A Rosszfiú

Csókolj Meg

Ismét a városban sétáltunk, ez a kis kikapcsolódás nagyon jól esett mind kettőnknek.
-Dylan. - mondtam.
-Igen? - kérdezte.
-Oda be kell mennünk. - mondtam és egy ruha bolt felé mutattam.
-Most komolyan? - sóhajtozott Dylan.
-Igen, gyere már. - feleltem majd meg fogtam Dylan kezét és húzni kezdtem.
-Egyáltalán mit szeretnél venni? - kérdezte.
-Hát azt még nem tudom. - feleltem, majd be léptünk a ruha boltba.
Hatalmas üzlet, és rengeteg a választék.
A női részlegre sétáltunk és nézelődni kezdtem.
-Ez jól állna. - mondta Dylan és ki emelt egy teljesen átlátszó hálóinget.
-Álmodj csak. - feleltem nevetve.
Tovább kezdtem nézelődni, egy piros felsőt emeltem ki, elég mély a kivágása.
Bele helyeztem a kosaramba és nézelődtem tovább.
Amúgy is nem sok ruhát hoztam magammal, így jól fog jönni egy pár új darab.
Át tértünk a fehérnemű részlegre, ki választottam egy fekete csipkés fehérnemű szettet.
-Mire készülsz? - kérdezte Dylan vigyorogva.
-Én? Semmire.. Csak vásárolok. - feleltem.
-Eddig tetszik. - mosolygott rám Dylan.
Mosolyogva megforgattam a szemeim és tovább folytattam a nézelődést.
Még ki választottam egy fekete trikót és egy pamut rövidnadrágot.
-Ennyi? - kérdezte Dylan.
-Azt hiszem. - feleltem és még egyszer vissza néztem az árukra.
Dylannel oda sétáltunk a kasszáshoz és ki fizettük a ruhákat.
-Ez nagyon csinos darab. - mondta a kasszás hölgy és fel emelte a teljesen átlátszó hálóinget.
Ez meg hogy került ide?...
-Dylan! - szóltam rá idegesen suttogva.
Dylan erre csak nevetni kezdett.
Égett az egész arcom, legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.
Ki sétáltunk az üzletből.
-Te nem vagy normális! - szóltam rá ismét Dylanre.
-Ne kapd már fel ennyire a vizet. - nevetett rám Dylan.
-Úgy sem fogom fel venni. - feleltem.
-Majd meglássuk. - vigyorgott rám Dylan.

Kis idő múlva "haza" tértünk.
Elena éppen a vacsorát készíti, Dylan apukája pedig valami sportcsatornát néz a nappaliban.
Dylannel köszöntünk nekik, majd el indultunk a szobánkba.
Le tettem a vásárolt ruhákat és le dőltem az ágyra.
-Na mi van? Talán elfáradtál? - kérdezte Dylan és le ült mellém az ágyra.
Nyögtem egyet a párnába, tényleg iszonyatosan elfáradtam.
-Most komolyan aludni akarsz? - kérdezte Dylan.
-Dylan... Már hét óra van.. - Nyögtem.
-És? - kérdezte.
-Mit akarsz még csinálni? - kérdeztem és fel emeltem a fejem a párnából.
-Mondjuk enni, aztán meg nézni egy jó filmet. - felelte.
-Elena mit főz? - kérdeztem.
-Menjünk nézzük meg. - felelte Dylan.
Nyöszörögve ki keltem az ágyból és el indultunk lefelé a lépcsőn.
Isteni illatok terjengtek az egész lakásban.
Be sétáltunk a konyhába ahol Elena már éppen megterített.
-Jól szórakoztatok? - kérdezte Elena mosolyogva.
-Igen, szuper volt. - feleltem és el meséltem neki mindent.
Dylan apukáját kezdtem figyelni, szintén mosolyogva hallgatta végig a mesémet.
Meg vacsoráztunk, mint egy kis család s közben nagyon jókat beszélgettünk együtt.
-Mit szólnátok ha holnap el mennénk valamerre? - kérdezte Dylan apukája.
-Mire gondolsz? - kérdezte Elena mosolyogva.
-Hmm.. Nem is tudom. - felelte Dylan apukája és kezét az állára helyezte.
-Mit szólnátok ha el mennénk vidámparkba? Vagy akár moziba? - kérdezte Dylan apukája.
-Apa, szerintem jobb lenne ha holnap csak pihennénk, nagyon fárasztó volt a mai nap. - mondta Dylan.
-Ugyan már, azért vagytok itt hogy jól érezzétek magatokat. - mondta Dylan apja és közben legyintett egyet.
-Drágám, a gyerekek két hétig nálunk lesznek, van időnk bőven programokat szervezni. - mondta Elena és kezét Dylan apukájára helyezte.
Dylan apukája rám nézett, aztán Dylanre.
-Jól van, rendben. - mosolygott ránk.
Folytattuk a vacsorázást.
Mikor a végére értünk Elena el mosogatta a tányérokat.
Dylannel fel siettünk a szobánkba.
-Szerintem el megyek zuhanyozni egyet. - mondtam.
-Megyek veled. - nevetett Dylan.
-Felejtsd is el. - nevettem rá vissza, majd ki választottam a pizsamámat és el indultam a fürdőszoba irányába.
Még a fürdőszobájuk is hatalmas, és csoda szép.
Nem is értem hogy két embernek minek ilyen hatalmas ház, ennyi szobával...
Le vetettem a ruháimat és be álltam a zuhanyzóba ahol jól eső forró vizet folyattam magamra.
Mikor végeztem magamra vettem a ma vásárolt ruháimat, a fekete trikót és a pamut rövidnadrágot.
Vissza sétáltam a szobánkba ahol már Dylan is elő készítette a pizsamáját.
-Akkor nézünk valami jó filmet? - kérdeztem Dylantol.
-Keress valamit, addig le fürdök. - felelte Dylan és már el is indult fürödni.
Be feküdtem a jó meleg ágyba és a távirányítót a kezembe vettem.
A filmeket kezdtem nézegetni, őszintén azt sem tudom hogy Dylan milyen filmet szeret.
Végül ki választottam egy horror filmet, remélem Dylan szereti a horrort.
Pár perc múlva Dylan már vissza is ért, felsőteste teljesen meztelen volt, haja vizes, alsótestét egy vékony kis rövidnadrág takarta.
Dylan a törölközőjével meg törölte a haját és el indult felém.
Le ült az ágy szélére és haját törölgetve nézte a film borítóját.
-Remélem szereted a horrort. - szólítottam meg.
-És te szereted? - kérdezte.
-Persze. - vágtam rá.
-Nem néztem volna ki belőled. - vigyorgott rám Dylan.
-Vicces vagy. - feleltem.
-De ha lehet ne bújj majd el a takaró alá. - felelte Dylan, arcán egy kis mosollyal.
-Ne aggódj miattam. - feleltem.
Dylan nevetett még egyet és be feküdt mellém az ágyba.
El helyezkedtünk és el indítottam a filmet.

Már legalább fél órája ment a film, éreztem ahogy Dylan keze hozzám ér. Olyan jó forró a bőre...
Közelebb merészkedtem hozzá.
Dylan felém fordult és kezét a hasamra helyezte.
Nem mertem megszólalni, sőt még levegőt sem mertem venni.
Dylan keze elindult, most már simogatja a hasamat.
Lassú, kör körös mozdulatokat végez a hasamon.
Dylan észre vette zavartságom, biztos voltam benne hogy az arcom olyan vörös mint a rák.
-Valami baj van? - kérdezte Dylan halkan.
Meg ráztam a fejem, és közben a takarót fel húztam egyenesen a nyakamig.
-Biztos? - kérdezte Dylan és fel könyökölt az ágyon.
Bólintottam egyet.
Dylan felém hajolt, mélyen egymás szemébe néztünk.
Éreztem ahogy a szívem egyre hevesebben ver, ahogy a pillangók a hasamban egyre jobban repkednek.
Szaporábban kezdtem venni a levegőt, a tenyerem izzadni kezdett.
-Aranyos vagy amikor zavarba hozlak. - felelte Dylan.
-Nem is vagyok zavarba. - motyogtam.
-Tényleg? - kérdezte Dylan és egyre közelebb hajolt hozzám.
Nem bírok neki ellenállni.... Lehetetlen...
Kissé fentebb emelkedtem a párnámról, most már csak pár centi választott el Dylantol.
Ajkaimat lassan közelítettem Dylan felé, majd iszonyú lassan ajkaimat rá tapasztottam Dylanére.
Dylan ajkai ekkor hevesen kezdték falni az én ajkaimat.
Kezei körbe fontak, egyre jobban szorított magához.
Éreztem rajta a megkönnyebbülést, ahogy jól esően csókolja ajkaimat.
Annyira hiányzott már a csókja....