Álomból valóság ( Javítás alatt)

30.

2 héttel később:

- Hogy lehet az hogy nem tudják ki lőtte meg ?? Egy nem kicsit híres személyről beszélünk.. Akkor hívjon legközelebb ha megtudta ki volt .. más különben..- szakította meg a vonalat Yibo menedzsere  .. hát sokban különbözik Yiyi-től az egyszer biztos. Eléggé ideges de őszintén én se vagyok más helyzetben .. Tudom hogy nekem nem lenne szabad a babák miatt.. még mindig nem tudjuk hogy Yibo-t két héttel ezelőtt ki lőtte meg . Hála istennek azóta már jól van és itthon van velünk . Az kicsit aggaszt hogy ennyire " őriznek " minket , komolyan se éjjel se nappal nincs egy nyugodt pillanatom. Reggel arra ébredni hogy az udvaron vannak a rendőrök éjjel arra feküdni ..  Hála istennek hogy Yibo és én egy id ne együtt élünk , értem úgy hogy csak ketten .

Örülök hiszen vele lehetek akit szeretek anyáéknak se okozok problémát . A város távolabbi részén élünk ahol reményeink szerint kevesebben ismernek fel minket. Hogy miért is őriznek minket éjjel - nappal a rendőrök? Kérdésre a válasz : szerintük mivel itt alig vannak házak még kevesebb amiben laknak .. következettetésük szerint nem lenne senki aki segítene nekünk ha " baj " történik... Ebből jön az hogy itt vannak mert kell a védelmük számunkra.
- Nyugodj le  Zouh , nem tesz jót Xiao-nak  !- simitott végig gömbölyödő hasamon Yibo .
- Ne haragudj Xiao! - hajolt meg előttem Zouh..
- Semmi baj , erre nincsen szükség !- fel emelte fejét majd egy aprót bólintott . Yibo menedzsere Zouh a lövés után szerzett tudomást rólunk , éppen egy csókot váltottunk amikor belépett a kórterembe.. kellemes első találkozás igaz ?!

Furcsáltam hogy mennyire jól viselte a látottakat , nem egész úgy mint Yiyi .. Yibo elmondása szerint Zouh szemei olyanok mintha maga a világ szemei lennének.. nem egészen értem hogy ezzel mire akkart utalni . Zouh állítása az volt hogy Yibo azután hogy megismerkedett velem, elég nagy változáson ment keresztül .
- Ne idegeskedj Zouh ! Ne haragudj de nekünk most vizsgálatra kell mennünk. - segített fel az ágyról szerelmem.
- Veletek mennék ha nem bánjátok !- meglepődve hallottam de nem csak én hanem Yibo is , miért szeretne velünk jönni?!
- Miért akkarsz velünk jönni ?!- kérdezte Yibo furcsa hangon ..
- Egyrészt mert a menedzsered vagyok, másrészt mert nem tudhatjuk hogy történik e valami .. Jobb a védelem ..-
- Nem fog történni semmi!- fogott derekamra párom majd erősen magához húzott.

- Ha jönni akkarsz akkor te fogsz vezetni !- kell az a hatás szünet igaz édes.. imádom .
- Rendben . Készüljetek arra hogy a mai utazásotok mennyei lesz !!- már el is tűnt a szemünk elől  Zouh , mint egy gyerek .
- Jó fej!- jelentettem ki miközben lassan felhúztam a cipőt.. elég nehézkesen . A lányok egyre gyakrabban növekednek . A múltkori vizsgálat óta akkora lett a pocakom mint egy jól megérett sárgadinnye.. és ettől még csak nagyobb lesz . Jelenleg még kényelmesen alszom de mi lesz később , a hátfájás már így is kikészít .
- Örülök hogy ez a véleményed róla , valószínűleg ez kölcsönös . - lépet mögém Yibo .
- Ne aggódj minden rendben van és lesz !- húzta végig gerincen vonalán kezét majd lassan masszírozni kezdet.  Egyből megtalálja a fájó pontot.
- Köszönöm !- fordultam hátra s loptam egy gyors csókot édes ajkáról.

Meg se vártam reakcióját mint a nyúl ( amennyiben a nyúl ilyen állapotban így fut) vettem az irányt a kocsi felé.  Mintha valami elszállt volna a fejem mellett , majd hatalmas zaj . Yibo rögtön a földre rántott , ügyelve a hasamra . Mozgolódás van , a rendőrök fegyverekkel a kezükbe az erdőbe ozonlene.
- Most azzonal üljetek be a kocsiba!- tértem magamhoz Zouh idegesen hangjara .. már bent is voltam .. mi történt .. most .. engem most ..