Álomból valóság ( Javítás alatt)

20.

Idő ugrás:

- Magyarázatot szeretnék!- állt elém Yibo , én azonban kikerültem és szaladtam egyenesen a mosdóba. Azóta egyáltalán nem lett jobb az elmúlt egy hétben folyton ez ment .. mindent amit be viszek az vissza köszön ..
Tudom hogy ebben az állapotban ez teljesen normális .. A testem mindig is gyengébb volt és most még jobban az . Tisztábban vagyok azzal hogy nem hajszolhatom magamat túl , mivel ez már nem csak az éppségemet veszélyeztetné. A forgatásból már csak két hetet kell kibírnom ebben az állapotban . Jelenleg segít az hogy Yiyi engedte hogy nála maradjak addig is.. közben pedig mardos a lelkiismeret hogy Yibo ... Hogy Yibo aki semmi rosszat nem tett ezt kapja tőlem . Viszont akkor is ez a helyes , akárhányszor erre a gondolatra jutok .. Mindig az van a szemem előtt hogy Yibo élete és színészi karrierje fontosabb..

- Xiao ! Állj már meg !- kezemre fogott .
- Engedj el ! - kezem félig a szám előtt van hiszen a mosdóba még mindig képtelen voltam eljutni.  Valahogy nem tudom hogyan de sikerült a szorításából kiszabadulnom és sietem a legközelebbi mosdóba. Nem figyeltem hogy jön e utánam vagy sem , a mosdóba be érve az ajtót rögtön magamra zártam . Gyorsan a wc felé emeltem a fejemet majd mindent ki engedtem magamból .
- Most azonnal nyisd ki az ajtót! Hallod !-  dörömbölt az ajtó túl oldalán Yibo .. nem mintha lenne választásom hiszen csak egy kijárat van ..  Lassan oldalra fordítottam a zárat mire az ajtó ki csapódott , majd erős karokat éreztem magamon.
- Engedj el !- lassan már könyörögve mondtam neki , persze az egyik felem teljesen mást akkar . Azt szeretné ha ezek az erős kezek nem eresztenék el .

- Baj van ? Azonnal hívok orvost!- engedett volna el és indult is volna , viszont most én akadályoztam . Nem engedtem el.
- Semmi bajom ! Tényleg!  Valószínűleg csak valami olyat ettem amit nem bír a gyomrom . Látod már jobban is vagyok . Nincs szükségem orvosra !- néztem gyönyörű szemeibe és próbáltam jobb belátásra bírni . Tudom hogy nem hisz nekem de azért egy próbát még megért.
- Rendben ! Most akkor beszélj. Tudom hogy ma már nincs több felvételed .  Be akarsz ülni valahová vagy inkább itt a padoknál ?!- kérdezte mire a pad felé néztem ő pedig lágyan bólintott . Semmi kedvem nincsen ehhez...
- Maradjunk itt nemsokára megyek Yiyi-vel vásárolni . - mintha egy pillanatra düh csillant volna gyönyörű szemeibe.
- Öltözűnk át aztán itt találkozunk !- gyengéden bólintottam .

***

- Már azt hittem hogy egész nap ebben a ruhában akkarsz lenni !- mosolygott Lola majd le vette a parókámat. Egyébként ő a ruha és a smink felelős . Nem ismerjük olyan rég óta egymást de vele is barátok lettünk.
- Eltaláltad. Ebben akkarok meghalni!- nevetem majd hátra dőltem a fodrász székben.
- Olyan más vagy Xiao ! Sápadtabb vagy de közben mégis ragyogsz .. És végre hiztál!- ..
- Én ?!- lepődve kérdeztem vissza , hogy őszinte legyek nem igazán szoktam magamat a tükörbe figyelni ..
- Igen a hasadon látszik !- gyorsan oda kaptam a kezemet . Ő csak tovább mosolygott engem pedig kezdett ellepni a pánik . Tudtam hogy látszódni fog a terhességem csak nem gondoltam hogy ennyire hamar ..

- Egyél és vigyázz magatokra!- nézet rám Lola én pedig csak bólintottam aztán pár perc múlva olyan lettem mint egy jéghegy.
- Miről besz ...- nem tudtam befejezni a mondatot.. nem megy ..
- Tudod van egy bátyám aki omega .. nála ugyan ezek a tünetek és jelek voltak kezdetekben. - nehéz szemembe mosolyogva engem pedig kezd egyre jobban elhagyni az erőm..
- Hey , Xiao ! Nyugodj meg . Nálam biztonságban van a titkod . - ettől én egyáltalán nem nyugodtam meg... Honnan tudja hogy omega vagyok ..
- Mellesleg ki az apuka ?!- boldogan kérdezte én csak össze húztam magamat .
- Jaj ne haragudj ! Nem akartalak ezzel megbántani !- ölelt meg én pedig viszonoztam .