𝕋𝕖 𝕕𝕖́𝕞𝕠𝕟, 𝕖́𝕟 𝕖𝕞𝕓𝕖𝕣 |𝐓𝐚𝐞𝐤𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

~11~

JungKook szemszöge:

Reggel mikor felébredtem Tae már nem volt mellettem, ami nagyon elszomorított.

Látni  akartam a szemeit...

Még arra is gondoltam, hogy az egész tegnapi nap csak egy álom volt és mégsem történt semmi, de a kezem be van kötve, így nem lehetett álom. Tényleg csókolóztam egy démonnal...

Vagyis. Vagyis inkább úgy fogalmazom, hogy tényleg bele szerettem egy démonba. Nem! Ez hülyeség. Csak tegnap jött. Nem szerethettem bele. Az lehetetlen. Ő egy démon! Még érzései sem lehetnek szerintem. Hogy szerethetne belém? Mondta. Csak játszani akar. Bár örülhet, mert már most játszik az érzelmeimmel...

Elsétáltam a fürdőbe, összekészülődtem és már mentem is le a konyhába.

-Szia kicsim. -köszönt anya.

-Te hogy hogy itthon vagy? Nem kéne dolgoznod? -kérdeztem furcsálva.

-Nem. Ma szabadnapon vagyok. Kell néha egy kis nyugi. -mosolyodik el és beleszürcsöl a kávéjába.

-Ahhha. Én mentem suliba. -jelentem ki és már sarkon is fordultam, de anya utánam szólt, így nem tudtam elmenni. Legalábbis még.

-Várj egy kicsit. Nem eszel? -kérdezte kedvesen.

Ilyenkor bezzeg tud kedves lenni...Bár mindig kedves de szinte folyton dolgozik. Alig látom, és ez így egy kicsit szar...

-Nem. -jelentem ki és megint elindulok, de megint megállít.

-Legalább vigyél magaddal valamit. Tessék, neked csináltam. -nyújt át egy uzsonnás dobozt anya. Szupi. Lesz ebédem és nemkell venni...

-Köszi. Most már tényleg megyek. Pusziii. mondom és már le is lépek.

Tegnap azért volt rossz a hangulatom, mert rosszat álmodtam, ma meg azért, mert tudom, hogy Tae csak játszadozik velem és ez fáj...

-Sziaaaaa. -ugrik nyakamba Jimin.

-Cs. -köszönök neki a lehető legrövidebben.

-Baj van? Már megint nem tudtál aludni? -kérdezte egyből a szöszi.

-Nem dehogy. Csak az ébredés volt szar. -mondom unottan, de inkább elhesegetem a démonommal kapcsolatos gondolatokat és Jiminre próbálok koncentrálni. Így érünk be az osztályterembe.

Amint beléptünk Tae helyére néztem, de nem volt itt sem. Na szép. Lehet le is lépett és eleget "játszadozott" velem és keres valaki márt...

Leültünk a helyünkre és egyből lehajtottam a fejem a padra. Fejeimet kezembe temettem és zenét hallgattam.

Már nem is érdekel Tae. Nem volt ott velem reggel...Lelépett. Csak játszadozik velem. UTÁLOM!

Már nem érdekel. Nem érdekel, hogy mi  van vele. Egy kibaszott démon. Biztos van fontosabb dolga nálam. Én neki csak egy halandó ember vagyok, aki nem számít neki semmit. Sem én, sem az érzéseim. Leszar, így én is leszarom őt. -határoztam el magamban.

A tanár bejött, de Tae még mindig sehol. Lehet bajba került? Dehogy került, mikre gondolok én? Biztos egy másik fiúval basz, aki jobb nálam, de már kit érdekel? Engem biztos hogy nem.

Az első óra elment és szünet van. Fülemben fülhallgató és zenét hallgatok, hogy kizárjam a gondolataimat a külvilággal együtt.

A csengő kurva hangos, így azt fülhallgatón keresztül is meghallom.

Felülök a padon és az éppen beérkező tanárra nézek.

Aaaaahhh. Annyira nincs kedvem most a süketelését hallgatni, így elhatároztam, hogy nem is fogom. A fülhallgatót fülembe dugva hagytam és úgy néztem előre a számomra tátogó tanárra.

Annyira elbambultam, hogy észre se vettem, hogy mi történik körülöttem.

Már csak arra figyeltem fel, hogy Jimin megrázza a vállam. Először rá, majd a tanárra kaptam a fejem, aki szélsebesen közeledett felém.

Ordibált, de én semmit nem hallottam belőle. Nem is akartam.

Mellém ért és kirántotta a fülemből a fülhallgatót.