Álomból valóság ( Javítás alatt)

42.

Yibo szemszöge:

- Újabb hír jelent meg..- idióta parasztok.. és még ők hívják magukat rajongóknak .
- Zouh , tudom hogy mindent megteszel értünk. Sajnálom hogy megint ilyen szarba kavartalak téged is .. - hibás vagyok azért mert olyan voltam mint ma bolond amikor Xiao-t behozták.. tudom hogy miattam lett nagy felfordulás.
- Legyél most a szerelmed és a gyerekeid mellett, tudod hogy mostantól neked kell őket védelmezni . Ne enged hogy Xiao lássa a híreket ..- a telefonját zároltam amíg aludt vagyis minden jellegű hírt .. Nehezebb dolgom volt a laptopal hiszen azért azt nem volt ennyire könnyű beállítani.
- Délután megyek értettek . Remélem nem baj ha jön a feleségem szeretné látni a lányokat élőben is.. - egyáltalán nem . Minek kérdezi ha tudja a választ mindig szívesen látjuk őket.
- Gyertek nyugodtan Xiao-nak is jót tesz ha ismerős arcok veszik őt körül. - amúgy is most máshogy fogom hazavinni a családomat.. hogy ezt mennyire jó kimondani. Tehát máshová kell hazavinnem őket hiszen az előző otthonunk meglett rohamozva .

A lövöldözés után fényderült arra hogy hol van a mi kis rejtett otthonunk. Szóval pár nap alatt kellett egy " új otthont" találnom és nem tudom hogy sikerül e elnyernie Xiao tetszését. Tudom hogy egyébként ő egy tanyán is boldogabb lenne mint egy fényűző házban.. Bármit mondok mindig beleegyezik . Sokszor nem szeretem azt hogy ennyire könnyen képes másért mindent megtenni.. úgymond folyamatosan mások érdekeit teszi sajátjai elé. Itt van erre pont a mostani események történései .. nem számított neki az hogy megsérült  mindenképpen természetes úton hoztavilágára a lányokat. A következmények viszont nem érdekelték .. bármi történhetett volna akkor én és a lányok hátrahagyva maradtunk volna itt . Próbálom megváltoztatni hogy ne legyen ennyire..de hát nem könnyű mert amióta ismerem mindig is ilyen volt.

- Hallod Yibo?! Itt vagy még? - el is felejtettem hogy vonalban vagyok .
- Elnézést.. csak elgondolkodtam valamin..- szed már össze magadat Yibo, Xiao-nak nem szabad így látnia.. Egyből rá fog jönni hogy valami nincsen rendben...
- Nyugodj meg ! Tudom hogy ez a helyzet most nem könnyű neked (nektek) viszont mi mind itt vagyunk.. a családod és a barátaid ! Hagyj magadnak és Xiao-nak egy kis időt. Ha összeszeded  gondolataid el kell mondanod neki hogy miért nem tudod hazavinni.. - azt hiszem erre ő még nem áll készen.
- Ő még..-..
- Yibo te vagy az aki nem áll készen.. Igen szomorú lesz és sok érzelem fog egyszerre kavarogni benne . Viszont rendben lesz hiszen egy nagyon erős ember. Elkel neki mondanod! Minél hamarabb annál jobb tudod hogy ha tovább húzod az egészet akkor rosszabb lesz .. Neki és neked is . Segítek ha azt szeretnéd..- képes lennék rá de azt hiszem jobb ha akkor mondom el amikor Zouh is itt lesz.
- Megvárom amíg ideértek. Azt hiszem most jobb ha itt leszel amikor elmondom neki . - tudja hogy nem szoktam ilyet kérni de ez most egy olyan alkalom amikor szükségem van rá.

Xiao szemszöge:

Valami nagyon nincsen rendben Yibo-val .. A lányokra ugyanúgy tekint mintha drága kincsek lennének. Rám viszont nem úgy néz mint régen.. Amikor szemeink találkoznak a szemében szomorúságot látok , talán megbánta azt hogy mi ketten..
- Na kit hoztam hozzátok?!- lépet be az említett személy nem hihető mosollyal a száján.. valamit titkol előlem.
- Zouh! Örülök hogy látlak.- megnyugtató hogy ő fog hazavinni minket . Végre a feleségét is hozta akiről már annyit hallottam.
- Szia Xiao! - másabb a hangja mint a telefonban.
- Örülök hogy végre személyesen is találkozunk, Lio!- tényleg olyan gyönyörű mint a fényképen .
- Édesem.. szeretnék veled valami fontosról beszélni. Nem bánod ha addig Lio figyel a lányokra ?- természetesen nem csak maradjanak a közelben .
- Ne menjenek máshová.- néztem körbe a szobába.
- Nem mennek sehova!- ült mellém óvatosan Yibo , lassan kezemért nyúlt.
- Több dolgot szeretnék neked elmondani. Azt szeretném kérni tőled hogy ne okold magad . Most ne szólalj meg mert jól tudom mit akarsz mondani. - nem tudhatja hiszen még nem tud a fejembe olvasni.
- Annyit szeretem volna mondani hogy a lövöldözés az én hibám volt . - erősebben kezemre szorított.
- Xiao ezt most hagyd abba .. Még szerencse hogy nem ugrottál várandósan elém.. tudom hogy... Képes lettél volna rá ha nincsenek a lányok.- igen ez valószínűleg így történt volna .

- Hagyjuk ezt most .. két nagyobb dolog van amit szeretnék veled megbeszélni. - csak térjen már végre a lényegre.. haza akarok menni.
- A rajongók tudomást szereztek rólunk és a várandósságról ..- sejtettem hogy valami ilyesmi fog történni. Azok után hogy Yibo-t meglőtték nem volt meglepő. Nagyobb figyelmet szenteltek rá és a körülötte történő történésekre ..
- A házunkat jelenleg lehetetlen megközelíteni .. Tehát kerestem egy új hazát úgy hogy nem tudtál róla .. Nem akartam hogy még ez is gondot okozzon neked ..- miattam történt.
- Yibo én saj..- számra nyomta tenyerét.
- Xiao! Ez egyáltalán nem a te hibád. Te utasítottad az embereket arra hogy fájdalmat okoznak? Vagy te voltál aki elmondta hol laktok ? Nem ! Egyszerűen csak élsz és életet adtál két gyönyörű kislánynak. - lépett közelebb Zouh. Képtelen vagyok tovább száraz szemmel itt ülni..
- Ebben a szobában mindenki szeret és elfogad téged olyannak amilyen vagy!- azzal viszont nem tudnak semmit tenni ha én nem szeretem önmagam. Erősebb szeretnék lenni de képtelen vagyok rá.. egyszerűen..
- Tudom hogy nagyon nehéz jelenleg.. Sok információt kaptál amik nem igazán pozitívak.. tud mi mindig itt leszünk neked !- nem értem hogy mivel érdemeltem meg őket.
- Menjünk " haza" próbáltam olyan házat választani ami számodra megfelelő.- tetszeni fog ebben biztos vagyok.