Álomból valóság ( Javítás alatt)

7.

- Yiyi! - szóltam rá vöröslő fejel az előttem lévő idegesítő személyre. Most komolyan miért kell még mindig ezen rágódnia . Azóta nem hagy békén Yiboval , a végén még elfogja szólni a titkom. Valahogy le kellene állítani őt..
- Ma lesz egy interjú , délután !- mondta a menedzserem a naptárat felolvasva.
- Rendben , mivel csak holnap lesz forgatás azt gondoltam megnézem ma a helyszínt. - gondolkodtam el . A forgatásból kevesebb mint két hét van szóval szeretném ezt kihasználni . Amúgy de mindig adódik ilyen esély , hogy ennyire csodálatos helyeken járhatók. Főleg úgy hogy itt nincs annyi ember elképesztően nyugodt ez az egész hely.

- Szerintem jó ötlet ! Akkor össze készítek egy kis kaját magunknak!- mondta Yiyi.
- Szeretnék egyedül menni ! Tudod azért rád is rád fér a pihenés , hiszen az elmúlt napokban sokat dolgoztál. - mondtam a lánynak. Ezek után mindig igazat ad nekem , csak a munkát kell felhozni és ő bele megy mindenbe.
- Nem akarlak egyedül elengedni.- mondta és fejét kezdte masszírozni.
- Ne aggódj értem folyton ! Tudod hogy egyedül is képes vagyok vigyázni magamra .- mondtam mosolyogva.
- Biztos csak félre halottam! - mondta röhögve , hmm érdekes.
- Igen is komolyan mondtam !- jelentettem ki duzzogva .

- Xiao , te a saját lábadban is képes vagy elesni ! Vegyük példának a múltkori estett, ha Yibo nem lett volna ott bajod eset volna .- az nem is az én hibám volt , az úton volt egy óriási csupasz csiga komolyan lehetett úgy 15 cm .. nem is volt az még 20 is . A lényeg hogy nem kicsit ilyedtem meg amikor rá tapostam.. istenem hogy mennyire gusztustalan egy állat.. Mi a fenének kell ilyen lénynel léteznie egyáltalán..  Vissza térve a sztorira annyira megijedtem hogy hátra ujrottam. Valahogy a földre való le étkezésem nem sikerült , igen itt botlotam  a saját lábamba .

Itt jön képbe Yibo akinek sikerült elkapnia persze együtt estünk a földre . Egy ideig úgy voltunk mire észleltem hogy bizám nem vagyunk egyedül , mégis olyan jó volt azon a mellkason lenni ....
- Figyelsz arra amit mondok ?!- kérdezte Yiyi megcsipve az arcomat .
Kezemet rögtön a fájó pontra helyeztem és kezdődött a színészi játék.
- Ez fáj ? Miért kellett  megcsipni ?! Mindig csak fájdalmat okozó!- mondtam mű könnyekel . Na jó alapján én nem vagyok ilyen ember de tényleg egyedül akkarok lenni . Nem mindig adatik meg számomra az hogy egyedül legyek .
- Persze megint ezt a veted be ... Jól van menj. De ha 2 órán belül nem jössz vissza .. mindenkit utánad küldök. - mondta mire magamhoz öleltem.

- Megegyeztünk ! Akkor két óra múlva !- mondtam és már szaladtam is el , félek hogy ha tovább maradtam volna akkor nem enged majd el . Nem mintha az engedélye kellene csak hát mégis .. Néha félek tőle olyan mintha a második anyám lenne .. Csak hát vele annyi a probléma hogy bármi is történik velem akkor mindenkinek elmondja.. .