𝕋𝕖 𝕕𝕖́𝕞𝕠𝕟, 𝕖́𝕟 𝕖𝕞𝕓𝕖𝕣 |𝐓𝐚𝐞𝐤𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

~2~

Az órának hamar vége lett és én már nem mertem többet abba az irányba nézni, ahol tudtam, hogy ott ül az új diák.
A kinézete kisérteties és pont olyan, mint az álmomban. Teljesen ugyan olyan.

Ahogyan a csengő megszólalt, én egyenesen mentem ki a mosdóba, hogy egy kicsit lehiggadjak és rendezzem magam, de nem úgy sült el, ahogyan azt terveztem, ugyanis nem csak én voltam a mosdóba. Legalább is először teljesen egyedül voltam, ami megnyugtatott, de aztán ajtónyitódást hallottam és innen tudtam, hogy valaki bejött.

Nem akartam foglalkozni a dologgal és csak figyelmen kívül hagyni az egészet, de nem sikerült.
Megnyitottam a csapot és éppen a víz alá akartam tenni kezeim, mikor meghallottam valaki lépteit, ahogyan felém közeledik.
Nem mertem megmozdulni, így csak meredten álltam és bámultam a kezeim.
Éreztem, hogy a valaki már mögém ért, és léptei leálltak. Az ismeretlen meleg leheletét éreztem a torkomon, mibe beleremegtem.

Remegve néztem fel a tükörbe magam elé, amiben egy szó szerinti valami ördögi piros szörnyet véltem felfedezni pontosan mögöttem.
Fogai nagyok és hegyesek voltak. Egyáltalán nem hasonlított egy emberre. Piros és fekete színei voltak külsejének, de nem tudtam jobban megnézni, mivel elájultam.

Igen tudom, kínos meg minden, de most komolyan! Egy kibaszott nem e világi szörny állt pontosan mögöttem egy fél centire! Ki nem ájult volna el???

Nem tudom, hogy utána mi történt, de azt tudom, hogy a hideg földön ébredtem fel a csempézett falnak támasztva.

Körülnéztem, de sehol senki sem volt.
Meg sem történt volna ez az előbbi? Megint csak képzelődtem volna?
Nem lehetett valóság, igaz?

Remegve keltem fel a földről és sétáltam a csaphoz, amit megnyitva mostam meg az arcomat.
Huh... Nyugi. Nem történt semmi. Nyugalom. -próbálom nyugtatni magamat és nagy mély levegőket veszek, amit lassan engedek ki.

Ekkor meghallottam a becsengőt.
Úgy tűnik, ideje menni. -állapítom meg magamban és elindultam vissza az osztályterembe.

Nagyon remegtem még mindig és ha becsuktam a szemem, egyből azt a szörnyet láttam magam előtt.
Szörnyű volt...
Még mindig próbálom lenyugtatni magam, úgy léptem be a terem ajtaján.
Bezzeg most nem késett a tanár...

-Te meg hol jártál? -kérdezi a tanító. Ahj istem annyira elegem van már ebből a napból.

-Mo-mosdóban voltam -mondtam remegő hangon. Geci, most olyan lesz, mintha emiatt tojtam volna be annyira, pedig ez csak egy fél perces késés, ami egyébként öt perc volt.

-Rendben. Ülj le a helyedre. -mondja a tanár és folytatja a biosz órát.

Lassan elsétáltam a helyemre és éreztem, hogy valaki végig engem néz, aki nem Jimin.
Idegesen néztem az új tanuló helyére, akinek tekintete engem fürkészett egy ördögi mosoly kíséretébe, amitől kirázott a hideg.

Elkaptam a tekintetem, majd lehuppantam Jimin mellé a helyemre.
Jimin nem szólt hozzám egész órán, hisz a tananyagra próbált figyelni, és tudtam, hogy majd a szünetbe úgyis ki fog kérdezni mindenről.

Lefeküdtem a padra és még mindig nyugtatni próbáltam magam, de Taehyung tekintetét végig magamon éreztem.
Nem akartam rá nézni, de éreztem, hogy engem figyel és még a szememet sem csukhattam be, hisz akkor a szörnyet láttam, ami remélhetőleg csak az elmém szüleménye és semmi több.