Álomból valóság ( Javítás alatt)

48.

- Miért aggódsz drágám? Eddig te tartotad a lelket bennem hogy nem lesz baj a barátaink lesznek... Miért remegsz ennyire ?- azért mert félek.. nem gondoltam abba bele hogy ez azért egy kicsit nyíltabb rendezvény..
- Az emberek miatt?- egyből bólintottam.
Mi lesz ha ott is úgy fognak rám nézni.. más amikor az ember online beszél mint amikor élőben.. látni fogják a sérüléseket és mi van ha elítélnek..
- Miért áltál meg ? Ez nem az a hely ?-  pedig a gps is  mutatja hogy nem vagyunk jó helyen .
- Figyelj ! Azért álltam meg mert az imádott emberen halálra aggódja magát amit a kicsik is éreznek. Figyelj ha úgy érzed hogy nem vagy képes akkor haza mehetünk.- simitott lágyan nyakamra. Az nem lehetséges mert Yiyi már vár minket és a többiek is , ott akkarok lenni .
- Félek mert mi van ha tudomást szereznek arról hogy mi volt a gyerekek születése után ... Ha mellettem vagy tudom hogy nem lesz baj. - húztam kezét ajkamhoz majd puszit nyomtam rá.
- Jól tudod hogy végig ott fogok melletted állni te gyagya!- hihi igen ezzel tisztában vagyok .

...

- Bocsi a késes miatt volt egy kis technikai malőr..- az a nyakra csók nem kellett volna .. helye maradt .
- Azt látom..- ne nevessen ennyire láthatóan, így is zavarban vagyok.
- Többiek merre? - kihalt minden.
- Hála a fotósok elmentek a többiek pedig már bent vannak.- ennyi nyugatunk lesz .
- Végig aggódtad az egész utat igaz?- túl jól ismer az a baj .
- .. Igen .. haha nem hittem volna hogy ennyire magába szippant az aggodalom. Otthon még nem volt semmi baj  most pedig ..- remegek mint egy nyárfa levél.
- Hmm tudom mennyire nehéz mivel ilyen kevés idő alatt nagyon sok mindenen mentél keresztül. Azonban garantálom hogy akik odabent vannak egy rossz gondolat sincsen bennük. Amíg vártunk beszélgetünk.. mindenki aggódott érted hiszen tudják milyen vagy . Szeretnek titeket. - fordult Yibo felé aki éppen a kicsik ruháját igazította.
- Az biztos hogy a párod nem igazán agyas de mindennél jobban szeret titeket. Bármit megadna azért hogy boldog legyél ! Példának pont jó ez az összejövetel.. jól tudod hogy ő mennyire utálja ezeket. - haha igaz az első találkozásunk a műsor után pont egy ilyen helyen volt.. igazából nem beszéltem sokat vele mert egyik pillanatban láttam a másikban pedig már hűlt helye volt .
- Nincsen meleg .. Menjünk inkább be !-...

...

- Előre megyünk, szólok a többieknek hogy legyenek hallkan a babák miatt .- vissza kellene fordulnom.. tudom hogy Yibo nem ellenezné ezt a cselekedetem.
- Figyelj , édesem ! Nem kell sokáig itt lennünk köszönünk és ha úgy érzed rögtön haza mehetünk utána. Rendben ?- gyengéden végig simitott gerincem oldalán .
- Tudod jól hogy az érzékeny pontom.. - nem szeretem amikor ilyen helyen így érint meg .
- Igen éppen ezért csináltam , így másra figyelsz. - igen így még rosszabb dolog kezd majd el járni az agyam .
- Ez nem ...-..
- Nyílik az ajtó , nagy levegő babám!- utálom az ilyen erős fényeket, baj lesz .