A Rosszfiú

Játsszunk Kupidósat

Az iskola felé sietek, anya ma nem tudott be vinni az iskolába mert végre el kezdte az új munkáját.
Így egy kicsivel több időbe telik mire beérek.
Nagyjából egy jó fél órát gyalogolhattam.
Be értem az iskolába majd az órarendemet kezdtem tanulmányozni.
Az első órám testnevelés, kérném kéne útbaigazítást mivel nem tudom hogy merre van a tesiterem.
Meg pillantottam egy lányt, ha jól emlékszem ő az egyik osztálytársam.
-Szia, nem tudod véletlenül hogy merre van a tornaterem? - kérdeztem a lánytól aki nagyon bele volt merülve a telefonjába.
-Ohh, szia ne haragudj hogy nem vettelek észre. A tornaterem a folyósó végén balra található. - mondta a lány és kezé kinyújtva mutatta meg a helyes irányt.
-Köszönöm, te nem jössz?. - kérdeztem a lánytól.
-Éppen a barátommal veszekedek...kicsivel később én is be nézek.. - mondta a lány majd újra telefonját kezdte bámulni.
Bólintottam egyet, és már el is indultam a tornaterem felé.
Nagyon gyönyörű lány volt, és milyen szép hosszú a haja...
Kíváncsi vagyok min veszhetett össze a barátjával.
Be sétáltam a tornaterembe, mindenki a padon ült már.
Éppen csapatokat állítottak fel, úgy tűnik ma röplabdázni fogunk.
A testnevelés tanár azt mondta hogy ha nem szeretnénk akkor nem muszáj át öltözni, mivel ő nem igazán fog meg mozgatni minket.
Azt mondta hogy az óráin javarészt csak játszani fogunk és gyakorolni.
Néha pedig ha éppen jegyre van szükségünk le osztályoz valami egyszerű feladatot.
Pár perc múlva már meg is volt a csapatunk, a fiúk és lányok mind két csapatban vegyesen voltak.
Dylant kerestem szemeimmel, gondolom erre az órára nem jön be.

Már javában játszottunk amikor a tanár elkezdett nekem mondani valamit, nem igazán értettem hogy mit, a tanár túl messze volt tőlem a többiek pedig hangosan kiabáltak.
-Rachel! - kiáltott rám valaki, már készültem oda nézni amikor valaki elém állt és a felém haladó labdát vissza ütötte a túlsó oldalra.
Huh..majdnem fejen találtak..
Az illető aki megmentett még mindig előttem állt háttal.
Meg fordult hogy rám nézzen, és ekkor tisztult ki a kép.
Dylan állt velem szembe és vadul vigyorgott rám.
-Nem sokon múlott. - mondta Dylan majd egy kicsit távolabb ment.
-Köszönöm.. - motyogtam neki.
Dylen meg vonta a vállát és be kapcsolódott a játékba.

Véget ért a tesi óra, eléggé elfáradtam.
Éppen a folyosón sétálok, iszonyatosan kell már pisilnem.
Nagy nehezen megtaláltam a női mosdót, amint beléptem sírásra és szipogásra lettem figyelmes.
Oda léptem az egyik ajtóhoz és bekopogtam.
-Hé.. Minden rendben? - kérdeztem és fülemet az ajtóra helyeztem.
-Nem... - mondta az illető és tovább sírt.
-Gyere ki kérlek. - mondtam és közben próbáltam ki nyitni az ajtót. Be van zárkózva.
-Menj innen.. - mondta a lány sírva.
-Hát jó, akkor én itt le ülök és megvárom amíg magadtól ki nem jössz. - mondtam, majd le ültem az ajtóval szembe.
Pár perc múlva hallottam ahogy kattan a zár, majd az ajtó lassan ki nyílt.
Az a lány volt oda bent aki útbaigazított engem.
-Hát te vagy az? - kérdezte a lány, majd könnyeit törölgette a pulcsijával.
-Minden rendben? - kérdeztem és fel álltam.
-Nem.. Azt hiszem szakítani fogunk. - mondta a lány majd ismét sírni kezdett.
-Segíthetek valamiben? - kérdeztem és kezemet a lány vállára helyeztem.
-Ki szeretnék vele békülni.. De nem tudom hogy csináljam..- mondta a lány még mindig sírva.
A lány sarkon fordult és újra bezárta magát.
Valamit ki kell találnom...
Hogy lehet kibékíteni egy szerelmes párt?
Ki mentem a mosdóból és erősen törtem a fejem, mit tehetnék?
Sétáltam a folyosón amikor szembe jött velem Esther, ő volt az első lány aki szóba állt velem.
-Szia! Nem tudod esetleg hogy mivel tudnék kibékíteni egy szerelmes párt? - kérdeztem.
-Emma megint össze veszett a pasijával? - kérdezte Esther miközben könyékig eltűnt egy chipses zacskóban.
Bólintottam egyet.
-Öhm.. Nem tudom, mi lenne ha ide hívnád a pasit?
-Nem rossz ötlet. - mondtam majd vissza mentem a mosdóba.
-Hahó! - kiáltottam el magam.
Hallottam ahogy Emma szipog még egy kicsit majd kinyitotta az ajtót.
Emma kérdő tekintettel nézett rám.
-Nem tudnád ide hívni a barátod?
-Hát.. Nem is tudom.. Jó ötlet ez? .. - mondta Emma, majd kezébe vette a telefonját.
-Van egy tervem. - mosolyogtam Emmára.
Emma még pár percig nyomkodta a telefonját.
-Azt hiszem itt van.. De nem jöhet be az iskola területére és én nem szeretnék vele találkozni...-mondta.
-Ki megyek hozzá! - mondtam
Sietős léptekkel indultam el az iskola kijárata felé.
Meg álltam a kapuba majd nézelődni kezdtem.
Meg pillantottam egy srácot aki telefonját nyomkodta.
-Szia! - köszöntem oda a srácnak.
-Szia, te Emma barátnője vagy? - kérdezte a srác miközben eltette a telefonját.
-Igen, azt hiszem.. Valahogy ki kell békülnötök, Emma a mosdóban sír egyfolytában.
-Én ki szeretnék békülni vele, de úgy látom hogy ő nem.. - mondta a srác és a talajt kezdte bámulni.
-De, hidd el ki akar ő is békülni, de ehhez tenned kéne... Valami romantikusat.- mondtam a srácnak.
-Mégis mit tehetnék? Nem mehetek be az iskolátokba, ő pedig nem szeretne engem látni. Azt hiszem nagyon elszúrtam ezt az egészet.. - mondta a srác.
-Azért vagyok itt hogy segítsek! - feleltem.
-Mi a terved? - kérdezte a srác és egy kicsit felcsillant a szeme.
Kicsit arrébb vonultunk beszélgetni, egyszerűen nem tudtunk olyan tervet kitalálni ami bevállhatna.
-És mi lenne ha, vennél neki egy csokor virágot? - kérdeztem.
-Szerinted egy csokor virág miatt vissza jön hozzám- kérdezte a srác felvont szemöldökkel.
-És ha írnál neki egy levelet még mellé? Hogy mennyire szereted és hogy iskola után elvinnéd vacsorázni?
-Hát.. Emma tudja hogy nem vagyok ennyire romantikus alkat.. - mondta a srác.
-Attól még bevállhat.- feleltem neki.
A srác elő vette a pénztárcáját és a pénzét kezdte el számolgatni, amikor láttam rajta az idegességet kivettem a zsebemből némi pénzt és oda adtam neki.
A srác fel nézett rám a számolás közben és rám mosolygott.
-Komolyan? - kérdezte a srác mikor az én hozzá adott pénzem számolgatta.
Én csak bólintottam egyet.
-Azt hiszem keresek egy virágboltot. - mosolygott rám a srác.
-Én addig megvárlak itt. - mondtam.

Pár perc után végre megérkezett a srác egy hatalmas csokor virággal, a srác közelebb jött hozzám hogy oda adja a csokrot.
Alaposan szemügyre vettem, a csokor oldalára egy levél volt tűzve.
-Írtam neki egy levelet.. - motyogta a srác.
-Szuper, már megyek is!. - mondtam a srácnak és már el is szaladtam.
Futottam egyenesen a női mosdó felé.
-Emma! - kiáltottam mikor be értem.
Halkan nyílik a mosdó ajtaja és Emma könnyes szemekkel hajolt ki onnan.
-Ezt a párod küldte! - mondtam majd átnyújtottam a csokrot.
Emma a levelet kezdte olvasni majd szája elé kapta a kezét és sírásban tört ki.
-Szeret téged.. - motyogtam, majd Emma vállára helyeztem a kezem.
Emma rám nézett, majd a nyakamba borult.
-Köszönöm.. - mondta Emma és tovább sírt.
-Menj ki hozzá. - mondtam, majd Emma szemébe néztem.
Emma bólintott egyet és már el is szaladt.
Sóhajtottam egyet majd a földre csúsztam.
Meg csináltam....
Ki sétáltam a mosdóból majd elindultam a folyosón.
-Minden oké? - kérdezte valaki a hátam mögött.
Meg fordultam, Dylan állt velem szemben.
-Ahh.. Csak épp sikerült kibékítenem egy össze veszett párt.. - mondtam.
-Miért segítettél egyáltalán? - kérdezte Dylan felvont szemöldökkel.
-Mert én szeretek segíteni az embereknek.. - motyogtam.
Dylan rám mosolygott majd megrázta a fejét.
-Menjünk órára. - mondta és már el is indult.

Vége van a napnak, Dylannel az oldalamon sétálok ki a kapun.
Megpillantottam Emmát és a párját, éppen ölelkeznek..
Mind a ketten rám néztek mikor elhaladtunk mellettük.
Emma oda szaladt hozzam és szorosan megölelt.
-Köszönjük.. - motyogta a srác.
-Semmiség. - mondtam.
-Legközelebb ha te is össze veszel a pasiddal majd mi segítünk kibékülni. - mondta a srác mosolyogva és már el is indult Emmával az oldalán.
-Mi?! Neeem! Ő nem a barátom! - kiáltottam vissza.
Ekkor Dylan hangos nevetésben tört ki.
Szúrós szemekkel méregettem Dylant.
-Gyerünk. - csak ennyit mondott.
Mivel ma anya nem jött értem ezért Dylan úgy döntött hogy elkísér egy darabig.
-Holnap találkozunk. - mondta Dylan egy pár utcával odébb, és már el is indult a haza vezető úton
Én csak ott álltam és figyeltem távolodó alakját..