𝕋𝕖 𝕕𝕖́𝕞𝕠𝕟, 𝕖́𝕟 𝕖𝕞𝕓𝕖𝕣 |𝐓𝐚𝐞𝐤𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

~1~

Jungkook szemszöge:

Fáradtan és unottan keltem ki az ágyamból, és indultam a fürdőbe a reggeli rutinom elvégzése érdekében.

A konyhában aztán ettem valami reggelit és unottan megindultam a suliba.

-Szia Kookshi. -jelenik meg mellettem az egyetlen és legjobb barátom.

-Szia Jiminie. -köszönök vissza neki és megyünk tovább az úton.
A házuk nincs olyan messze egymástól, így általában együtt szoktunk suliba menni és sokszor alszunk ott a másiknál.

-Olyan letörtnek nézel ki. Mi a baj? -kérdezte kíváncsian.

-Ja. Nem. Csak nem tudtam aludni este. -törlöm meg a szemem mondatom közben.

-Miért? Mit történt? Mi miatt nem tudtál? -kérdezgeti tovább engem zaklatva.

-Nem fontos. Csak rossz álom szerűség volt a dolog. -válaszolom megrántva vállam.

-Mi az, hogy 'szerűség'? -kérdezi ahogyan belépünk az iskola ajtaján.

-Hát... Nagyon valóságos volt. Egy srác volt benne, akit még sosem láttam. -válaszolom egyszerűen, de látom, hogy Jimint egyre jobbra érdekli a dolog.

-És mit csinált? -kérdezi izgatottan.

-Ömmm... A szobámban voltunk. Én az ágyamon feküdtem és sötét volt, majd megjelent az az alak. Fiú volt, de mégsem emberi. Furán nézett ki és volt egy olyan sötét aurája. Felém közeledett. Én aludtam és kívülről láttam mondhatni a dolgokat. Az az alak pedig már éppen hozzám ért volna, amikor a szemeim kipattantak és felébredtem. -meséltem a sztorimat, aminek végére be is értünk az osztályterembe.

A terem zajos volt, így a beszélgetésünknek vége szakadt és a helyükre mentünk.
Egymás mellett ülünk az utolsó előtti padban hátul bal szélen az ablak melletti padsorban.
Mint minden reggel, most sem volt túl sok kedvem az élethez, vagyis inkább a sulihoz, így bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és az ablakon kifelé bámulva hallgattam zenét.
Nem telt el olyan sok idő és becsemgettek.
Vártam, hogy belépjen a tanár az ajtón és elkezdje az órát, de nem jött.
A tanár késett ami eléggé meglepő, ugyanis eddig mindig pontos volt.
-Biztos valamilyen megbeszélésük van. -tudom le ennyivel a dolgot és a padra fekszem.

Egy öt perc késés után aztán megjelenik a tanár, mi pedig mind felállunk.
-Jó reggelt tanárnő. -köszönünk egyszerre és meghajlunk.

-Sziasztok gyerekek. Sajnálom, hogy késtem, de megvolt az okom rá, ugyanis egy új diák érkezett hozzánk. -jelenti ki nagy mosollyal az arcán, majd ki szól az ajtón az új diáknak, hogy bejöhet.

A fiú belépett a terembe és megállt a táblánál.

-Mutatkozz be kérlek. -mondja a tanár nyálas hangon.

-Kim Taehyung vagyok. -mondja egy ördögi mosoly kíséretében.

Hirtelen egy kép villan fel a fejemben és a szemeim tágra nyílnak. A levegő belém szorul, ahogyan a fiút vizslatom és a szám is biztos résnyire nyitva marad.

-Kook. Hallod? Mi van veled? Szólalj már meg. Hahó. -lökdös oldalról Jimin aggódóan és nem érti, hogy nekem mégis mi bajom van.

-Ő volt az... Ő volt az állmomban. -jelentem ki még mindig őt nézve.
Levegőt sem merek venni, úgy nézem ezek szerint Taehyungot, aki a mellettünk lévő padba kerül.

Egy ideig még bambulva bámulom, egészen addig, amíg felém nem néz.
Rám nézett, én pedig egyből elkaptam a tekintetem.
A levegőt immár gyorsabban kezdtem kapkodni.
Mégis mi van velem? Miért láttam az álmomban? Mi ez az egész? -kavarognak bennem a gondolatok.