Álomból valóság ( Javítás alatt)

25.

2 hónappal később:

- Nem kérem!- nyafogtam mint egy hisztis gyerek , egyre elviselhetetleneb vagyok ...
- Édesem ! Ne sírj kérlek! Semmi baj , majd akkor még eszed amikor jól fog esni .- ölelt át erősen Yibo ...tönkre fogom tenni őt ezzel .. Komolyan gondolom mindig vissza- vissza terek ahhoz hogy nem szabad vele maradnom. Mennyivel nyugodtabb lenne .. most itt vagyok én , egy felnőtt 28 éves férfi a nyakán terhesen .
- Most el megyek egy kicsit a szüleimhez. - indultam el a háló felé , egy kisebb utazó táskát kezdtem tele pakolni a ruháimal .
- Most mégis mi a fenét csinálsz ?!- fogta meg a kezemet ..időre van most szükségem , a babák miatt is .. Nem bánom hogy úton vannak felénk de egy kis időre szükségem van . Át kell gondolnom nem kevés dolgot..

- Ne haragudj rám , jelneleg szükségem van arra hogy egy kis ideig egyedül tudják lenni . - húztam ki a kezemet a keze enyhe szorításából. Úgy hullott maga mellé mintha egy élettelen része lett volna .
- El fogsz hagyni ?!- remegett meg gyönyörű mély hangja , erről szó sincsen .
- Nem ! Ha tovább maradok akkor ..- nem vagyok képes befejezni ..
- Rendben ! Kérlek nagyon vigyázz magadra és a gyermekeinkre. Hívj ha vissza értél a szüleidhez !- lágyan meg csókolt , majd elvált . Utána kellett volna nyúljnom erősen hozzá akartam bújni , a csókját akarom  . A száját akkarom . . Nem tettem , bólintottam ezzel tudtára adva hogy értem mit mond nekem . Könnyes szemekkel ott hagytam .
Időközben értesítettem Yiyi-t szóval már a ház előtt várt rám .. beültem a kocsiba majd felnéztem  a házunkra. Ott állt Yibo az ablak előtt szomorúan engem nézett. El fordítottam a fejem.

***

- Mi történt ? Csinált valamit?- kérdezte a barátom félúton , amióta el jöttünk meg se szólaltam..
-Ő semmi rosszat nem csinált .. Yiyi én tönkre teszem őt .. Azt érzem hogy ha ez így megy tovább tényleg tönkre fog menni .- elsírtam magam , Yiyi egy pillanatra erejéig átnyúlt majd enyhén megszorítóta a kezemet.
- Olyan buta vagy , remélem tudod !-   rá kaptam a fejemet.
- Xiao ő csak azt akkarja hogy biztonságban legyetek , aggódik érted . Fél hogy bajod esik , te is tudod hogy nem ad fel mindent miattad , miattatok . Itt a példa erre , jövőhéten kezdi forgatni az új drámát . - mondta Yiyi...  Ez teljesen kiment a fejemből , csak magamra gondoltam és a szenvedésre amit mind én szültem . Idióta Xiao..
-Jelenleg a hormonok miatt vagy ennyire  " önmarcangolo " , jobb lesz ne aggódj. Tudod nekem is volt ilyen időszakom .-
- Yiyi.. -...
- Hm ?!- lehet ennek most nem igazán fog örülni.
- Vissza tudunk fordulni ?- kérdeztem félénken , ő csak minden tudoan elmosolyodott .

***

- Hát te ?- kérdezte a szerelemem meglepődve , vállamról le dobtam a táskát majd a kezébe vettem magamat .
Hirtelen érte a kirohanásom de erős kezei még így is megtartották hab testem .
- Édes minden rend...- egy csókkal belé folytotam a szót .
- Sajnálom !- mondtam könnyezve , óvatosan le tett a földre majd a könnyeim kitörölte a szememből .  Kezeit az arcomra tette és erősen tartotta , nem engedte hogy mást nézek csak is őt .
- Édes drága egyetlen Xiao ! Semmi nem történt, nincsen baj !- most ő hajolt a számra .
- De igen is van , hiszem a hormonaim miatt sokszor olyan vagyok mint egy hárpia . Egy rossz gyerek és ezzel tehernek érzem magamat .- elhajolt tőlem , farkas szemet nézünk.
- Számomra soha nem leszel teher.  Emiatt nem kell aggódnod . Persze nagyon jól tudom hogy ha mondom is te ugyan úgy aggódni dísz ezzen . Be fogom bizonyítani hogy semmi okod ne legyen rá .-  hirtelen felkapott a kezébe  mint egy menyasszonyt.. arcom vörösleni kezdett..

Nagyon boldog születésnapot Xiao mit mondjak az idő csak úgy repül , de te mégis ugyan olyan gyönyörű kedves és embereket meg-meg mosolyogtato vagy .
Egy örök vámpír , idén 30 akkor is a mi kis nyúszink !