Álomból valóság ( Javítás alatt)

33.

- Bocsáss meg kérlek hogy így elhúztalak magamal, szeretnék veled beszélgetni egy kicsit Yibo nélkül . Tudod tényleg nem mesélt rólad sokmindent , haragszom is ezért rá .. Nem értem hogy miért vágja el tőlünk magát ennyire , alig beszél már velünk.. - én se igazán értem , velem beszél de az teljesen más . A szüleivel is kellene beszélni hiszen még is a szülei.. Néhány szempontból igazán Lan Zhan tulajdonságai vannak . Nem szokott sokat társalogni néha van az amikor szívből mosolyog . Persze amikor mellettem van az teljesen más , olyankor ő más .. kicsit buta , csak ezt tudom mondani.
- Nem kell bocsánatot kérni , jó magam se értem miért nem szólt az egész helyzetről , állapotról. Egy nagyon kicsit talán megértem . Őszintén lehet hogy pont miattam nem szólt már aggódott. Miattam a reakcióm miatt. Úgy értem hogy kezdetben én nem akartam elmondani Yibo-nak hogy gyermeket várok ..- álltam meg egy pillanatra majd anyukájára néztem .

Kicsit olyan a tekintette mintha nem igazán hinné el azt amit az előbb mondtam .
- Ezt pontosan hogy érted?! Kifejtenéd jobban ?!- kérdezte érdeklődve.
- Amikor megtörtént azon az éjjelen én nem maradtam ott , eljöttem tőle . Kerültem őt , azután pedig hogy tudomást szereztem a gyermekről még jobban . Túl fiatal , sokat gondolkodtam azon hogy a jövőjét én fogom tönkre tenni .  Yibo majdnem mindig kiszúrta azt amikor ilyen gondolatok járnak a fejemben . Olyankor mindig megölelt szavaival pedig mindig megnyugtatott .- pirultam el , pár pillanattal később erős karok fonodtak körém.
- Olyan kis buta vagy ! Yibo téged választott nem mást . Szeret téged , lehet látni ahogy rád pillant. A kor pedig egyáltalán nem számít , nem vagy te öreg ! Szóval igaza van , boldognak kell lennetek , és kitartani egymás mellett. Na de gyere menjünk vissza kinézem abból a bolond fejéből hogy a saját anyjára is féltékeny lesz ..- nevete el magát hangosan Yibo anyukája , olyan szimpatikus.

Yibo ott állt ahol hagytuk idegesen dobolt a lábával , és tényleg féltékeny a saját anyukájára.. Féltékenység hercege ..
- Tudod édesanyád nem fog elrabolni!!- gyors léptekkel sietem hozzá , képtelen lettem volna ellenállni. A kezei ki voltak tárva csak is arra várt hogy mellkasához csapodjak.
- Vigyázz rá nagyon , hiszen egy kincs ez az ember !- ne legyél zavarba Xiao ..
- Igen ő az , egy kincs ! Az én kincsem !- fogott oldalamra Yibo .
- Ne álljunk írt egyhelyben , nem szeretném hogy megfázzatok.- lépet mellénk Yibo anyukája majd közénk állva mindkettőnk vállára fogott .  Fáradt vagyok , nem tudom hogy lettem egyik percről a másikra ilyen fáradt. Bár megszokhatam volna , az utóbbi időben sokszor megesik velem ..
Ahogy be értünk a házba Yibo is érzékelte hogy bizám nem fogom már sokáig talpon maradni..
- Anya most felmegyünk , Xiao-t enyhén ki fagyasztótta az út és az események . Később majd le jövök és készítek valami vacsorát neki .- simitott végig gerincem mentén az én hősöm .
- Remélem nem probléma , hiszen olyan sokat készült..!- néztem rá mosolyogva a kedves asszonyra .
- Dehogy is próbléma , kis buta . Irány pihenni ! Össze készítek majd én valamit neked Yibo csak le kell majd jönnöd érte !- mosollyal díjaztam kedves gesztusát .

..

- Milyen sokat nőttek az én kis hercegnőim!! Sajnálom drágaságaim hogy nem kevés időt tudtam veletek foglalkozni . - feküdt mellém az ágyra Yibo . Pólomat lassan felhúzta mellemig majd végig csókolt hasamon , ráz a hideg és csikizz. Kezemet gyorsan szám elé kaptam a végén még azt fogja hinni hogy kinevettem ..
- Végre nevetni látom az anyut , bár nagyon remélem hogy nem én vagyok a nevetés főbb tárgya . - nyomta száját kicsit erősebben hasamra majd rám nézet azokal a szemekkel.. miért kezdte el fújni a levegőt..miért pont a hasamon.. Ez jobban csikizz , valaki állítsa le .. Nem bírom tovább kezeim mellém zuhantak majd hatalmas nevetéssben törtem ki .
- Köszönöm lányok ! Anya miattatok ragyog ennyire , a szemem képtelen betelni a látványával .. - magasodot felém szerelmem , persze hogy számat vette célba . Szemünket képtelen vagyunk levenni egymásról , olyan gyönyörűek a szemei .. Elvált tőlem majd lejjebb kúszott , na nem így játszunk. Követem tettét majd egy figyelmetlen pillanatában szájára hajoltam. Meglepődött.

Aggódtam azért hogy Yibo édesapja hogyan fog rám a lányokra és minden egyénre reagálni. Nem tudom miért féltem amikor az egyik világ legkedvesebb emberével találkoztam . Ez az egész helyzet annyira álomszerű ..