A Rosszfiú

Veled Egy Este

Ma szombat van, legalább végre pihenhetek egy kicsit.
Kómásan kisétáltam a konyhába.
Anya épp a reggeli kávéját itta.
-Rach.. Beszélhetnénk? - kérdezte anya.
-Persze. - feleltem miközben bele kortyoltam a kávémba.
-Miért nem voltál szerdán iskolában? - kérdezte anya felvont szemöldökkel.
A mondat hallatán félre nyeltem a kávémat, nem mondhatom el neki hogy Dylannel voltam.
-Öhmm.. Reggel kicsit elaludtam, és így a többiek nélkülem mentek moziba.. - feleltem.
-És addig te hol voltál?
-Át mentem az egyik barátnőmhöz...-motyogtam.
-Szóval lett egy barátnőd? - kérdezte anya vigyorogva.
-Hát úgy tűnik igen.. - mondtam, és a csészémben lévő kávét figyeltem.
-Na és hogy hívják?
-Esther.. - feleltem.
-Ennek nagyon örülök.. Már megijedtem hogy netán azzal a tetovált sráccal lógsz.. - mondta anya nevetve.
Szuper.. Még jó hogy nem mondtam el neki az igazat..

Éppen anyáéknak segítek a pakolásban, már nagyjából minden el van rendezve, már csak egy pár apróság maradt hátra.
Jelenleg a virágokat pakolom ki az ablakomba.
Hallottam ahogy a telefonom pittyen egyet, oda léptem az ágyamhoz és kezembe vettem a telefonomat.
Esther írt egy üzenetet.
Meg kérdezte hogy nincs e kedvem elmenni ma vele bulizni.
Kissé elgondolkoztam rajta, végül is miért ne mehetnék.
Így legalább jobban össze barátkozhatok vele.

Ki szaladtam anyáékhoz hogy közöljem velük a hírt.
Anyáék arcán egy széles mosoly keletkezett, gondolkodás nélkül bele egyeztek. Szerintem ők is örülnek neki hogy végre lett egy barátom.
Anyáék mondták hogy ma vissza ugranak Forksba hogy elhozzanak egy pár ott maradt cuccot.
El kezdtem készülődni közben megbeszéltem Estherrel hogy hol és mikor találkozunk.
Ma egy kicsit csinosabban öltöztem fel.
Azért mégis csak buliba készülök.
Ki kerestem egy fekete passzos ruhát ami kissé a térdem fölé ért.
Hajamat ki vasaltam és az arcomra egy leheletnyi sminket helyeztem fel.
Mikor úgy gondoltam hogy készen állok, írtam egy üzenetet Esthernek.

El indultam a megbeszélt helyre, már délután négy óra van.
Már messziről láttam Esthert, épp a telefonját nyomkodta.
Oda léptem mellé, ekkor már Esther fel nézett a telefonjából.
Esther elkezdett vadul vigyorogni rám, majd nyakamba vetette magát.
-Úgy örülök hogy eljöttél. - mondta Esther mikor már abba hagyta az ölelést.
-Ugyan, örülök ha végre ki tudok mozdulni. - mosolyogtam vissza rá.
El indultunk Estherrel az egyik kis utcába, azt mondta nincs messze a buli.
-És egyébként kik is lesznek ott? - törtem meg a csendet egy kis szünet után.
-Hát mindenki. - felelte vigyorogva Esther.
-Mi az hogy mindenki?
-Az egész osztály ott lesz. - mondta.
-Akkor ez ilyen osztály buli féleség? - kérdeztem.
-Igen, nálunk ez az osztályban hagyomány, néha az egyikünk csinál egy jó kis házi bulit. Így legalább az osztály jobban össze kovácsolódik. - felelte Esther egy kis mosollyal az arcán.
-És ezen általában mindenki ott van? - kérdeztem.
-Hát, mondjuk úgy hogy igen, vétek lenne kihagynod egy ilyet. - mondta.

Pár perc séta és beszélgetés után meg érkeztünk a célhoz.
Úgy tűnik egy házibuliba érkeztünk.
Hangosan szólt a zene, már az utcáról is tisztán lehetett hallani.
Oda ment csak úgy nyüzsögtek az emberek, láttam egy pár ismerős arcot is, de egy jó párat nem ismertem.
Estherrel egy kicsit bentebb sétáltunk, rengeteg diák már most hulla részeg volt.
-Iszol valamit? - kérdezte Esther a fülemhez hajolva.
Bólintottam egyet mire Esther eltűnt a tömegben.
Helyet foglaltam egy széken és vártam hogy az újdonsült barátnőm vissza térjen hozzám.
-Rachel. - szólított valaki a bal oldalamon.
Oda néztem és megpillantottam Dylant aki éppen felém kezdett sétálni. Egy fekete nadrágot viselt, egy egyszerű fehér pólóval, vöröses haja ismét bele lógott a szemébe, annyira jól nézett ki..
-Hát te? - kérdezte Dylan mikor oda ért hozzám.
-Esther el hívott.. És te? Hogy hogy itt vagy? - kérdeztem.
-Ki nem hagynék egy jó kis bulit. - vigyorgott rám Dylan majd bele ivott a kis műanyag poharába.
-Nem megyünk egy kicsit félre? Itt alig hallak... - mondta Dylan mikor közelebb hajolt az arcomhoz.
Jobban szemügyre tudtam venni arcát, apró kis szeplők rendetlenkedtek az arca mind két oldalán, szemei mély zöldek, ajkában lévő piercing mellett még tátongott egy-két lyuk. Közelebbről még szexibb...
Nem szóltam semmit, csak fel álltam és követtem Dylant.
Egy kis séta után egy teraszra érkeztünk meg.
Itt legalább már halkabban szólt a zene, és alig voltak kint emberek.
Dylan elő vett egy doboz cigarettát, majd elő vett belőle egy szálat amit szépen lassan a szájába helyezett.
-Dylan.. - motyogtam.
Dylan kérdőn felém pillantott miközben a szájában lévő cigarettát próbálta meg gyújtani.
-Kérhetek egy szálat?..- kérdeztem kissé félénken.
Dylan mosolygott egyet majd a nadrágja zsebébe nyúlt hogy újra elő halássza a cigarettát.
-Nem jó ez hogy velem lógsz. - mondta Dylan mikor ki emeltem egy szálat a dobozból.
-Miért? - kérdeztem.
-Eddig tudtommal nem cigiztél. - vigyorodott el Dylan.
-Úgy döntöttem hogy fogok. - mosolyogtam rá majd a cigarettát a számba helyeztem.
Dylan nevetésbe tört ki.
-Azt ugye tudod hogy azt ott... Fordítva kell? - nevetett tovább Dylan majd a számba lévő cigarettára mutatott.
Ki kaptam a cigit a számból hogy szemügyre vegyem, aztán leesett.. Fordítva tettem be a cigit a számba.
Égett az egész arcom, Dylan meg már szinte fuldoklott a nevetéstől.
-Semmi baj, én is így kezdtem. - nevetett tovább Dylan.
-Csak.. Rád koncentráltam.. - motyogtam.
Dylan abba hagyta a nevetést, már csak mosolygott, mosolyogva szívott bele újra a cigarettába.

-Nem megyünk el inkább máshova? - kérdezte Dylan miközben eloltotta a cigaretta csikket.
-Esther már biztos keres engem.. - mondtam.
-Kit érdekel Esther? Hidd el nélküled is jól meg van. - felelte Dylan.
-És te? Te nem lennél meg nélkülem jól? - kérdeztem egy kis mosollyal az arcomon.
-Őszintén?.. Nem hinném.. Érdekes vagy. - felelte.
-Hogy érted?
-Olyan.. Érdekes lány vagy.. Jó lenne megismerni jobban. - mondta Dylan.
Dylannel egymásra kezdtünk mosolyogni, hosszasan..
-Akkor jössz? Vagy itt maradsz a kis barátnőddel?.- kérdezte Dylan és már el is indult a kijárat felé.
Gondolkodás nélkül Dylan után szaladtam.
Azt hiszem odabent egyre több az ember,alig lehetett mellettük elférni.
Dylan meg fogta a kezem hogy ne veszítsük el egymást.
Nagy nehezen át verekedtük magunkat a nagy tömegen, Dylan megállt a ház előtt és sóhajtott egy nagyot.
-Általában nem szoktak ilyen sokan lenni. - mondta egy nagy sóhajtás közepette.
-Tényleg nagyon sokan vannak. - mondtam, majd vissza néztem a nyüzsgő emberekre.
-Akkor mehetünk? - kérdezte Dylan.
-Igen de, hova is megyünk?
-Majd meglátod, ígérem tetszeni fog. - mosolygott rám Dylan.

Már elég régóta sétálunk, jelenleg egy erdő mellett haladunk.
Dylan már vagy tíz perce azt mondja hogy nincs messze.
-Ez lesz az! - mondta Dylan majd el indult egy kis ösvényen ami egyenesen az erdőbe vitt.
-Te ugye most nem akarsz engem megölni? - kérdeztem miközben át verekedtem magam egy hatalmas bokron.
-Megölni? Kár lenne érted. - mondta Dylan majd haladt is tovább.
Kis séta után megérkeztünk egy hatalmas sziklához, a sziklára fel mászva élénk tárult az egész város.
Sötét volt már, de még így is tisztán láttunk mindent.
Rengeteg apró kis fény pötty terjeszkedett el az egész városon.
-Ez csodás.. - akadt el a szavam.
-Mondtam hogy tetszeni fog. - mosolygott rám Dylan majd le ült a sziklára.
Így tettem én is, helyet foglaltam Dylan mellett és figyeltem az aránytalanul sorakozó fény pöttyöket.
Le néztem, iszonyat magasan vagyunk, nem lenne jó ha megcsúsznánk.
Dylan fel húzta a térdeit, majd karjait rá helyezte.
-Mesélhetnél magadról egy kicsit.. - mondta Dylan.
-Mit akarsz tudni rólam?
-Miért jöttetek ebbe a városba?
-Családi ügy.. Nem igazán szeretnék beszélni róla..
-Meddig? - kérdezte Dylan majd megtámaszkodott maga mögött.
-Igazából, semmi érdekes.. Csak a rokonok nem igazán szeretnek minket, és el intézték hogy kilakoltassanak minket. - feleltem.
-Hű.. És ezt miért volt ilyen nehéz elmondani? - kérdezte Dylan gúnyos hangon.
-Mondtam hogy nem érdekes, de te akkor is faggattál, szóval most örülj hogy elmondtam. - vágtam vissza Dylannek.
-Jól áll az idegesség. - mondta Dylan.
Hosszan elidőztem arcán, szinte lassítva láttam ahogy megnyalja a száját, ahogy szeme ide oda tekintget, alaposan végig mért engem.
-Miért nem hordod a többi piercingedet? - kérdeztem és az ajkait kezdtem bámulni.
-Mert nem akarom felsérteni az ajkaid...