Vienna Potter

2.Potter,Black

1971.

Vienna Potter szemszöge:

Nagyon izgatottan keltem fel.
Ránéztem az ébresztő órámra ami reggel fél nyolcat mutatott.

-James,James! Kelj már fel!-mondtam báttyámnak,aki morgot valamit aztán aludt tovább.

-Ahg,nem hagysz más választást!-dünyögtem.
Ezek után nemes egyszerűséggel,ráugrotam a még mindig alvó Potter fiúra!

Fájdalmas hangon kiálltott fel.

-Eltörted a gerincemet,eltörted a gerincemet!-az utolsó szót kihangsúlyozva.
Így nem játszhatok kvidicset!-nyavajgot tovább.

-Jam, első:nem törtem el semmidet,vagyis szándékosan biztos hogy nem. Második: annyira túldrámázod az egészet!
Harmadik: Nem hiszem hogy elsőnek bevennének a csapatba.

Kisebb veszekedés alakult ki,köztünk ami a drága édesanyánk vettet véget.

-Merlinre gyerekek! Reggel van,ti pedig még mindig pizsomában vagytok! Irány öltözni!Most!-jó gyerekek mondjára elkeztünk öltözni.

Hamar készen lettünk.
Hopponáltunk!( iró:remélem jól írtam)

Amikor kinyitottam a szemem,egy hosszú utcán találtunk magunkat.
James és én,anyánk kezét fogva vesztünk el a varázsvilág varázsában.

-Gyerekek üdvözölek titeket az Abszólút úton! Gyertek menjünk!-mondta apa.

Mosolyogva indultunk utána,mint egy kacsa család úgy mentünk egymás mögött. Hatalmas tömeg volt.Kész csoda,hogy nem vesztünk el.

Legelső bolt ahova betértünk,a talárokat találtunk.
Fekete,és sötét barna anyag volt kikészítve.

Miután ezzel készen voltunk,mentünk könyveket venni!
Az annyira nem volt izgalmas. Félre ne értse senki,szeretek olvasni de,nem kötelezőket!

Végére hagytuk a pálcák beszerzését.

-Áhh,Potter család! Már vártam az apródokat!-nézett ránk a bácsi a pult mögül.-Fleamont!-rázott kezet apámmal.

Mosolyogva figyeltem ahogy egy pálcát ad a bátyám kezébe.

-Mind meghalunk!-mondtam magamba,és erre a kijelntésre elmosolyogtam!

Amíg Jam a tönkre tette a boltot,mert egyik pálca se volt jó,addig én nézelődtem.

Bambulásomat egy szürkés szempár,vetett véget.
Átlagnál hosszab haja volt, ami szén fekete volt. Ezzel remekül kiemelve az arca vonásait.

Néztük egymást még egy darabig,amíg az anyja oda nem ért.

-Sirius,mit mondtam neked! Ne barátkoz sárvérűekkel!-szidta le az anyja.
Csodálkozva néztem a fiúra.
Ezek szerint Sirius nevű fiú,rám nézett és egy apró 'elnézést'hagyta el ajkait.

Fejemet oldalra billentve,követtem az anya-fia párost ahogy a nő szinte rángatva gyermekét,tépi fel az ajtó kilincset,hogy elhagyják a boltot.

-Vien!Vienna! Hol vagy?-hallotam meg anyám hangját.
Gyorsan elkaptam tekintettem,az ajtóról.

-Megyek!-kiabáltam anyumnak.

-Gyere közeleb!-kérte a férfi.
-Ezt probáld ki!-kezembe adott egy pálcát!
Viszont nem történt semmi.
-Áhg,nem jó! Sebaj itt egy másik!-kivette a kezemből a nem jó pálcát,és máris adott egy másikat.

A kettes számú pálca,jobban tetszet!
Vörös volt,és az egész pálcát bevonta egy kis méz illat. Olyan nyugtató volt.

-Áhh,láttom máris találtál pálcát! Gyere varázsolj valamit!-mondta a pultos.