𝕋𝕖 𝕕𝕖́𝕞𝕠𝕟, 𝕖́𝕟 𝕖𝕞𝕓𝕖𝕣 |𝐓𝐚𝐞𝐤𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

~5~

~

TaeHyung szemszöge:

Mikor felértem a földre, egy ideig barangoltam a sötét utcákon, mire végre találtam egy házat, amiben egy tizenéves fiú aludt az emeleten teljesen egyedül.

Perverz mosolyra húztam a szám, és bementem hozzá.

Az ágyában feküdt és aludt.

Halkan közeledtem fölé és ültem mellé az ágyra.

Haja a szemébe lógott, így elsutultam azt a pár szálat.

Olyan szép, aranyos és ártatlan. Pont amilyet kerestem.

Ő az enyém. Csak az enyém.

Mivel sürget az idő, így gyorsan magamhoz kell láncolnom.

Végigsimítottam a fiú testén, majd egy lágy csókot hintettem ajkára.

Tudatnom kellett vele, hogy ki is vagyok, így muszáj volt egy álmot rémálmot küldenem neki, hogy legalább abban lásson.

Mivel démon vagyok, így minden képességem megvan, mint az összes többi hozzám hasonlónak.

Rémálmot tudok okozni, tudok hipnotizálni, vagy valami olyasmi, emellett van szárnyam, tehát tudok repülni, fel tudok venni emberi alakot és meg van az a sötét aurám, amitől minden embernek a hideg futkos a hátán.

Holnap abba a suliba fogok járni, ahova a fiú is és egy osztályban leszünk. Csak figyelnem kell és követnem.
A többi gyerekjáték.

Másnap a fiú felébredt és igazából semmi érdekesen nem csinált, csak megindult suliba.

Útközben megjelent egy srác mellette, aki a haverja, mint megtudtam. Név szerint Jimin.

Később a fiú nevét is megtudtam, miszerint JungKooknak hívják. Szép név.

Így világosban mégaranyosabb és a tudat, hogy csak az enyém lesz, nagyon felvillanyoz.

A suliba beérve elintéztem a dolgokat és mától hivatalosan is ide járok Jeon Jungkook osztályába.
Ahhh. Ebbe belegondolni is élvezet. Annyi de annyi jóban lehet most majd részem.

A tanár becsengő után kísért a terembe és mutatott be az osztálynak.

Jungkook reakcióját végig figyeltem és ahogyan láttam, teljesen lefagyott. Ezek szerint sikeresen látott az álmában és most felismert.

Elégedetten mentem egy üres padba, ami mostantól a helyem lesz.
Pont Kook melletti pad.
Éreztem, hogy engem figyel, így én is ránéztem, de elkapta a tekintetét. De aranyos.

Az óra fogalmam sincs, hogy miről szólt és nem is nagyon érdekelt, csak azon gondolkoztam, hogy hogyan kerülhetnék Kookieval kettesben valahova, amit szünetben ő maga oldott meg azzal, hogy kiment a mosdóba.

Nem sokkal később utána mentem és mikor a wc-ben megbizonyosodtam arról, hogy csak ketten vagyunk, átváltottam, majd a védtelen fiú mögé sétáltam éles fogaimat megmutatva.

Szegény Jungkookie annyira megijedt, hogy ájultan rogyott össze.
Persze nem hagytam, hogy a kövön koppanjon, inkább gyorsan ismét ember alakot öltöttem és mielőtt földet ért volna épphogy, de elkaptam.

Törékeny aprócska teste most az én kezemben volt.
Valójában nem volt egy gyenge fiú, és a többihez nézve olyan törékeny sem, de hozzám viszonyítva meg az volt, így az én szememben is az volt.

Óvatosan a falnak támasztottam testét, majd elsétáltam. Nem akartam többnek kitenni, így is eleget látott.
Inkább hagyom most már a suliban és majd csak a házban, nyugodt körülmények között folytatom.
Így is tettem.

Az órákon meg csak figyeltem, és nem tettem semmi mást.
Hazafelé aztán követtem és miután ő bement a házba, én vártam egy kicsit.

Először arra gondoltam, hogy emberként fogok bemutatkozni és viselkedni is, de akkor nem lenne elég az a pár nap és minden elromlana, amikor megtudja az igazságot, így végül miután becsöngettem, arra gondoltam, hogy egyből önmagam leszek.
Így is cselekedtem.

Felmentem a szobájába és az ágyára feküdtem.