𝕋𝕖 𝕕𝕖́𝕞𝕠𝕟, 𝕖́𝕟 𝕖𝕞𝕓𝕖𝕣 |𝐓𝐚𝐞𝐤𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

~17~

Nî hâo mindenki! Kezdődik a DUPLA tesim, tehát most rakom ki a részt, mivel 8kor éppen meg fogok halni tesin😅 xD
Jó olvasást!❤💜

Tae éppen vörös és fekete színekben pompázott, nagy szárnya szétállt és óriási fogait is megvillantotta, miket tágra nyílt szemekkel és szájjal figyeltem. Pont olyan volt mint a mosdóban, amikor először láttam így, de múltkor az ájulás miatt, most pedig az ajtó nyitódása miatt nem tudtam sokáig megfigyelni.

Taehyung amint észbe kapott, hogy nyílt az ajtó, gyorsan visszaváltozott emberi alakba, de már késő volt.

-Mi a....-akadt ki Jimin és ott helyben rogyott a földre.

Feje koppant a padlón, én pedig ijedten rohantam mellé.

-Jimin! Jimin ébredj. -próbáltam keltegetni, mire megjelent anya.

-Mégis mi történt vele? -kérdezte anya.

-Elájult. -válaszoltam egyszerűen.

-Azt én is látom, de mégis mi volt az oka? -kérdezi anya és egy hideg rongyot tesz a szöszi fiú fejére.

-Most ezt tőlem kérdezed? Honnan tudjam? Épphogy benyitott, már esett is össze. Honnan tudjam, hogy miért? -hazudtam egyszerűen.

-Oké, oké. -értette meg anya, még szerencse, hogy nem egy idióta hazugságot találtam ki.

-De egyáltalán hogyan került ide? -kérdeztem Jiminre utalva anyától.

-Hát jött hozzád. Azt mondta, hogy valamit meg kell beszélnetek, én meg gondoltam biztosan fontos, vagy talán ahhoz a sulis feladathoz kapcsolódik, így mondtam, hogy nyugodtan jöjjön fel a szobádba. -magyarázta anyu.

Jimint az ágyamra fektettük Tae segítségével. Nem mintha Minie olyan nehéz lenne, csak ha az ágyon ülő démon nem tápászkodik fel a helyéről, nem lett volna hova fektetni az eszméletlen fiút és ha már felállt, úgy döntött, hogy segít is. Vagyis én mondtam neki, hogy emelje fel a seggét és tegye már hasznossá magát, amit egy kis noszogatás után meg is tett, de gondolom csak azért, hogy utána minél hamarabb elküldjem az anyám és a legjobb barátomat is...

Jimin lassan felébredt, addigra pedig anya már magunkra hagyott.

Ahogyan meglátta Taet, egyből rémület ült az arcára.

-Chim, nyugi. Nem bánt. Csak egy démon. Még a szárnya is olyan mint egy csirkéé. -mondom bíztatóan, bár ahogyan kimondtam, rájöttem, hogy ez nem olyan nyugtató, mint ahogyan a fejemben hangzott.

-Hé! -mondta sértődötten Tae az előbbi kijelentésemre.

-Ma már másodjára jelented ki, hogy 'csak' egy démon vagyok, akitől nem kell félni, aranyos és olyan mint egy csirke! Kössz szépen. -fordult nekünk háttal ismét bedurcizva.

Most nagyon úgy viselkedik, mint egy ötéves. Mégis mi lelte? Tegnap ilyenkor már a büntetésről papolt volna.

-Naaa. Ne sértődj be megint TaeTae. Tudod, hogy számomra így vagy tökéletes démon. -mentem mögé és öleltem át, fejemet a hátába fúrva.

-Tehát minden igaz...-suttogta maga elé Jimin.

Örültem, hogy végre tudja az igazságot és el is hiszi, így nem megy tönkre a barátságunk. Már csak azt kell kiderítenem, hogy mégis mi lelte Taet.

-Chim. Ha nem haragszol, most hogy is mondjam... -néztem az ablakomnál álló Tae felé.

-Megértem. Megyek. -mosolygott Jimin és búcsúzóul átölelt.

-Biztos megleszel? -kérdeztem aggódóan.

-Persze. Legalább van egy egész délutánom feldolgozni az információkat. -vigyorgott és kiindult a szobámból.

-Okés. Szia Jimin. -köszöntem, amit ő is viszonzott, majd elment.

Na jöhet Tae.

-TaeTaeeee! Miért viselkedsz ilyen furán? -kérdeztem és közelebb sétáltam hozzá, de nem válaszolt, se nem reagált.

-TaeTae? -kérdeztem kicsit halkabb és teljesen mellé sétáltam, majd megfogtam a vállát.

Szemei eddig lehunyva voltak, de ahogyan hozzá értem, hirtelen kinyitotta, átváltott a démoni alakjába és szeme már nem fekete volt, hanem piros. Pontosabban vérvörös. Ijesztő...