𝕋𝕖 𝕕𝕖́𝕞𝕠𝕟, 𝕖́𝕟 𝕖𝕞𝕓𝕖𝕣 |𝐓𝐚𝐞𝐤𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

~22~

-Mi a faszt kerestél te a Földön??? Tudod, hogy tilos felmenned!!! -ordított dühösen, de nem válaszoltam. Nem árulhatom el, hogy ki az a Kook, vagy hogy vele voltam. Főleg azt nem, hogy szeretem.

-Egyáltalán hányszor voltál már fent? Ez volt az első alkalom? -kérdezi dühösen magasabbra emelve. Ahhh, faszom belé, hogy ennyire erős...

-Nem. -nyögöm ki nehezen.

-Hanyadjára szöktél ki? -teszi fel következő kérdését. Jaj, csak felejtse el, hogy megkérdezze újra az okát, mert nekem végem...

-Harmadjára. -válaszoltam szemeim összeszorítva. Ez a felemelés a földről, nem csak annyiból áll, hogy lebegek, hanem kurva nagy nyomás van minden egyes porcikámon és folyamatosan fáj. Minél magasabbra emel, annál jobban fáj, közben pedig kényszerít, hogy kimondjam az igazat.

-Mégis mi volt az okod, amiért háromszor is felszöktél? -kérdezte dühösen, de nem válaszoltam, így még magasabbra emelt.

-Aaaaaahhhh.-ordítottam fájdalmasan.

-VÁLASZOLJ! -ordította, ami az egész nagytermet bezengette. Igen, el is felejtettem említeni. Ez az egyetlen helyiség az egész pokolban, amiben Luc trónja van és innen rálát az egész pokolra, mivel falai szín üveg, ahogyan a padló is.

Gondolataimba voltam merülve, Luc pedig még fentebb emelt.

A geci, ez már kurvára fáj.

-Aaaaahhh. Elééééégghhh!  -mondom fájdalmasan.

-Válaszolj! -mondja újra előbbi mondatát és megint fentebb emel egy kicsit, így mégnagyobb erővel szorít.

-Neeeeehhhhmmmm!!!!!! -ellenkezem, fejemet a plafon felé emelve.

Fogaimat összeszorítom és próbálom előszedni szárnyaim, hogy megtörjem a szorítást.

Kurvára fáj, ezt nem lehetne máshogy kifejezni, de lassan sikerül kinyitnom szárnyaim, így a földre zuhanok és az üveg összetörik alattam.

Az egyik szárnyam eltört és így még az is fáj, nem csak az összes többi porcikám, amik baromira sajognak.

Egy ideig zuhanok, hisz nem bírom szétnyitni a törött szárnyam. Pontosan addig zuhanok, amíg nagy puffanással a földnek nem ütközöm.

-Aaaaahhh!!!! -ordítom fájdalmasan, de alig hogy leérkeztem, Luc már ott állt mellettem. Baszódjon már meg baszki!

Mivel már lent voltunk, így egy elég nagy démon tömeg gyűlt körénk. Köztük volt Nam, Jin és Yoongi is, akik fájdalmasan néztek rám.

-Válaszolj! -taposott rám Luc.

-Baszódj meg! -ordítottam, mire egy akkorát belém rúgott, hogy szó szerint megfordultam és vagy egy métert estem oldalra.

-Aaahh! -fogom meg fájdalmasan az érintett pontot.

-Mondom válaszolj!!! -ordítja.

-Soha! -mondom és kiköpöm a feljövő vért.

-Ha te nem köpsz, majd elmondják a kis barátocskáid. -mondja ördögi mosolyával Lucifer és most Jint ragadja meg ugyan úgy, ahogyan engem odafent.

-Neee! -ordítja Nam.

-Mond el, hogy hol volt Taehyung és akkor nem bántom a te kis Jined. -mondja Luc. Olyan kegyetlen...

Könnyezve néztem Joonra, aki ugyan így nézett szerelmére. Démonok vagyunk, akiknek elméletileg nincsenek érzéseik, de ők így is egymásba tudtak szeretni. Aranyos, de ez fogja mindannyiónkat a vesztünkbe sodorni...

-Nem tudom! -ordította Nam sírva.

-Dehogynem tudod. Gondolkozz! -mondja Luc és magasabbra emeli Jint.

-Aaaaahhh. -nyög fel fájdalmasan a levegőben lévő démon.

-Jinie! -néz aggódóan szerelmére a nála fiatalabb démon.

-Ne köpj neki. Ne mondj semmit! -néz már vörös szemekkel és arccal párjára Jin és lecsordul egy könnycsepp az arcán.

-De szeretlek. -mondja Nam.

-Én i.... -nyögné ki halkan Jin, de Luc megakadályozza, hogy ez megtörténjen, mégpedig úgy, hogy  ökölbe szorítja kezét, így véglegesen kivégezve Jint, aki csak egy porfelhővé vált és eltűnt a levegőben.

-NEEEE!!! -sírja NamJoon fájdalmasan és nekem is összeszorul a mellkasom.

Joon könnyei egyfolytában folynak és a földre rogy.

-Te szemét! -kiáltja Yoongi és megindul Luc felé, aki egyszerűen emeli fel őt is a földről.