𝕋𝕖 𝕕𝕖́𝕞𝕠𝕟, 𝕖́𝕟 𝕖𝕞𝕓𝕖𝕣 |𝐓𝐚𝐞𝐤𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

~4~

"-És ezt ilyen nyugodtan mondod!? -kérdezem dühösen."

-Hát ja. Végül is ez most már az én házam is, ahogyan már te is az enyém vagy. -válaszolja egy féloldalas mosollyal.
A mosolya és kinézete kurva helyes, mégis rohadt ijesztő.

-Ezt meg hogy érted? Mi az, hogy a te házad és én is a tiéd vagyok?!? -mondom szinte üvöltve.

-Naaa... Ne kapd fel így a vizet. Ne legyél dühös. Olyan aranyos arcod van, ne rontsd el ezekkel a ráncokkal. -mondja, majd feláll az ágyamon és közeledni kezd.

-Mit akarsz a házamban? Minek vagy itt? -kérdezem egyre hátrálva.

-Már mondtam. Te már az enyém vagy és játszani akarok. -mondja és már fél méter sincs köztünk, de hátam a falnak ütközik és már nem tudok hátrálni.

Félek.

Mégis mit akar? Minek csinálja ezt? Minek követett és miért pont engem? Mi ez az egész? Még csak azt sem tudom, hogy ki ő!

Taehyung előttem áll meg, mikor már testünk nagyon közel van egymáshoz oly annyira, hogy csak egy fél centi lehetett köztünk.

-M-mit akarsz tőlem? -kérdeztem már remegő hangon.
A fekete szemeibe néztem amikben szinte elvesztem.
Ugyan olyan szeme volt, mint annak a szörnynek a mosdóba.
Ő volt az.
Felismerem.
A tekintete pontosan ilyen volt.
Sötét.
Fekete, akár az éjszaka.

-T-te. Te voltál ott. -mondtam még mindig remegő hangon.
Akkor tényleg nem csak képzeltem?

-Felismersz? -kérdezte egy apró elégedett mosoly kíséretében és kezével az arcomhoz közelített.

Nem akartam, hogy hozzám érjen, mert féltem tőle. Féltem attól, hogy mi. Féltem attól, hogy mit fog velem tenni. Féltem tőle.

A fejemet elfordítottam, hogy ne érjen hozzá és a szemeim becsuktam.
Vártam.
Hozzám ér?
Bántani fog?
Mi ő egyáltalán?

-Miért fordulsz el? Félsz? -kérdezte nyálas hangon.
Szemem még mindig nem mertem kinyitni, de éreztem ahogyan bőre az enyémhez ér és lágyan simít végig az arcomon ujjával.

Az érzésre kiráz a hideg és a szemeim akaratlanul is kinyitottam, hogy rá nézzek.
Fekete szemeivel az én arcomat nézte.
Olyan gyönyörű, hogy elveszek benne.

A levegőt egyre gyorsabban kezdem venni és nem értem, hogy mi ez az egész.

Taehyung még közelebb jön hozzám és lehajol, hogy teljesen velem egy szinten legyen, majd ajkait az enyémhez kezdte közelíteni.
Nem akartam. Féltem.

Minden porcikám remegett, mégis azt vártam, hogy mikor ér már össze a szánk.

Azt sem tudom, hogy ki ez, de kíváncsi vagyok az érzésre, hogy milyen lesz.

A szememmel először övébe néztem, de aztán tekintetem a közeledő piros ajkára vezettem.

A szívem szinte kiugrik a helyéről, mikor végre a számhoz ér.

Abban a pillanatban, elönt a mámor, amit még érezni akarok.

Száját mozgatni kezdte, így én is tettem, amit az ütem diktált.

A mellkasom iszonyat gyorsan emelkedett és már nem kaptam levegőt.

Taehyung kezeit a fejemhez tette, hogy azokkal ajkán tartson.

Egy ideig tartottam magamat, de utána már nem tudtam. Nem kaptam levegőt és iszonyatosan szédülni kezdtem, mégsem akartam elválni ajkaitól. Akartam.

A szemem csukva volt ugyan, mégis forogni kezdett velem a világ, lábaim pedig feladták a szolgálatot.

Összecsuklottam, és a padlón végeztem volna, ha Tae nem kap el.

Már nem volt erőm vissza hajolni ajkaira, csak elterültem és levegőért kapkodtam.