyet.
Ajkaim ekkor széles vigyorba gördültek át.

Éppen a vacsorához készülünk, szokásosan Elenának segítek a terítésben, Dylan apukája már az asztalnál ül viszont Dylan még nem érkezett meg.
Elena oldalba lökött engem, arcomat felé szegeztem.
-Nem szólsz neki? - kérdezte mosolyogva.
Bólintottam egyet majd el indultam a lépcső irányába.
Meg álltam a szobánk ajtajánál majd kezemet a kilincsre helyeztem.
Már épp nyitottam volna ki az ajtót de valaki gyorsabb volt nálam.
Az ajtó erőteljesen ki nyitódott ami egyenesen az arcomba csapódott.
Kezemet a homlokomra helyeztem amit az imént az ajtó megütött.
-Basszus.. Jól vagy? - lépett oda mellém Dylan és kezeit az arcom köré fonta.
-Hát... aú.. - nevettem egy kínosat majd kezemet el emeltem az arcom elől.
Dylanre néztem, kinek aggodalmas arca az enyémet kezdte vizsgálni.
-Sajnálom.. - felelte Dylan.
-Nem, semmi baj.. Tényleg. - mosolyogtam rá.
Dylan meg fogta a kezemet és be húzott a szobába.
-Maradj itt. - felelte Dylan és ki sétált az ajtón.
Sóhajtottam egy nagyot és kezemet ismét a homlokomra emeltem.
-Nagyszerű... - feleltem halkan és közben helyet foglaltam az ágyon.
Sietős lépteket hallottam majd az ajtóban feltűnt Dylan, kezében egy elsősegély csomaggal.
-Ez most komoly? - nevettem el magam.
Dylan nem szólt semmit csak le ült mellém az ágyra.
-Dylan erre semmi szükség. - nevettem ismét és kezemet Dylanére helyeztem.
Dylan ekkor abba hagyta az elsősegély csomagban való keresgélést és tekintetét rám szegezte.
Egyik kezét lassan fel emelte és arcom bal oldalát kezdte vele lassan végig simítani.
-Nem akarlak bántani. - felelte lassan.
-Mondtam hogy semmi baj. - feleltem mosolyogva.
Dylan ekkor kezét el vette az arcomról, majd vissza tért az elsősegély csomagra.
Sóhajtottam egyet ismét és meg vártam hogy Dylan végre tegyen valamit.
Kis keresgélés után ki emelt belőle egy krémet, Dylan alaposan szemügyre vette azt.
-Ez jó lesz. - felelte miközben el kezdte le csavarni annak a tetejét.
Ujjait bele mártotta a krémbe, majd a homlokomat kezdte el vele be kenni.
-Ez hideg. - nevettem el magam ismét.
Dylan nem szólt semmit, csak kuncogott egyet majd folytatta a homlokom be kenését.
Nagyon koncentrál, ajkait össze szorította, szemeit le sem vette az említett pontról.
Haja csapzottan a szemébe lógott, kezein az erek ki türemkednek.
Dylan szemei ekkor hirtelen az én szemeimet kezdte vizslatni, észre vette ahogy alaposan szemügyre veszem arcát.
Ajkain egy kisebb vigyor jelent meg, majd kezét el vette a homlokomról.
Kezeit megdörzsölte, majd össze csukta az elsősegély csomagot.
-Le megyünk? - törtem meg a csendet.
Dylan nem szólt semmit, csak fel állt az ágyról majd meredten nézett rám.
Lassan fel álltam én is, és el indultunk a lépcső irányába.

Már az asztalnál ülünk, Elena és Dylan apukája egyből észre vette a hatalmas dudort a homlokomon.
Dylanre pillantottam, meredten bámulta az előtte heverő tányért amiből lassan eszegetett.
Elena és Dylan apukája nem szólt semmit.
Csendben vacsorázott mindenki.
-Öhm..- köszörülte meg a torkát Elena.
Fel néztem a tányéromból majd automatikusan Dylanre pillantottam.
Fel sem emelte a fejét, ugyan abban a pozícióban volt mint pár perccel ezelőtt.
Elenára pillantottam aki egyenesen az én szemeimbe nézett.
-Kértek desszertet? - kérdezte mosolyogva.
Dylan ekkor el tolta magát az asztaltól, majd egyenesen a lépcső felé vette az irányt.
Elena kerek szemekkel nézett rám, egy szót sem tudtam ki nyögni.
Fel álltam az asztaltól, majd el indultam Dylan után.
Ki nyitottam a szobánk ajtaját, Dylan az ágyon feküdt és a telefonját nyomkodta.
Nem szóltam semmit, csak oda sétáltam a ruhásszekrényhez és el kezdtem keresgélni egy pizsamát.
Keresgélés közben a kezem ügyébe akadt a nem rég vásárolt áttetsző fehérnemű amit Dylan ügyesen bele csempészett múltkor a kosaramba.
Mosolyogtam egyet majd el emeltem onnan és a fürdő felé sétáltam.
-Ugyan már... - suttogtam miközben magam mögött be csuktam a fürdőszoba ajtaját.
Le vettem magamról az összes ruhámat és be álltam a forró zuhany alá.
-Teljesen hülye vagyok.. - suttogtam tovább és közben kezeimet az arcom elé helyeztem.

Félve helyeztem kezemet a fürdőszoba kilincsére, lassan le nyomtam azt és el kezdtem ki nyitni.
Dylan még mindig az ágyon feküdt s közben a telefonját nyomkodta.
Bentebb sétáltam a szobában és vártam hogy Dylan végre észre vegyen.
Ott álltam egy szál fehérneműben ami teljesen átlátszott.
Dylan ekkor rám pillantott, először a szemembe nézett, majd szemei lassan el indultak fel fedezni a testem.
Erőt vettem magamon és lassú léptekkel indultam el Dylan felé.
Dylan maga mellé ejtette a telefonját majd szemei ismét az enyémet kezdték vizslatni.