𝕋𝕖 𝕕𝕖́𝕞𝕠𝕟, 𝕖́𝕟 𝕖𝕞𝕓𝕖𝕣 |𝐓𝐚𝐞𝐤𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

~21~

"Nyugodt egy pillanat, ami egészen késő estig tart, mikor felriadok, Tae mocorgására."

Taehyung szemszöge:

Már besötétedett, mikor magamhoz tértem Kookie szobájában, ki édesen aludt mellkasomon.

Most még mindig fáradt vagyok, de már sokkal jobb. Jin gyógyszere tényleg hatásos, csak egy kis időbe telik...

Mivel már sötét van, így nekem indulnom kell.

Óvatosan próbáltam kikelni az ágyból, nehogy felébresszem Jungkookiet, de ez nem jött össze...

-Mi a baj TaeTae? Hát felébredtél? -kérdezte az ébredező Kookiem álmosan a szemét dörzsölve.

-Igen. Minden rendben. Most aludj. Késő van. -mondtam suttogva és egy lágy puszit nyomtam homlokára.

-De jól vagy? -kérdezi. Makacs egy kölyök.

-Igen. Most már jól vagyok, de aludj. -mondtam mosolyogva. Olyan aranyos. Mint egy kis nyuszi. Az én kis ember nyuszikám.

-Oh...Akkor jó. -mondta nyammogva és kezemet magához húzva aludt el.

Vagyis csak azt hittem, hogy elaludt és már húztam is ki a kezem övéi közül, hisz nekem vissza kell sietnem, mielőtt Luc észreveszi, hogy nem vagyok sehol.

-Elmész? -kérdezte Kookie álmos hangján.

-Miért nem alszol még? -kérdeztem fejét megsimítva.

-Miért hagysz itt? -kérdezett vissza kérdésemre. Olyan cuki...

-Tudod, hogy vissza kell mennem. Nem vehetik észre, hogy itt vagyok veled, különben bántani fognak. -mondtam visszadőlve mellé és átöleltem.

-Nem fognak. Te majd megvédsz. -mondta és mellkasomba fúrta a fejét. Tettére elmosolyodtam.

-Az ördögtől még én sem tudlak megvédeni. -mondtam halkan és szomorúan.

-Nem baj. Akkor majd elbújunk előle. -jelenti ki. Látszik hogy álmos, hisz az Ördög elől akar éppen elrejtőzni, ami lehetetlen.

-Nekem mennem kell. Aludj jól pici Kookiem. -puszilok hajába, és felkelek mellőle.

-Ne menj TaeTae...-mondja szomorúan és felül az ágyban.

Na jó, ezzel most mit kezdjek?

Végül támadt egy ötletem és szétnyitottam szárnyaim, mik még mindig hiányosak voltak, de legalább már nem fájtak és nem hullott belőle folyamatosan a tollam.

Kitéptem egy a legszebbnek tűnő tollam, majd Kooknak nyújtottam.

-Vigyázz rá nekem, oké? -adtam kezébe, mire bólintott.

-Tényleg vigyázz rá. Még szükségem lesz rá. -mondom komoly hangnemben, majd kiugrok ablakán és sietősen térek vissza az alvilágba, hol egyből Yoongiba botlok.

-Tesó, mégis hol voltál? -kérdezi asszem aggódóan, de inkább dühösnek tűnt.

-Miért? -kérdezem furcsálva a dolgot.

-Luc észrevette, hogy nem vagy sehol. -mondta komoly hangnemben.-Az egész pokol azért zajos most, mert mindent felkutat utánad. -mondja dühösen megragadja a karomat.

-Most be akarsz köpni? -kérdeztem aggódóan.

-Nem, te gyökér. A hálókörzetbe viszlek, aztán elé. Így nem hazudsz, ha azt mondod, hogy ott voltál. -mondja el tervét, ami eléggé logikus.

Hamar oda is érünk, majd onnan egyenesen megyünk Luc elé.

-Luc, megtaláltam. -vezet oda Yoongi.

-Mit mondtál? -kérdez vissza dühösen.

-Bocsánat. Lucifer. -hajolt meg, majd elment.

-Taehyung, Taehyung, Taehyung... Mindig veled van a baj. Mond csak. Hol voltál? -kérdezi ördögi mosolyával. Végül is ő az ördög. Neki csak ördögi mosolya lehet...

-A...a hálókörzetben. -mondom lehajtott fejjel.

-És előtte? -kérdezi. Ó, baszki...Átlátott rajtunk. Nem akarom elmondani. Nem. Kooknak lesz baja, ha megtudja. Lehet nekem is, de az nem érdekel. Több ezer évet éltem már, de Kook még csak 17-et. Nem halhat meg. Még élnie kell. Előtte az egész élet. Nem mondhatom el. Elárulnám. Én...én szeretem.

-MOND EL, HOGY HOL VOLTÁL!!!!-emeli fel hangját és kezével a levegőbe emel. Ahhoz tudnám hasonlítani, csak hogy mindenkinek érthető legyen, mint a Star Wars-ban a jedik, ahogyan felemelnek tárgyakat, vagy másik embert. Luc most tök olyat csinált velem.

-A Földön. -kényszerítette ki belőlem a választ.