Álomból valóság ( Javítás alatt)

29. karácsonyi kiadás

- Anyu teljesen rendben vagyok , a lányok nyugodtak nem úgy mint éjjel .. mégis hogy tudják mindig megtalálni azt az időpontot amikor éppen lépek át az álmok útjára.- óriási hasamra simitok gyengéden , nem lenne jó a lányokat most felébreszteni.
- Nem tudom milyen őszintén szívem , te egy nagyon nyugodt kisbaba voltál. Örültem is neki , csak az utolsó hónapban jött elő az hogy képtelen voltam aludni. - simitott lágyan fejemre .
- Viszont te újszülöttnek és kisgyereknek is csendes voltál. Szóval a lányok biztos hogy ezt a mozgékonyságot az apjuktól örökölték !- az biztos Yibo anyukája mesélte hogy gyereknek milyen is volt .. mit mondjak . Nem tudom az anyukája hogy bírta ki a hiperaktív minden iránt kíváncsi kisfiút. Nehezen de pont ezért olyan különleges az én szerelmem.
- Az biztos , Yibo nagyon rossz gyerek volt az anyukája szerint. - kuncogva álltam fel a székből.
- Jó ha a salátát össze vágom ?!-  tudom hogy mi a válasza de ismer már engem .
- Bármit mondok úgy is ellene teszel , ülj le és akkor csinálhatod!- ..
- Igen is !- tisztelegj
- Bolond gyerek! - az vagyok de az ő bolond gyereke.

- Egyébként Yibo hol van , bár apád sincs itthon ami kicsit különös .- ha jól tudom anya ajándékát most szerzik be , vagyis csak elmentek érte. Régóta szeretett volna egy új sütőt anya de soha nem ruházott be rá . Így hárman megbeszéltük hogy veszünk neki egyet . Nagyon jól tudom hogy anya magától egy fityinget se költene rá . Szóval így ezt megkapja tőlünk karácsonyra.
- Nemsokára jön csak valamit még el kell intéznie . Anyu kész a saláta mehetek fát díszíteni !??- hajoltam arcába , tudom hogy nem lehet most bírni velem .. karácsonyi hangulatban élek és örülök. Úgy érzem most mindenem megvan ami egy normális embernek . Itt vagyok a családommal a szerelmemel és úton vannak a gyermekeink. Szerintem ennél jobb nem is lehet a karácsonyunk .

- Nem bírsz a fenekeden maradni , igaz ?!- tudja ám ő a választ ..
- Nem én !!- vissza a gyerekorba .
- Várj egy kicsit még én is befejezem a pogácsa tésztát ! Szeretnék ott lenni miközben díszíted, tudom - tudom nem szükséges de vagy is vagy sehogy . - aprót bólintottam majd vissza ültem a székbe .
Tudom hogy terhes vagyok és azt is hogy ikrekkel de azért nem kell ennyire figyelni rám . Yibo és a családja ugyan ezt teszik , folyamatosan minden egyes lépésemet figyelik. Persze csak azért mert aggódnak , de ez néha nagyon sok tud lenni .
- Végeztem ! - lépet elém anyu miközben kezéről a tésztát törölte.
- Ja igen Yibo hozza a szüleit , anya én annyira örülök hogy mindenki elfogad minket a családban..- környeztem meg a gondolatom.

- Ne sírj , babó ! Én is örülök hogy végre kezded önmagadat elfogadni . Tudom hogy a terhes emberek ragyognak de te még tőlük is jobban ragyogsz! Imádlak így látni , kívánom hosszú és boldog életetek legyen !- azt mondja ne sírjak és ő sírat meg engem ..
- Anya most te síratsz meg !- töröltem ki könnyeimet..
- Boldog karácsonyt édesem !- ..
- Neked is anyu !

Boldog karácsonyt kellemes ünnepeket mindenkinek!!