Álomból valóság ( Javítás alatt)

12.

Nem elég hogy a szívem zakatolássával is meg kell küzdenem . Amit ő váltot ki belőlem egyénenként..! Most még azon is törni kell a fejemet hogy az előbb miért volt olyan .... Magának való. Nem is , inkább csalódott és szomorú volt . Nem értem én őt .. Annyira más volt az elmúlt napokban . Én egy vagány önfejű embernek ismertem meg még két éve. Azóta mintha ezzel a jelemei háttérbe szorultak volna .. mintha öntudatra ébredt volna . Vagy inkább elnyomja a valódi lényt ...nem tudom olyan felnőtt .. vagyis hogy mondjam nem az a gyerekes viselkedő ember aki mindig meg nevetett . Csak beszélek itt össze vissza , kicsit aggaszt hogy miért lett ez a változás hirtelen. Nem mintha nem tetszene így is ugyan úgy ..

Hirtelen szám elé kaptam a kezemet , az érintés fel idézte azt a csókot. A csókot amit ott az erdőben kaptam .. Méz édes csók miközben a keze az oldalamon pihent . Közben persze tudom hogy ez csak az alfája volt semmi több .. egyszer ki tudtam legalább élvezni ezt a közelségét.  Többször biztosan nem lesz részem benne .
- Xiao ! Gyere vacsora van!- hallottam meg a konyha felől mély hangját . Le tettem a párnát a kezemből , ami amúgy nem tudom hogy hogy került oda .. Ahogy a folyosón sétálok enyhén enyhén éget szagot vélek felfedezni .  Rögtön gyorsabb fokozatra kapcsoltam. 

Egy elég vicces kép fogadott. Yibo ott állt egy oroszlános kötényben , kezében pedig egy fakanál . A tűzhely tele volt edényel amiből az éget étel füstje száldogált .  A konyha pulton pedig ott hevert egy étel futáros szatyor.  Nem bírtam tovább ezt a látványt , hatalmas röhögésben törtem ki .
- Most miért nevetsz ? - kérdezte sértődött hangon .
- Semmin ! Mi történt?- kérdeztem könnyeimet törölve .
- Ne nevess! A főzés nem az erősségem !- mondta és tarkoját vakargatni kezdte .  Nem megy képtelen vagyok megállni hogy ne nevess rajta . Most már a hasamat is fogom a nagy nevetésben . Tehát nem tökéletes.

- Ennyire vicces számodra ? Rendben , hadd segítsek akkor rajtad !- mondta Yibo majd hirtelen éreztem meg magam mellett azt a mámorito illatot. Tessék ezért nem szabad be csukni a szemünket ha .. Ez a fenyő illat mely lassan ellepi a..  Hirtelen megéreztem kezét a csípőmnél az arcom rögtön elkezdett égni  a nevetéstől  . Az érzékeny pontomon kezdett el csikizni  bárhogy is próbálok kitörni  , az erős kezei ezt nem engedik.
-Yiboh elégh ! - mondtam két nevetés közben .. Enyhült a szorítás majd végül elengedett én pedig végre fel lélegezhetem .
- Édes a nevetésed ! - mondta a fiatalabb a fülembe súgva majd elhaladt mellettem . Kezemet rögtön az említett részemhez kaptam ... Ez mégis mi volt .?!

- Mit ...- nem mertem meg kérdezni , a pulthoz érve a szatyorból elkezdte kiszedni az ételt.
- Gyere egyél ! A kórházban nem étkeztél rendesen!- mondta  majd az egyik tányéra óriási étel adagot szeder ki . Ez szép és jó de én ezt biztos hogy képtelen leszek megenni , legfeljebb a negyedét .. na annyit talán képes leszek megenni.

- Egyél még! - mondta Yibo , mintha anyámat hallanám. Biztos vagyok benne hogy amúgy anyu mondta , hogy ennyire belőlem kell tömni a kaját. Nem bírom többet enni , és amúgy is át léptem a határom így is több mint a felét megettem.
- Nem bírok többet enni ! Kérlek ne erőltesd rám !- mondtam majd gyermekien rá néztem. Úgy hiszem sikerül elérnem a célom . Bólintott majd felállt és a tányéromért nyúlt , közelebb húztam az említett tárgyat magamhoz .
- Tehát még is éhes vagy !-? - kérdezte vagy nem is inkább mondta gonosz mosollyal .
- Nem csak nem szeretem hogy ha kiszolgálnak ! - mondtam és megfogtam a tányérom szélét.
- Pihened kell ! Másrészt ez az én hazám és te itt egy vendég vagy jelenleg . Szóval nem kell azt tenned amit otthon szoktál ..  Amúgy meg fordított helyzetben te ugyan ezt tennéd..! - mondjam majd erős mozdulattal elvete a tányért előlem .

- Most irány piheni!- mondja , azt hiszi hogy gyerek vagyok .. miért vannak velem mindenki így . Főleg ő ,.. úgy hogy Yibo azért sokkal fiatalabb nálam  , nem kellene ..
- Nem vagyok se gyerek , se öreg se terhes ! Kérlek ne   kezelj úgy mint a többiek !- mondtam majd színlelve a sértettet vissza vonultam az ideiglenes szobámba.  Az este további részét festéssel töltöttem . A szobába volt egy csomó rajzos cucc , unatkoztam és elfoglaltam magam . Igaz hogy kérdezés nélkül használt ami illetlen ... Majd holnap bocsánatot kérek ..