We Are Lord Of Crime

4. Sherinford Holmes

2010-es évek, egy hónappal a Bűntények Ura által feladott hirdetés előtt és két órával a Baker street-i telefon előtt, London, Belügyminisztérium, Mycroft Holmes POV

A fogorvosi találkozóm után, minek eredményeként megszabadultam a fájós fogamtól, vagyis be lett tömve, visszatértem az irodámba, hogy folytassam a beszélgetést a két tizenkilencedik századi úriemberrel. Őszintén be kell vallanom, még most se igazán fogom fel a helyzetet, nem nagyon értem hogyan kerülhettek ide, sem azt, hogy miért.

Viszont ezekre a kérdésekre még hosszas tárgyalás után, hárman sem tudtunk rájönni. Amit megállapítottunk az az, hogy valóban az 1800-as évekből jöttek és hogy az információik alapján a mi 1800-as éveink, meg az ő 1800-as éveik csak nagy vonalakban fedik egymást és semmiképpen sem ugyanazok.

- Szóval azt tudjuk, hogy nem tudunk semmit. - Mondom és nyomogatom meg a homlokom.

- Most de örülnék, ha az öcsém itt lenne. - Sóhajt a másik én. - Ő talán ki tudna találni valamit, vagy legalább valamire rájönne. - Rázza meg a fejét.

- Mondanám, hogy hívjuk fel az enyémet, de ma már egyszer megjártam vele. - Fintorgok és pillantok el oldalra.

- Nem tartom valószínűnek, hogy pont csak mi kerüljünk ide a jövőbe. Ha már ilyen történik, annak az öcséinkkel kellene történnie. - Szólal meg Moriarty is.

- Igen. Én is ezen gondolkodtam. - Jegyzi meg komolyan a másik én.

- Azt akarjátok mondani, hogy még várható olyan múltból idepottyant lény, mint ti?! - Tágulnak ki a szemeim. A két férfi összenéz, majd komoly tekintettel biccentenek egyet.

- Igen, nagyon valószínű. - Erősít meg a zöld szemű férfi, ezzel elérve, hogy lerogyjak a székemre.

- Nagyszerű! - Csapok az asztalra. - Most figyeltethetem egész Londont, hogy feltűnik-e valahol valami furcsa személy. - Hunyom le a szemem.

- Elég a Baker Street-et. - Vonja meg a vállát a másik én.

- Ezt, hogy érted? - Húzom fel a szemöldököm.

- Igaza van. Ha bárki az ismeretségünkből ide kerül, az előbb vagy utóbb eljut a Baker Street-re. - Biccent egyet Moriarty.

- Gondolom te is figyelteted az öcséd otthonát. - Mosolyog rám a magasabb férfi.

- Igen, de nálunk ennek már egyszerűbb módja van. - Nyitom fel a laptopom. - Térfigyelő kamerának hívják. Ezen keresztül látjuk, hogy mi történik éppen a Baker Street-en. - Magyarázom, ahogy megnyitom a programot, majd a két férfi felé fordítom a gépet. Ők mind a ketten kíváncsian nézik egy darabig a képernyőt.

- Hasznos szerkezet. - Jegyzi meg Moriarty.

- Nagyon is az. - Ért egyet a másik Mycroft Holmes.

- Most nem tudunk mást csinálni, minthogy várunk. - Jelenti be Moriarty.

- Hurrá. Nincs is annál jobb, mint várakozni. - Morgom. - Ha már itt tartunk, kitalálhatnánk neked valami nevet. Nagyon kellemetlen a saját nevemmel utalni rád. - Nézek a múltból jött énre.

- Nem kell sokat gondolkodni. - Mosolyog rám kedvesen. - Tisztelgek az egyik ősünk előtt. Te maradhatsz Mycroft Holmes, én pedig Sherinford Holmes leszek. - Vonja meg a vállát.

- Remélem nem bánod, ha én nem hívlak így. - Pillant a mellette ülőre Moriarty.

- Nem bánom. - Rázza meg a fejét Sherinford.

- Na jó! Most amíg várunk, mi lenne, ha ennénk valamit. - Ajánlom.

- Jól esne. - Jegyzi meg Sherinford és a kis barátja csak bólogat mellette.

- Akkor ti figyeljétek a kamerát, én pedig szerzek valamit enni. - Állok fel és hagyom magára az urakat, részben valóban az étel miatt, de leginkább azért, hogy kiszellőztessem a fejem. Végül sarkamban egy három főre szóló étellel megrakott kocsival és az egyik konyhán dolgozóval térek vissza az irodámba. Azok ketten még mindig ugyanott vannak, ahol hagytam őket. Mikor pedig hármasban maradunk neki is látunk az étkezésnek.

- William! - Néz kitágult szemekkel a laptopom képernyőjére Moriarty már egy jó fél órával azután, hogy ettünk.

- Sherly! - Csillannak meg a szemei Sherinford-nak is.

- Ők az öccseitek? - Kérdezem, ahogy a képernyőn megjelent szőke és fekete hajú férfit nézem, akik szó szerint a semmiből kerültek az öcsém albérletébe.

- Igen. - Kapom meg a választ egyszerre mind a kettőjüktől, de egyikük se néz felém, csak a képet bámulják.

- Valahogy tudunk velük beszélni? - Tudakolja Sherinford.

- Mindjárt felhívom az öcsém. - Sóhajtok és már nyúlok is a telefonomért. Oda se nézek csak tárcsázom a számot. Látom a kamerán, ahogy Sherlock a telefonjáért nyúl. - Szia öcsém. - Kezdek bele.

- Nem érek rá! - Morogja, én pedig megforgatom a szemem és kihangosítom a telefont, ezt már elmagyaráztam a párosnak, úgyhogy nem lepődnek meg rajta nagyon. - Zavarj máskor. - Tölti be öcsém hangja az irodámat.

- Szerintem meg nagyon is ráérsz öcsém. - Húzom el a számat, ilyenkor nagyon sajnálom, hogy rossz a kapcsolatunk. - Ha még nem tetted meg hangosíts ki. - Jelentem be, jobb lenne, ha a két vendégem rokonai is hallanának.

- Ki vagy hangosítva, de nem érek rá, már csak három órám van. - Morogja, én pedig elégedetlenül sóhajtok, viszont Sherinford csak elmosolyodik előttem.

- Ha kicsit is hasonlít az öcsémre akkor már rég tudja a megoldást és maga is csak unatkozik. Ez pedig egy nagyon fontos dolog. - A kamerán a fekete hajú múltból jött fiú szemei kitágulnak és közelebb hajol a telefonhoz. Áh, ő lesz a múlt Sherlock Holmes-a. - Megjelent magánál két ismeretlen személy az elmúlt pár percben? - Teszi fel Sherinford az ostoba kérdést, mintha nem látná a kamerán.

- Mi az, hogy ismeretlen személy? Te szemétláda, rólam beszélsz! - Hallatszik a fekete hajú múltból jött férfi hangja, meg egy halk kuncogás is. Nem lesz olyan bonyolult különbséget tenni az öcséink között, a hangjuk sokban különbözik.

- Áh, ő meg van. - Szólal meg Sherinford újra és mintha kicsit megnyugodott volna. Már nem olyan feszült a tartása.

- Öcsém, te is ott vagy? - Kíváncsiskodik Moriarty is, én meg pislogok párat. A szőke fiú lenne az öccse? De, hát nem is hasonlítanak.

- Igen, bátyám, itt vagyok. - Jön a válasz a szőkétől, ami eléri, hogy Moriarty is megnyugodjon. Gondolom nem teljesen hittek a kameráknak, de a testvéreik hangja már egy valóságosabb bizonyíték lehet nekik.

- Rendben, uraim megkérem önöket, hogy maradjanak ott ahol vannak. Ez rád is vonatkozik testvér. - Szólalok meg végül. - Hamarosan ott leszünk mi is. - Döntöm el, akármi is lesz jobb, ha mind egy helyen vagyunk és nem telefonon ejtjük meg ezt a beszélgetést.

- Várjon! - Állít meg a szőke férfi. - Ők, mióta vannak itt? - Kérdezi.

- Három órája, amint odaérünk elmagyarázzuk, mit tudtunk meg. Ne aggódj öcsém, a lehető legjobb helyen vagy. - Mosolyog Moriarty a képernyőre.

- Te meg ne keverj bajt, amíg nem érek oda! - Szólal meg Sherinford is.

- Liam itt van. Mégis milyen bajt keverhetnék? - Forgatja meg az öccse a szemeit.

- Mindjárt ott vagyunk! - Szólalok meg újra, majd leteszem a telefont. - Uraim, azt hiszem itt az ideje, hogy bemutassam maguknak a modern utazás szépségeit. - Csukom le a laptopom és állok fel. - Látogassuk meg a testvéreinket.