Vienna Potter

25.Black család

Sirius Black szemszöge:

Elköszöntöm a Potter családtól majd táskámat,vállamra csapva indultam meg a fekete ajtó felé.

Vállamfelet még átnézve,már csak a kiskék kocsit láttam.

Huuuuu!
Menni fog Sirius! Csak nyomd le azt a nyomorult átkozot kilincset.

Biztattam magam.

Majd magammal megbeszéltek szerint cselekedtem.

A fekete fenyő ajtó nyikorogva nyilt ki,ezzel is azt jelezte,hogy valaki haza ért.

Bevágva magam mögött az ajtótt. Megcsapott az igazi Black érzés.
Hideg,sőtétség,félelem,talán ezekel a szavakkal lehetne legjobban jellemezni a házat.
A ház csak úgy zenget drága családom hangjától. Kiabáltak,veszekedtek ,egyszóval mindenki szidott mindenkit.

Ohhhh,igen! Otthon édes otthon!

-Áhh! Végre hogy hazaértél!-hallotam meg anyám hangját.-Mi tartott ennyi ideig? Biztos azzal a Potter családdal voltál.-hangja csak úgy visszhangzot a nagy térben.

Megszeppenve áltam előtte.

-Mit áldogálsz ott? Nincs jobb dolgod?-szidot le anyám egyből.-Menjél fel a szobádba,te aranyvér áruló.-küldött el.

Gyorsan összekapva magamat,szedtem is a lábamat az emeletre. Nehogy több időt töltsek emellett a nő mellet.
Hátam mögött még elhangzott néhány szidalom,de már nem foglalkoztam vele.
Csak a cél érdekelt ami most az volt,hogy szobámba legyek. Minél hamarabb.

Ami sikerült is.

Waoh! És csak anyámmal találkoztam.

Ajkaimon egy aprób mosoly jelent meg.
Boldog voltam,hogy nem kellet családommal lenni. Ezzekel a megsavanyodott társasággal akik azt hiszik,hogy Aranyvérűek jobbak és többet érnek mint bármelyik varázsló vagy boszorkány!

-Szánalmas!-zsörtölődtem magamban,mikor átléptem szobám küszöbét.-Miért nem vagyok inkább Potter?

-Mert akkor nem tudnád majd elvenni Viennát?-hangzott el a szobámba egy hang. Egy hangosabb,és egy kicsit se férfias sikoly hagyta el az ajkaimat.

-Csönd legyen odafent!-kiabált fel anyám.

Megforgattam szemeimet. Majd vissza fordultam a "támadomra" aki megijesztett.

-Ohhh,ne haragudj! Nem tudtam,hogy hugom ennyire....ennyire....
Mit szoktak a mugglik mondani?

-Idegbeteg,idióta,nem normális?

Csetintett egyett a nyelvével a férfi
-Haaa,igen! Idegbeteg!-mosolygot Siriusra,a fiú egyik kedvenc rokona.

-Alphard!-mosolygot Sirius a nagybáttyára.

-Pontosan! Az egyetlen és megisméhetetlen Alpahard Black!-vonta szoros ölelésbe a fiút.

-Hogy-hogy itt vagy?-dönyögte bele a fiú a férfi ingjébe a kérdést,ugyanis még mindig összeölelkezve áltak az ifjú Black fiú szobájába.

Sirius nagyon szerette Alpahardot. Ő és Andromeda voltak azok a rokonok akik nem itélték el az embert származása miatt,most legyen szó arról,hogy esetleg muggli vagy félvérű legyen az adott varázsló. Mármint nem csak ők voltak,persze,akik nem voltak elszállva maguktól,de a többiek már nem éltek.

-Hát karácsony van,kölyök!-szólalt meg hosszú hallgatás után,Sirius anyjának öccse.-Jövök vajsört és Lángnyelv Whiskyt inni!-borzolta össze unokaöccse haját.-Illetve téged megmenteni!