Álomból valóság ( Javítás alatt)

1.

- Köszönöm a kemény munkát !- hajoltam meg a stábtagok előtt . Hát ez a mai nap nem volt olyan könnyű , az eddig legnehezebb nap volt. Tegnap nem tudtam rendesen aludni , nagyrészt egész éjjel ébren voltam . Ahogy közeledik az az időpont.. még jó hogy a világ nem tudja a ' kis ' titkot . Viszont ez a titkolózás nagyon megnehezíti a napjaimat . Főleg most hogy jelenleg a stábbal és a színészekkel szállodában vagyunk. Mivel a helyszínek között utazni kell ezzel spórol az ember .

Nehezebb így hiszen nincsen külön szállodai szobám . Úgy osztottak be minket hogy én Yibo-val vagyok egy szobában , aki Lan Zhant alakítja . A rendező szerint így jobb hiszen legalább többet tudunk gyakorolni . Igazat adok neki de közben.. Alfa . Érzem azt a vonzalmat amit mellette szerintem minden más omega . Ez sajnos elkerülhetetlen..

Azért örülök hogy ő nem vett észre semmit, de azért félek.. Igaz a forgatásnak nemsokára vége amit kicsit sajnálok. Ez idő alatt nagyon megszerettem a többieket. Valószínűleg sok színész társamal fogom tartani a kapcsolatot . Szeretném Yibot is a baráti körömben tartani , csak .. Annyira más mint a többiek...

Hogy őszinte legyek amikor először megláttam őt mit Lan Zhan .. A szívem kihagyott egy ütemet , annyira gyönyörű volt .

Elképesztően illik rá ez a szerep amikor pedig elkezdte a színészi játékát . A szavam is elállt , mindenki csak tátott szájjal figyelte . Ahogyan én is , örülök hogy vele össze hozott a sors ..
Viszont gyorsan vissza kell érnem a lakókocsiba , érzem hogy ha nem ülök le nem maradok sokáig talpon . Ez a nap tényleg kimerítette nem ettem sokat és érzem már a hiányát .

- Vigyázz !- hallottam meg mögöttem egy aggódó hangot , Yibo . Persze későn szólt már a földön voltam . Ez nem is olyan nagy baj viszont az hogy képtelen vagyok felállni az az . Ez most komoly Xiao ..csak eddig birtad? Volt hogy két napig bírtam étel nélkül mire felhagyott az erőm..
- Jól vagy ?- kérdezte Yibo lágy hangon mellém érve , istene az a hang .
- Semmi bajom ! - mondtam és azért megpróbáltam magamat feltolni a földről. Hát nem sikerült , most mennyire égettem már magamat .
- Xiao !- hallom meg a többiek aggódó hangját, már csak ez kellett .

Most a többieknek aggódalmat okozok , nem szeretném hogy azt higgyék bajom van .
- Segítek felállni!- mondta Yibo és már fel is húzott a földről , persze csak a segítségével vagyok képes megállni a lábamon.
- Vissza kísérlek !- mondta és már el is indultunk a lakókocsi felé . Fél úton járunk és egy szót se váltottunk azóta hogy ...
- Xiao !!- futott felém a menedzserem Yiyi .
- Mi történt ? Jól vagy ? A gyógyszert bevetted ?- tette fel a sok kérdést majd nagy levegőt vett és kifújta.

- Yiyi ! Semmi bajom csak kimerült vagyok !- mondtam mosolyogva a barátomnak .
- Gyógyszer ? Beteg vagy ?- kérdezte Yibo aggódva, azért Yiyi kicsit elszólta most magát.
- Ne aggódj , nem vagyok beteg . Csak jobban kell figyelnem a testemre .- mondtam és Yiyi átvett Yibotól .
- Köszönöm hogy eddig figyeltél rá ! Most mi akkor megyünk !- mondta Yiyi és elindultunk , végre újra helyre állt a szívem üteme .
- Látod ezért mondom hogy mindig figyelj magadra !- mondta Yiyi és a fejemre pöckölt .
- Tudom tudom , ne haragudj !- mondtam, érjen magamon meg mindig Yibo tekintetét . Lassan hátra fordultam és úgy mint Wuxian bolond módjára rá mosolyogtam .