Álomból valóság ( Javítás alatt)

35.

- Gyere arébb , nem biztonságos most mellette lenned..! - ott akkarok lenni mellette , biztosan le fog nyugodni.
- Zouh , engedj el kérlek ! Nem lesz semmi baj , tudod hogy nem bántana engem !- fordultam felé , Yibo-ra nézet majd vissza rám . Aprót bólintott és elengedett .
- Yibo ! Nézz rám ! - léptem lassan él , idegessen fordult felém az arca annyira más . Mintha egy vadállat lenne velem szemben ..
- Nézd , minden rendben van velem . Látod ?! - fordultam körbe előtte , arca kezdet újra normalizálódni .
- Kérlek.. ne haragudj rám én csak ..- lépet hátrébb tőlem ..
- Semmi baj , nem csináltál semmi rosszat ! Minden rendben van .- közeledtem felé majd át öleltem .
- Ha teljesen le nyugodtál akkor tovább indulhatunk .- teste kezdet egyre jobban elágyulni úgy tűnik hatnak rá a szavaim .Yibo pár perccel később elengedett majd tovább indultunk a kihallgato felé..

Szívfacsaró volt az a látvány ami odabent fogadott minket , egy idős úr meg bilincselve ült az asztalnál. Arca boldog volt , mosolygott olyan nyugodt volt képtelen vagyok elképzelni hogy ő volt az ..
- Jó napot ! Neo vagyok a kollégám Tei éppen az urat hallgatja ki . Akkarják hallani ?!- kérdezte a fiatal rendőr , egyszerre bólintottunk . Az ablak elé lépet majd meg nyomot egy apró gombot .
- Tudja fiatal ember én már az életem utolsó szakaszába léptem már mindegy nekem hogy mi lesz a sorsom . - a hangja annyira kedves .
- Képtelen vagyok szomorúnak látni a kisunokámat .. az az ember Yibo mellett.. Tudja tartja a mondás , egy embernek két élete van . Az életünk felénél döbbenünk rá arra hogy egy életünk van .. onnan kezdődik a második. - elég furcsa gondolkodása van de nagyjából értem hogy mint mond .
- Ki kell használni azt az egyetlen életet. Yibo élete is ilyen , ha a mellette lévő személy eltűne akkor az unokám boldog lenne .. ők is boldogak lehetnének .. - most viszont próbálom értelmezni hogy mit mond .

Ahogy ezt értelmezni tudom azt mondja hogy a legjobb az lenne ha nem lennék Yibo mellett .
- Szóval maga szerint megoldás lett volna híg, megöli Xiao Zhan -t ? - az idős úr arcán olyan rémület futott végig aztán pedig a megbánás jelei.
- Yibo mellett az a férfi Xiao Zhan? - kérdezte remegő hanggal .
- Maga szerint ? Azt mondja hogy nem is tudta hogy Mr. Yibo kivel van milyen kapcsolatban?! .. Mégis képes lett volna megölni . Ez egy kicsit különös.. Ha nem Yibo volt a kiszemelt akkor mégis miért önt támadta meg ?!- lehet csak ..
- Ha Yibo nem lehet az unokámé akkor másé se legyen !- Yibo rá szorított csuklomra majd az ajtó felé kezdett húzni .
- Elég volt ennyit hallanom .. Menjünk haza édesem , nem akkarlak kitenni ennek mégegyszer ..- arcára simitottam majd apró csókot nyomtam szája szélére .
- Menjünk!- léptem mellé , rögtön derekamra fogott.

...

- Szeretnél filmet nézni vagy valamit vacsorázni ?!- amióta vissza értünk folyamatosan ilyen . Úgy értem folyamatosan mellettem van mindent kivesz a kezemből és kérdezgett..
Elhiszem hogy félt és aggódik de már minden rendben van , nincs szükség a felesleges aggodalomra .
- Rendben vagyok , Drágám ! Ne agyalj azon amit az öreg úr mondott. Itt vagyok melletted te pedig mellettem. Ez nem fog változni !- húztam magam mellé a kanapéra.
- Rendeljünk valami vacsorát es nézünk egy filmet .- csókoltam homlokára.
- Biztosan ezt akkarod, édes ?!- igen , nem értem hogy miért kér.. miért kezdte el simogatni a belső combom..
- Yiboh.. mégis mit csinálsz?!- fordultam felé .
- Csak örömöt okozom a szerelmemnek!- csúszott ágyékomra keze , annyira kívánom.